Ötödik fejezet - Sakura döntése
A két fiú már a Hokage-hivatal bejáratánál volt.
– Sasu? Szerintem az utazással várjuk meg a Sakura ünnepet. Mit gondolsz?
– Nekem jó. Úgysem akarjuk itt hagyni a falut csak így – léptek be.
– Üdv! Mi járatban? – lepődött meg Sakura.
– Gondolkoztunk. Ha nincs ellene kifogásod – kezdte Sasuke.
– … elmennénk egy világnéző körútra – fejezte be Naruto.
– Most vicceltek, ugye? – akadt meg Sakura.
– Nem. Ez komoly – szólt Sasuke. – Arra gondoltunk, hogy elég sok helyen nem jártunk még, és itt az ideje felfedeznünk.
– Ez hirtelen ért. Mikor akartok indulni?
– A Sakuraünnep után.
– Az nemsokára itt van – sóhajtott Sakura. – A házasságotokkal mi lesz?
– Megújítanánk mielőtt elindulunk – szólt Naruto.
– Csak papírral?
– Igen.
– Meddig szándékoztok úton lenni? – nyelt egyet Sakura.
– Nem tudjuk – válaszolták együtt.
– Nagyszerű… Aláírjátok most a papírokat? – nézett fel a fiókból a Hokage.
– Igen – szólt Sasuke. Sakura előkotorta a papírokat, majd a fiúk elé tolta.
– Ez a régi, ez pedig az új – magyarázta. Naruto tollat ragadott, majd aláírta mindkettőt. Sasuke szintén.
– Akkor mi megyünk is. Nem zavarunk – szólt Naruto.
– Miket beszélsz? Ti sohasem zavartok – mosolygott Sakura.
– Mond csak – kezdte Sasuke. – Beszéltél már Leevel a pecsétről?
– Igen, de nem érti miért van erre szükség – sóhajtotta Sakura. – Azt mondta, hogy többre nézlek titeket nála. De nem tévedett. Ti vagytok a legfontosabbak számomra.
– De, Sakura… A családod – kezdte volna Naruto.
– Nekem ti vagytok a családom. Most értettem meg. Amikor elveszítettelek titeket, egy világ omlott össze bennem. Mintha veletek együtt a szívem egy részét is elveszítettem volna – állt fel Sakura. – Mikor visszakaptalak titeket, újra éreztem, hogy van miért élnem.
– Sakura, térj észhez! – morgott Sasuke. – Van egy csodaszép lányod, és egy szerető férjed.
– Yoru maholnap különálló család lesz. Lee… Ő sosincs otthon. Mindig küldetésen van. Ez nem család! - mondta Sakura keserűen.
– Sakura – ölelte meg Naruto a nőt.
– Ha használom a pecsétet, nem lesz furcsa veletek lennem… Értsétek meg! – sírt Sakura. – Ez minden álmom! A hetes csapat!
– Sasuke – fordult hátra Naruto könnyes szemmel.
– Fenébe is – eredtek el Sasuke könnyei is, majd megölelte őket. – A hetes csapat.
– Kérlek… Ne menjetek el nélkülem az útra – szólt Sakura.
– Dehogy is megyünk – szorította meg őket Sasuke.
– A Sakuraünnepen hivatalosan is lemondok. Megkapom a pecsétet, és elválok Leetől.
– Mi? – engedték el Sakurát a fiúk.
– Így lesz a legjobb.
– Sakura… Eldobod az eddigi életed? – szólt rá Sasuke.
– Tévedés… Most kaptam vissza – törölte le a könnyeit Sakura, mire a fiúk elmosolyodtak.
Három nap múlva tartották az ünnepséget. Tsunade nem értette Sakurát, de megtette amit kért. Lee jelenetet rendezett, de Sakurára hagyta a dolgot, majd elment egy hosszú küldetésre. A fiúk is belátták ezzel, hogy Sakurának jobb a férfi nélkül. Sakura megkapta a pecsétet, és lezajlott a válás. Yoru elfogadta édesanyja döntését, mert ő is tudta, Sakura boldog lesz így. A legnagyobb probléma a megüresedett Hokage poszt betöltése volt. Sakura gondolt Kakashira, de nem vállalta. Konohamaru küldetésen volt, Anko pedig kizártnak tartotta, hogy ő legyen a Hokage.
– És ha megvárnánk Konohamarut? – vetette fel az ötletet Sasuke.
– Reménytelen. Még két-három hétig távol lesz.
– Nem találtam senkit – jött oda Tsunade. Mindhármukban ugyanaz az ötlet vetődött fel.
– Mi lenne, ha visszavenné a címet, Tsunade-sama? – adott hangot Naruto a gondolatainak.
– Hogy én? De… Leváltottak.
– Nem számít. Ha én beleegyezek, senkinek nincs beleszólása – szólt Sakura.
– Kérem! – nézett Naruto bociszemekkel a nőre.
– Bah! Mit meg nem teszek! – adta meg magát Tsunade.
– Maga mindig is jobban kormányozta a falut. Tudom, hogy nem voltam jó Hokage. Ha Anko nem segít, az a faluba kerülhetett volna – szólt Sakura.
– Miket beszélsz? – szóltak egyszerre a jelenlévők.
– Ha akkor Naruto Hokage lehetett volna…
– Már nem is akartam! – tiltakozott Naruto.
– Nos, Hokage-sama – hajolt meg Sakura Tsunade előtt. – A távozásunkat már engedélyeztem, és nincs semmilyen papírmunka, kivéve azok jelentéseit, akik még nem tértek vissza a küldetésükről.
– Sakura – nézett Tsunade a lányra lágy szemekkel.
– Ne aggódjon. A legjobb kezekben vagyok. Nomeg… Mégiscsak Hokage voltam – mosolyodott el.
– Kívánom neked, hogy légy boldog. Amikor elveszítettük a fiúkat, eltűnt a mosoly az arcodról. A visszatérésükkel újra annak az élettel teli embernek látlak, mint amikor megismertelek. Maradj mindig ugyanilyen, én kis tanítványom – ölelte magához Tsunade a lányt. – Ti pedig vigyázzatok rá. És egymásra is – engedte el Sakurát, majd a fiúk mellé állva jól megnézte az összképet. – Mintha lenne három gyermekem… – lábadt könnybe Tsunade szeme. – Esküszöm, hogy ha meghallom, hogy valaki egy ujjal is hozzátok mer érni, Hokage és Sannin ide vagy oda, a saját kezemmel fojtom meg, bárki is legyen az! – szorította magához a nő sírva mindhármukat. - Annyira különböztök, és mégis… Annyira illetek egymáshoz. Naruto – pillantott a fiúra –, az én örökmozgó, hiperaktív, melegszívű, szőke fiacskám… Sasuke – nézett a másik fiúra –, az én csellengő, elveszett, hidegfejű lurkóm… És Sakura… – pillantott a zöld szemekbe –, az én lelkes, élettel teli, szelíd leánykám… Gyertek vissza épségben. Érthető?
– Tsunade-sama – suttogták mindhárman.
– Hagyjátok már a samát! És tegezzetek már végre!
– Nem tehetjük… Túlságosan is tiszteljük magát.
– Azzal tiszteltek meg, ha tegeztek. Ezzel még közelebb érezhetlek titeket magamhoz. Kérlek titeket…
– Minden rendben lesz, Tsunade – ölelte meg Sakura a nőt.
– Visszajövünk. Ne félts minket – ölelte meg Sasuke is.
– Igyekszünk minél több emléket hazahozni, hogy elmesélhessük neked – folytatta a sort Naruto.
– Remélem is – engedték el egymást. – Hozzon sok boldogságot nektek a Sakura ünnep.
– Neked is, Tsunade – mondták mind a hárman.
– MINDENKINEK BOLDOG SAKURA ÜNNEPET!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése