Sasuto Rasori IV. #2 - Hiányoztatok, Sasuke és Naruto!

Második fejezet - Hiányoztatok, Sasuke és Naruto!

A beszélgetés óta Sasuto és Naseto 12 évesek lettek.

– Ino! – ordított Sakura a barátnője után.

– Sakura? Mi történt? – rohant oda Ino.

– Yoru beteg lett. Szólnál Ankónak, hogy lássa el addig a feladataimat?

– Persze. Tippelek… Belázasodott – nyögte Ino.

– Honnan…?

– Shibata is. Nem lehet, hogy együtt voltak valahol?

– Meglehet. Tegnap az esőben megázhattak – szólt Sakura. – Elszaladok gyógyszerért, aztán megnézem mit tehetek a fiadért, jó?

– Rendben. Sasutóék hol vannak?

– A gyakorlópályán. Már reggel óta – sóhajtott Sakura a gyakorlópálya felé tekintve, ahonnan kunaiok csattanása hallatszott.

– Akár ők – szólt Ino.

– Igen-igen – bólogatott Sakura. – De legalább tudom, hogyan kezeljem őket – nevetett Sakura.

– Lee? Még küldetésen van? – érdeklődött Ino.

– Már egy hete – sóhajtott Sakura. – Yorunak hiányzik, de Sasutóéknak… Ők elvannak. De legalább nem kell aggódnom értük. Megvédik egymást.

– Ez Shibatáékról nem mondható el. Ők mindig együtt kerülnek bajba – csóválta a fejét Ino.

– De fáj!!! – hallottak egy ordítást messziről.

– Kyoko? – ismerte fel a hangot Sakura.

– A foga – sóhajtott Ino.

– Még mindig?

– Ahamm. TenTen ki van készülve – szólt Ino.

– Elhiszem. Képzeld el, hogy Sasuto és Naseto egyszerre ordít. Kihez kapjak? – nevetett Sakura, de elkomorodott. – Hamarosan évforduló.

– Igen. Ha virág kell…

– Szólok – sóhajtott Sakura, majd egy kis idő után ismét megszólalt. – Annyira hiányoznak… De ahogy Sasutót és Nasetót elnézem… Mellettük újra 16-nak érzem magam – szólt Sakura könnyes szemmel. – Olyan, mint akkor a hetes csapat.

– Sakura… Mond csak. Miért nem változtatod meg a nevüket? – kérdezte Ino. – Végül is nem testvérek.

– Tényleg nem. Összevetettem a DNS-üket Sasukéjével, de csak Sasuto esetében volt teljes egyezés. Narutóéhoz még nem volt bátorságom – mondta Sakura.

– Tehát bebizonyosodott a gyanúnk.

– Igen, bár eddig is tudtam. Csak ez lehet a magyarázat. De hogy Nasetónak miért fekete a haja… Nem tudom – szólt Sakura.

– Tsunadével beszéltél már?

– Ino – sóhajtott Sakura. – Tsunade nem hiszi el ezt az egészet. „Biztos van rá logikus magyarázat” – idézte Sakura Tsunade szavait. – Ha legalább rá számíthatnék…

– Sakura… Még mindig magát hibáztatja azért, ami Narutóval történt.

– Rég volt. Az ember hibázik. Mi értelme eddig marcangolnia magát? – keseredett el Sakura.

– Hozzá mész gyógyszerért?

– Igen. Jut eszembe… Megyek is, amíg bent van – indult el Sakura.

– Én meg főzök egy teát a szenvedő fiamnak – indult el Ino is.

Kakashi elgondolkozva nézte a két fiút.

– Micsoda „Deja Vu”-s érzésem van – elmélkedett a Jounin, majd arra lett figyelmes, hogy Sasuto furcsán viselkedik.

– Sasu! Jól vagy? – szaladt oda Naseto.

– Furcsa… Látom a csakra-áramlatokat – szólt Sasuto, majd Naseto hátralépett. – Pi… Pi… Pi…

– Pi… Pi… Pi… eh? – értetlenkedett Sasuto.

– Piros a szemed!

– Mi? – döbbent le Kakashi.

– Miket beszélsz, Naseto? Bár… Mintha már hallottam volna erről.

– Én is… valami Shami, shane… – gondolkodott Naseto.

– Sharingan… – ugrott oda Kakashi.

– Az! Sharingan! – ujjongott Naseto. – Sensei! – ugrott egyet Naseto észrevéve Kakashit.

– Lehetetlen – nézett Kakashi Sasuto szemeibe. – Egy Uchiha gén – gondolkozott hangosan. – Tehát igaza volt Sakurának.

– Sensei?

– Maradjatok itt! Mindjárt visszajövök! – pukkant el Kakashi.

– Sakura!!!

– Sensei? Megijesztett – fordult hátra Sakura.

– Ezt meg kell nézned! Sasutónak Sharinganja van!

– Mi? – blokkolt le Sakura.

– És már kettes szintű!

– Lehetetlen – jött oda Tsunade, majd együtt érkeztek meg a pályára.

– Sasuto! – rohant oda Sakura.

– Én – nézett szembe Sakurával a fiú.

– Ez lehetetlen – nézte Tsunade Sasuto szemeit. – Egy Uchiha – eredtek el a könnyei.

– Ez csodás… Hát tényleg ti vagytok – nevetett Sakura, majd megölelte „fiait”. – most már tényleg nevet válthattok.

– Nevet? – kérdezte Sasuto.

– Nem úgy. Vezetéknevet. Sasuto Uchiha, és Naseto Uzumaki.

– De – kezdte volna Tsunade.

– Semmi de. Nem testvérek. Megnézheted az eredményeket – mondta Sakura.

– Nem vagyunk testvérek? – kérdezte Naseto.

– Ne aggódj – szólt Sakura. – Az a sorsotok, hogy egymás mellett legyetek.

– Ezt már tudtam – szólt Sasuto.

– Hogy? – lepődött meg Sakura.

– Volt egy álmom, amiben egy fiú elmondott pár dolgot. Tévedtek.

– Mégis miben? – értetlenkedett Sakura.

– Mi nem a fiaik vagyunk, hanem az újjászületett lelkük – nézett Sakura szemeibe. – Igaz Naruto? – fordult hátra.

– Hogy nevezted?

– Narutónak. Mert ő – mutatott Sasuto Narutóra – Uzumaki Naruto reinkarnációja. Én pedig Uchiha Sasukéjé.

– Honnan tudod?

– A fiú mondta az álmomban – szólt Sasuto átkarolva Nasetót, mire Sakura könnyezni kezdett.

– Persze… Egy gyermek DNS–e sosem egyezik meg teljesen az egyik szülőjével. Mekkora idióta vagyok – korholta magát Sakura.

– Mikor volt ez az álmod? – kérdezte Tsunade.

– Rögtön azután, hogy rájöttem, szerelmes vagyok Nasetóba – szólt Sasuto.

– De Sasu! – pirult el Naseto.

– Ilyen nem létezik! – szólt Tsunade sírva. – Sasuke Uzumaki Uchiha és Naruto Uzumaki Uchiha 13 évvel ezelőtt életüket vesztették. Szerettük őket, hiányoznak, de meghaltak! A halottak nem térnek vissza. Sem így, sem máshogy! Igaz, hogy realista ember vagyok, de ez teljesen abszurd! – kelt ki magából Tsunade. – Én… Én lettem volna az első, aki megpróbálta volna megmenteni őket! De… felsültem. Mint barátjuk és mint nő, aki fiainak tekintette őket – rogyott le Tsunade sírva. – Már az életem feláldozásával sem menthettem volna meg őket. Nem értitek? A Tensei-jutsu csak az egyiküket hozta volna vissza! – kiáltott Tsunade, majd lehajtotta a fejét. Könnyei megállíthatatlanul folytak. – Hogyan választhattam volna, ha tudom, hogy az életét úgyis a szerelme nélkül kell majd leélnie? – kérdezte inkább magától.

– Tsunade-sama – ment oda Sasuto, majd megérintette Tsunade vállát. – Sasuke nem haragszik magára. Ő döntött úgy, hogy meghal Narutóval. Ezért nem kell magát gyötörnie.

– Naruto sem haragszik – jött oda Naseto is, mire Tsunade felnézett. – Ha szőke hajad lenne, olyan lennél mint Naruto – mosolyodott e Tsunade könnyes szemmel.

– Nem igaz. A csíkok hiányoznak az arcáról – szólt Sasuto egy féloldalas Uchiha-mosoly kíséretében.

– Milyen igaz – hajtotta le Tsunade a fejét.

– Obaa-chan? Ne sírjon. Az, hogy itt vagyunk, az egy csoda.

– Ne obaa-chanozz itt nekem – törölte le Tsunade a könnyeit, majd elmosolyodott.

– Elfogadom. Lehet, hogy csoda, lehet, hogy nem, de én úgy vélem, hogy kaptatok még egy lehetőséget arra, hogy még egy életen át szeressétek egymást – szorította magához Tsunade a két fiút. – Hiányoztatok, Sasuke és Naruto – nyomott puszit mindkét fiú arcára a volt Hokage.