Sasuto Rasori I. #2 - Megmentjük Narutót!

Második fejezet - Megmentjük Narutót!

Már összegyűltek a teremben a „lázadók”. Nos… Lenne valakinek valami jó ötlete arra, hogy hogyan szabadítsuk ki Narutót? – kezdte Tsunade. Shikamaru kézfenntartással jelezte, hogy mondandója van.

– Shikamaru?

– Nos, elég kellemetlen a helyzet, ugyanis a tanáccsal nem könnyű tárgyalni, szóval ez kihúzva – mondta a fiú, mire mindenki bólintott.

– De… ha megszöktetjük, akkor kiderül, hogy innen volt, illetve voltak a faluból. Ezért olyan tervet kellene kieszelni, ami elég furfangos ahhoz, hogy a tanács ne lásson át rajta.

– Ez mind szép és jó, de hogyan fogjuk ezt megvalósítani? – állt fel Kiba. – Úgyis rájönnek. Őket nem lehet csak úgy átverni.

– Kibának igaza van – szólt Neji. – A tanács simán át fog látni minden terven, amit készítünk. Egy komolyabb tervhez pedig nem vagyunk elegen.

– Mi lenne, ha fellázadnánk az ítélet ellen? Hátha gyengítenének a büntetésen – szólt Ino.

– Nem rossz ötlet, de már próbáltam – sóhajtott Tsunade. – Azt mondták, hogy ebbe nekem nincs beleszólásom.

– Ez marhaság! – kelt ki magából Jiraiya. – A Hokagénak igenis van beleszólása a falu ügyeibe. Épp azért Hokage!

– De – kezdte volna Tsunade.

– Semmi de! – szólt Jiraiya. – Valahogy kiszedjük onnan Narutót.

– De hogyan? – sóhajtottak. Shikamaru felállt.

– Mi lenne, ha Henge no Jutsuval kimenekítenénk a faluból?

– Aztán hová menne? Falu nélkül. Missing–ninné nyilvánítanák – szólt Ino.

– Így van – szólt Neji.

– Fogalmam sincs, mi legyen – sóhajtott Tsunade.

– De… Valahogy meg kell mentenünk Őt! – szólt Hinata vörösen.

– Nézzük – kezdte Kakashi. – A pecsétet el tudjuk távolítani Naruto körül – fordult mindenki felé. Tsunade bólintott.

– A kimenekítés sem lenne probléma, csak az, hogy azután hová menne – vázolta a helyzetet Kakashi.

– De Sensei – kezdte Sakura. – Naruto azt mondta nekem, hogy meg-érdemli. Még csak meg sem próbál menekülni! – sírt Sakura. Ino megölelte barátnőjét.

– Minden rendben lesz – nyugtatta.

– Nem tudom… De ha Narutót tényleg kivégzik, akkor én… elhagyom a falut – szólt Sakura sírva.

– Ilyet ne is mondj Sakura! – rivallt rá Lee.

– Fogalmam sincs, mit tehetnénk – szólt Tsunade. – Most menjetek. Még valakinek feltűnik, hogy itt tervezgetünk – mondta a Hokage. – Gondolkozzatok, hogy mit tegyünk!

Bólintottak, majd szétszéledt a csapat. Három óra múlva hatalmas csakra koncentrációt vettek észre a shinobik, és a Hokage, Naruto börtöne felől.

– Mi ez? – szaladtak ki. Naruto ott gubbasztott a börtöne sarkában és gondolkozott. – Három nap múlva kivégeznek… és még csak Sasukét sem láthatom – futottak át Naruto agyán ezek a kósza gondolatok. – Vajon Ő tud róla? Lefogadom, hogy még örül is neki. Így legalább megszabadul a kötelékünktől. AH! – sóhajtott Naruto. – Ez is a te hibád, Kyuubi. Mire volt ez jó? Ha én meghalok, te is meghalsz. Akkor miért tetted? – kérdezgette a démont, de az nem válaszolt. – Reménytelen helyzet – suttogta Naruto, és lehajtotta a fejét. Ekkor hatalmas robajjal összedőltek a szoba falai. Naruto felvetette a fejét. A portól semmit sem látott, csak egy alakot, ami felé közeledett. – Mi a…? – lepődött meg. Az alak egyre csak közeledett. Naruto próbálta kivenni az alakból, hogy ki is az. Ahogy az alak közelebb jött, kirajzolódott az alakja. Naruto meglepett arccal ejtette ki a nevét.

– Sasuke?

– Usoratonkachi… El kell tűnnünk innen – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

– Mit keresel itt? – húzta fel a szemöldökét a szőke.

– Megmentelek, ha nem vennéd észre – mondta nyugodt hangon, ám érződött rajta az idegesség is.

– Nem számítottam arra, hogy megmentenél. Emlékszem, a legutóbbi találkozásunkkor…

– Erre most nincs idő! Szedd össze magad! Addig én eltávolítom a pecsétet. – mondta Sasuke, és Sharinganjával a pecsét központját kereste. – Megvan! – gondolta. – Chidori! – kiáltott Sasuke néhány kézjel kíséretében, és szétzúzta a pecsétkövet, mire az eltűnt.

– Gyere! – ragadta karon a szőkét.

– Ez mind szép és jó – kezdte Naruto. – De hová megyünk? Ha elmegyek, soha nem térhetek vissza. Akkor hol a fenébe lakok majd? Nem beszélve arról, hogy Missing-nindzsává leszek.

– Most ne ezzel törődj! Az életed a tét, dobe! És te még mindig a faluddal törődsz? – rivallt rá a fekete.

– Én… maradok.

– MI? – döbbent le Sasuke. – Meg akarsz halni? Ki fognak végezni!! Még nem jutott el az agyadig?

– Mióta be vagyok ide zárva, csak ezen jár az agyam… Maradok, mert megérdemlem a büntetésem.

– Dobe… Senki nem érdemel halált, és én, nem hagylak itt, ÉRTHETŐ?

– Sasuke… Miért teszed ezt értem?

– Én amúgy sem tartozom már Konohához. A többiek pedig szöktetést terveznek. A másik három csapat az edzőjükkel együtt, meg a Hokage és Jiraiya. De ha Ők szöktetnek meg, megbüntetik őket… Engem meg nem tudnak.

– Mindenki – gondolta Naruto – Csak ezért teszed? – kérdezte Naruto.

– Igen… Csak ezért – szólt Sasuke. Bár a szíve mélyén egészen mást mondott volna.

– Sasuke-kun? – lepődött meg Sakura, mikor odaértek.

– Sasuke? – kérdezték a többiek.

– Erre most nincs idő! Vidd innen Narutót! – szólt Tsunade. Sasuke bólintott, és jó erősen fogva Naruto karját elhagyta Konohát.

– Sasuke… Megmentette Narutót? – kérdezte Sakura meglepetten.

– Úgy látszik – szólt Neji.

– Legalább Naruto jól van – szólt Tsunade.

– De miért?

– A pontos okát nem tudom, de végül is… Ha mi mentettük volna meg, akkor megbüntettek volna minket. De Ő már Missing-nin, ezért vele nem tudnak mit kezdeni – mondta Tsunade. Nagyon örült, hogy Narutót nem fogják kivégezni.

– Mi folyik itt? Hol a fogoly? – jött oda a tanács egyik tagja.

– Elmenekült – mondta a Hokage boldogan.

– Hogyan? Ki ezért a felelős? – kérdezte a tag ingerülten. Tsunade a kapun túl nézett, és még látta amikor Naruto és Sasuke eltűnnek az erdőben.

– Az nem számít – mondta mosolyogva.

– GRR!!! Azonnal összehívom a tanácsot! – mondta majd elment.

– Ugye vigyázol rá, Sasuke? – suttogta Sakura.

– Biztosan vigyázni fog rá – mondta Tsunade és elindult az ülésre.