Tizedik fejezet - Félelem és tekercsek
– Karin!!
– Itt vagyok! – kiáltott a vörös hajú egy fa mögül. – Mi az?
– Észlelted Sasukét? – kérdezte Suigetsu.
– Nem… Sehol sem látom.
– Pedig itt kell lennie! Az előbb éreztem a csakráját! – morgott a fiú.
– Majd előkerül és akkor… Megfizet! – kiáltotta Karin.
– Vajon Naruto észrevette már, hogy eljöttem? – elmélkedett a fekete. Könnyei már felszáradtak. Valahol egy barlang mélyén, egy szőke fiú ébredezett.
– Sahsuhkeh? – szólt halkan. – Sasuke? – állt fel. – Biztos elment kaját keresni – mondta halkan, majd kijött a barlangból. A nap hétágra sütött. A szőke azúrkék szemei úgy ragyogtak a szerelemtől, akár az esthajnalcsillag.
– Mmmm… Sasuke? Hová tűntél? SASUKE!!! – kiáltozott a szöszi. Egyre jobban aggódott. A szőke is észrevette, hogy mostanában a fekete nagyon ideges…
– Csak nem esett baja? – suttogott, majd leült egy fa alá. Ott várta a feketét. Sasuke nagyon maga alatt volt.
– Fenébe! – kiáltotta, majd ismét szétütött egy fát a Chidorival. – A rohadt életbe! – pusztított el még egyet.
– Suigetsu! Érzem Sasukét! – kiáltott Karin, majd mindhárman, – Juugoval együtt – követték a nyomot. Naruto még mindig a fa alatt ült.
– Ha visszamegyek Konohába, az sokáig tart, és addig Sasukénak baja esik. Ha magam megyek utána, akkor – töprengett a szőke. – Egyedül megyek és kész! – szólt, majd felállt, és elindult az erdő felé. Közben Karinék már beérték Sasukét, és harcoltak. Elég nagy hátrányba volt a fekete, a trió ellen.
– Azt hitted majd meglóghatsz? Annyi mindent ígértél nekünk, és láss csodát, semmi sem lett belőle! – kiáltott Karin támadás közben.
– Pedig annyi mindenben segítettünk neked! Bíztunk benned, és kiálltunk melletted! – szólt Suigetsu.
– De te elárultál minket! – egészítette ki Juugo, majd ők is nekirontottak Sasukénak. A fekete már nagyon rossz bőrben volt. A Shunshin no Jutsu miatt már nem volt sok csakrája, ráadásul már kétszer használta a Chidorit. Alig tudott kitérni.
– Fene – köhögte Sasuke, ami mellé egy kis vér is társult. Kicsit kifújta magát, majd Ő is támadott. Naruto már egyre közelebb volt a csatatérhez.
– Érzem, hogy baj van – vette gyorsabbra a lépteit. – Remélem időben érkezek meg – futott.
– Ezt meg azért, mert megszegted az ígéreted! – ordított Karin, és egy jókorát belerúgott a hollóhajúba, aki repült pár métert. Akadozva vette a levegőt, és erősen zihált. Az ütéstől megsérült a tüdeje.
– Köh… köh – próbált meg felállni Sasuke, ami nem nagyon ment. Juugo épp felé tartott. Mikor már majdnem telibe találta a csapás, hirtelen egy alak termett előtte.
– Rasen-Shuriken! – kiáltotta az alak, és az ellenbe nyomta a csakra-shurikent.
– Nah… Nahruh… to? – erőlködött Sasuke.
– Miért nem szóltál? Hát ennyire nem bízol bennem? – szólt Naruto kicsit oldalra nézve. Így Sasuke láthatta azokat a gyönyörű szemeket, amik most a vegyes érzelmektől, a szomorúságtól, és a könnyektől most furcsán csillogtak.
– Juugo! – rohant oda Karin a sebesült társához.
– Karin! Maradj mellette! – szólt Suigetsu, és elővette a nagy alabárdját, amit annak idején Zabuza sírjáról vett el.
– Hehh… Csak nem azzal akarsz nekünk jönni? – vigyorgott Naruto.
– De! És végre kinyuvasztom azt a feslett Uchiha kölyköt! – szólt Suigetsu, és támadásra emelte a bárdot.
– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – keményített be Naruto, majd elővett két tekercset.
– Idézés! Csakrafonál emuláció! – kiáltotta Naruto, majd megvágta az ujját egy kunaival, aztán végighúzta a tekercsen.
– Mi a…! – állt meg Suigetsu, amikor a csakrafonalak teljesen befedték a testét, gátolva ezzel a mozgásban.
– Chh… NEM is vagy te olyan nagy legény – szólt Naruto.
– Lehetetlen… Hogy tudtad megidézni? – ámult el.
– Tekercsolvasás, idézéstechnika. De nézzük a másikat – nevetett Naruto.
– …!!!
– Ehh… Bocsi – nyögte Naruto, és újra a tekercsidézést használva előredobta a tekercset Karinék felé.
– KARIN!!! – kiáltott Suigetsu próbálva kiszabadulni a fonalak közül.
– Mayose no Jutsu!!! – kiáltott Naruto, majd sötét füst robbanva ki a tekercsből, a szőke megállt, elmosolyodott, majd megszólalt.
– Karin, gyere ide… – szólt a szőke, mire a füstből a lány elindult Naruto felé. szemei szürkék voltak, és bágyadtak.
– Mit csináltál vele? KARIN!!!
– Parazita Jutsu… Át lehet venni a másik teste felett az uralmat. Persze ha kellő mennyiséget szívott be a füstből – szólt Naruto. Suigetsu kiszabadulva a fonalakból, Karinhoz rohant.
– Karin… Ne add fel! – rázta meg.
– Nem hall téged.
– Naruto – suttogta halkan Sasuke. – Mennyire megerősödött… Észre sem vettem, hogy ilyeneket is tud – gondolta.
– Azonnal engedd el őt! – szólt Suigetsu.
– Egy feltétellel – keményített be Naruto. Suigetsu kissé habozott.
– Rendben mondd, csak engedd el!
– Felejtsétek el Sasukét, és soha többet ne jöjjetek Konoha közelébe – mondta Naruto halál komolyan. A fiú nyelt egyet.
– Rendben… Esküszöm, hogy betartom a feltételt, csak engedd már el! - ordított Suigetsu. Naruto abbahagyta, mire Karin a földre zuhant.
– Egy nap és felébred – szólt Naruto, majd ölbe vette az időközben elájult Uchihát, és elindult vissza a barlang felé. Miután a szőke visszaért a barlangba, ahogy sikerült, ellátta Sasuke sebeit. Majd leült a tűz mellé, és meredt a semmibe.
– Köh…köh – ébredezett Sasuke.
– Jól vagy? – rohant oda aggódva Naruto.
– Haragszol rám igaz? – nézett fel Sasuke. Naruto megenyhült pillantással nézett Sasukéra.
– Nem, dehogy haragszom… Csak megdöbbentem azon, hogy mennyire nem bízol bennem.
– Naruto… Nem erről van szó. Nem arról hogy nem bízok benned, hanem… Féltettelek Karinéktól.
– Láthattad, hogy meg tudom védeni magam. Kicsit rosszulesett.
– Sohasem bocsájtottam volna meg magamnak, ha miattam bajod esik – ült fel Sasuke.
– Nem számít…
– Nem számít? Otthagytalak! És te nem is vagy rám dühös? Nem is szóltam!
– Nem is kellett. Tudtam, hogy baj van. Észrevettem… Már akkor, amikor elindultunk Konohából – mosolygott Naruto. – Csak arra vártam, hogy mikor mondod el.
– … Nem értem, hogy hogyan lehetsz ennyire elnéző.
– Egyszerű… Akit szeret az ember, arra nem tud haragudni. akármilyen hibát is követett el – szólt Naruto még mindig mosolyogva, majd megölelte szerelmét.
– Nem számít, min kell keresztülmennem, hogy szerethesselek… Én még a halált is túlélném érted, sőt… Ezerszer meghalnék egyetlen csókodért. Soha nem tudnék haragudni rád. Mindig melletted leszek és többé nem leszel egyedül.
– Naruto. Én… Annyira szeretlek.
– Én is Sasuke… Én is – mondta Naruto, majd elhúzódott és megcsókolta a feketét. Miután véget ért a csókjuk, Naruto megszólalt.
– Jobb, ha pihensz… Holnap hosszú lesz az út Konoháig – mosolygott Naruto, majd felállt.
– Ne menj el… Maradj velem - szisszent fel Sasuke. Naruto ismét elmosolyodott.
– Csak hozok még egy kis tűzifát… Mindjárt visszajövök – szólt, majd miután adott egy puszit Sasukénak, kiment a barlangból. Nemsokára a szőke visszatért egy nagy adag tűzifával.
– Majd én meggyújtom – szólt Sasuke.
– Te csak pihenj – szólt Naruto majd két kővel hamar tüzet csiholt.
– Holnap reggel hazaindulunk – mondta majd ledőlt Sasuke mellé. Megcsókolta a feketét, majd mindketten álomba merültek. Két nap múlva hazaértek. Mivel nem álltak meg éjszaka, így hamar elérték Konohát. De ezzel még korántsem lett vége a küzdelemnek, amit azért kell vívniuk, hogy együtt lehessenek.
"Itsuka kurushi wo owarimasu, soshite minna o shiawase ni naru dou ka na?"
"Vajon, egyszer véget ér a szenvedés és boldogok leszünk?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése