Rosette's Requiem
Oly sok mindenen keresztülmentünk,
de az idő oly gyorsan, elszaladt felettünk.
Kapcsolatunk oly angyali, oly szerető,
s hogy te démon vagy, az sem meglepő.
Nem számít hogy eddig mit tettem érted,
mert a szívemet is odaadnám, ha kéred.
Társak voltunk, és én a lelkemmel tápláltalak,
de cseppet sem bánom, mert téged láthattalak.
Boldogok voltunk, bár néha tudatomba hasított,
hogy a harmincat sem érem meg, s ez lelassított.
Aztán rájöttem, hogy amíg itt vagy mellettem,
történjék bármi, boldog lesz a szívem.
Hiába mondtad, hogy ne tegyem,
hiába fogtad két kezem,
én eladtam lelkemet, érted és értem,
úgy, hogy még egy kicsit sem féltem.
Életem hossza így gyorsan lerövidült,
de csak miattad aggódom, szívem pedig üvölt.
Ezek már elmúltak egy fél esztendeje,
most itt vagyok veled, s lassan múlik szívem ereje.
Te sem vagy jobb állapotban, látom,
így lelkem utolsó darabját is felajánlom.
Ha elindul az óra, te tovább élsz,
de nem hagyod megtenni, hiába félsz.
Utolsó perceimben könnyeket hullatok,
félek hogy elveszek, félek hogy meghalok.
Még élni akarok, veled együtt élni,
hogy megmutassam, tudok még nevetni.
Megfogom kezed, és sírva hozzád bújok,
látom te is érzed, arcodon a nyomok.
Szemeid megremegnek, úgy ölelsz át engem,
bár maradni akarok, elgyengül a testem.
Az óra visszaszámol, fél percünk van hátra,
s én köszönetet mondok, szemeim lehunyva.
Lement a nap, és megállt az óra,
velünk együtt tértek, mind nyugovóra.
A hintában ülünk, egymás mellett mosolyogva,
arcunkon boldogság ül, de nem kelünk fel soha.
Hív minket a halál, remegő hangja szól,
Lelkeink egyesülnek és minden elfakul.
16 évesen életem vesztettem, de tudom,
te örökre itt leszel velem, és érzem,
hogy egyszer majd minden rendbe jön,
a boldogság hamarosan életünkbe beköszön.
Egyszerre hunytuk le könnyes szemeinket,
s most egyszerre nyitjuk ki szerető szívünket.
A szíveink tudom, örökké szeretnek,
még ha el is vesztettük lelkeinket.
De emlékünk e Földön örökre megmarad,
és a démoni rend örökre megszakad.
Mi vagyunk a pár, ki démon és nővér,
De láthatjátok, ez már semmit sem ígér.
A szerelem, amit irántad érzek, ezernyi halált is túlél,
és ezerszer meghalna, mert új életre kél.
de az idő oly gyorsan, elszaladt felettünk.
Kapcsolatunk oly angyali, oly szerető,
s hogy te démon vagy, az sem meglepő.
Nem számít hogy eddig mit tettem érted,
mert a szívemet is odaadnám, ha kéred.
Társak voltunk, és én a lelkemmel tápláltalak,
de cseppet sem bánom, mert téged láthattalak.
Boldogok voltunk, bár néha tudatomba hasított,
hogy a harmincat sem érem meg, s ez lelassított.
Aztán rájöttem, hogy amíg itt vagy mellettem,
történjék bármi, boldog lesz a szívem.
Hiába mondtad, hogy ne tegyem,
hiába fogtad két kezem,
én eladtam lelkemet, érted és értem,
úgy, hogy még egy kicsit sem féltem.
Életem hossza így gyorsan lerövidült,
de csak miattad aggódom, szívem pedig üvölt.
Ezek már elmúltak egy fél esztendeje,
most itt vagyok veled, s lassan múlik szívem ereje.
Te sem vagy jobb állapotban, látom,
így lelkem utolsó darabját is felajánlom.
Ha elindul az óra, te tovább élsz,
de nem hagyod megtenni, hiába félsz.
Utolsó perceimben könnyeket hullatok,
félek hogy elveszek, félek hogy meghalok.
Még élni akarok, veled együtt élni,
hogy megmutassam, tudok még nevetni.
Megfogom kezed, és sírva hozzád bújok,
látom te is érzed, arcodon a nyomok.
Szemeid megremegnek, úgy ölelsz át engem,
bár maradni akarok, elgyengül a testem.
Az óra visszaszámol, fél percünk van hátra,
s én köszönetet mondok, szemeim lehunyva.
Lement a nap, és megállt az óra,
velünk együtt tértek, mind nyugovóra.
A hintában ülünk, egymás mellett mosolyogva,
arcunkon boldogság ül, de nem kelünk fel soha.
Hív minket a halál, remegő hangja szól,
Lelkeink egyesülnek és minden elfakul.
16 évesen életem vesztettem, de tudom,
te örökre itt leszel velem, és érzem,
hogy egyszer majd minden rendbe jön,
a boldogság hamarosan életünkbe beköszön.
Egyszerre hunytuk le könnyes szemeinket,
s most egyszerre nyitjuk ki szerető szívünket.
A szíveink tudom, örökké szeretnek,
még ha el is vesztettük lelkeinket.
De emlékünk e Földön örökre megmarad,
és a démoni rend örökre megszakad.
Mi vagyunk a pár, ki démon és nővér,
De láthatjátok, ez már semmit sem ígér.
A szerelem, amit irántad érzek, ezernyi halált is túlél,
és ezerszer meghalna, mert új életre kél.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése