Nyolcadik fejezet - Távozás..?
Közel három és fél hónapja, hogy Sasuke és Naruto összeházasodtak. Közel egy hét múlva viszont vége mindennek. Ahogy közeledett az idő, úgy szomorodott el a levegő egész Konohában. Sasuke fejében sokféle gondolatok cikáztak. Főleg olyanok, amivel megkönnyíthetné Narutónak az elválást. Kora reggel a fekete felkereste Tsunadét.
– Sasuke? – lepődött meg a volt Hokage.
– Lenne egy kérésem.
– Hallgatom – bólintott Tsunade.
– Szóval… Naruto annyira rosszul érzi magát. Nem tudna adni neki valami nyugtatót? Aludni sem tud.
– Megnézem, mit tehetek.
– Köszönöm – szólt Sasuke, majd hazament, és összepakolt pár fontos dolgot. Miután végzett, odament Narutóhoz. Megcsókolta, majd kiment az ajtóba. Visszafordult. Szemében sós könnyek jelentek meg, amelyek most oly keserűek voltak. Tudta mit kell tennie. De nehéz volt. Letörölte a könnyeit, és elindult a konohai nagykapu felé. Megállt pár percre, majd kisétált a kapun, és elnyelte őt az erdő.
– Mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne haljak meg. Narutóért – gondolta Sasuke, majd elővett egy könyvből kitépett papír fecnit és egy térképet.
– Csak ő segíthet… Meg kell tennem, amit lehet. Bocsáss meg Naruto, de érted teszem. Meglásd amint meggyógyultam visszajövök, és ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Ezután már semmi sem választhat el minket. Szeretlek, Naruto… Az életemnél is jobban szeretlek – gondolta az Uchiha, majd eltűnt a hegyek között. Naruto ébredezett. Senkit nem talált maga mellett, így nagyon megijedt.
– Sasuke? – rohant végig a házban. – SASUKE!!! – ordította. Sehol sem volt. Se egy levél, se egy üzenet. Naruto sírva rohant a Hokage hivatal felé.
– Sakura! Tsunade-sama!!! – ordított Naruto.
– Naruto! – jött ki Sakura az irodából. De amint meglátta Narutót, rossz előérzete támadt.
– Sasuke… ugye nem? – nyögte Sakura.
– Eltűnt… Reggel nem találtam sehol.
– Mi ez a ricsaj? – jött ki Tsunade.
– Sasuke eltűnt – szólt Sakura.
– Hogy? De hát… Kora reggel bejött hozzám nyugtatót kérni Narutónak.
– Elment volna? – suttogta Sakura.
– Ne… nem teheted ezt velem Sasuke. És ha elment? Ha nem akarta, hogy lássam meghalni? Idióta! – törölte le könnyeit Naruto. – Idióta – suttogta a szőke, és lerogyott a földre. A szőke egész héten hálószobában ülve sírt. De a fekete már elérte célját.
– Itt vagyok – sóhajtotta, majd bekopogott a házba.
– Hm… ki az? – jött ki egy öreg anyóka.
– Elnézést…
– Jöjjön be.
– Ritka, hogy idáig eljönnek – szólt miután leültek egy tea mellett. – Mi járatban itt?
– Segítségre lenne szükségem – kezdte Sasuke, majd elmondta, hogy mi a gondja.
– Hm… Azt hiszem, segíthetek. De hosszú lesz a gyógyítási folyamat. Ha hamarabb eljön…
– Meg tud menteni? Nem magamért kérem – könnyezett Sasuke. – Hanem valakiért, akit nagyon szeretek, és ő is szeret, de nem bírná ki, ha elveszítene és én sem akarom itt hagyni őt. Azok után, amin keresztülmentünk, csakhogy együtt lehessünk – akadozott Sasuke a mondandója közben. Az anyóka elmosolyodott.
– Mindent megteszek. De hosszú, és fájdalmas lesz a folyamat.
– Nem érdekel… Narutóért bármit kibírok.
– Nos, rendben. Elvállalom.
– Köszönöm!
Naruto már zombiként élte mindennapjait. Alig evett, rémálmai voltak, és már abban a hitben élt, hogy szeretett Sasukéje halott.
– Nélkülem halt meg – visszhangzottak a fejében gondolatai. Kerestették is, de nem találták meg. Sem Őt, sem a holttestét. Talán ezért nem tudott megnyugodni. Mint mindig, most is saját magát okolta. Teljesen magába roskadt. Kakashiék próbáltak vele szót érteni, de olyankor mindig bezárkózott. Majd döntött. Nem tud így élni. Így összeszedte a cuccait, amit fontosnak tartott, és elment Sakurához.
– Naruto? Hová mész?
– Sakura… Engedélyt szeretnék kérni, hogy elhagyjam a falut, és hogy abban a házban élhessek, amiben Missing-ninként laktam.
– De Naruto…
– Kérlek, segítene.
– Naruto – könnyezett Sakura. – Rendben, de nem költözhetsz egyedül oda.
– De egyedül szeretnék lenni.
– Naruto…
– Jobb lesz így.
– Rendben – adta meg magát Sakura.
– Sasuke? – lepődött meg a volt Hokage.
– Lenne egy kérésem.
– Hallgatom – bólintott Tsunade.
– Szóval… Naruto annyira rosszul érzi magát. Nem tudna adni neki valami nyugtatót? Aludni sem tud.
– Megnézem, mit tehetek.
– Köszönöm – szólt Sasuke, majd hazament, és összepakolt pár fontos dolgot. Miután végzett, odament Narutóhoz. Megcsókolta, majd kiment az ajtóba. Visszafordult. Szemében sós könnyek jelentek meg, amelyek most oly keserűek voltak. Tudta mit kell tennie. De nehéz volt. Letörölte a könnyeit, és elindult a konohai nagykapu felé. Megállt pár percre, majd kisétált a kapun, és elnyelte őt az erdő.
– Mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne haljak meg. Narutóért – gondolta Sasuke, majd elővett egy könyvből kitépett papír fecnit és egy térképet.
~ Mika Kataou, egy legendás gyógyfüves, aki távol tűz országtól egy hegyen éli mindennapjait. Gyógyszerei sok embernek gyógyulást hozott már. ~
– Csak ő segíthet… Meg kell tennem, amit lehet. Bocsáss meg Naruto, de érted teszem. Meglásd amint meggyógyultam visszajövök, és ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Ezután már semmi sem választhat el minket. Szeretlek, Naruto… Az életemnél is jobban szeretlek – gondolta az Uchiha, majd eltűnt a hegyek között. Naruto ébredezett. Senkit nem talált maga mellett, így nagyon megijedt.
– Sasuke? – rohant végig a házban. – SASUKE!!! – ordította. Sehol sem volt. Se egy levél, se egy üzenet. Naruto sírva rohant a Hokage hivatal felé.
– Sakura! Tsunade-sama!!! – ordított Naruto.
– Naruto! – jött ki Sakura az irodából. De amint meglátta Narutót, rossz előérzete támadt.
– Sasuke… ugye nem? – nyögte Sakura.
– Eltűnt… Reggel nem találtam sehol.
– Mi ez a ricsaj? – jött ki Tsunade.
– Sasuke eltűnt – szólt Sakura.
– Hogy? De hát… Kora reggel bejött hozzám nyugtatót kérni Narutónak.
– Elment volna? – suttogta Sakura.
– Ne… nem teheted ezt velem Sasuke. És ha elment? Ha nem akarta, hogy lássam meghalni? Idióta! – törölte le könnyeit Naruto. – Idióta – suttogta a szőke, és lerogyott a földre. A szőke egész héten hálószobában ülve sírt. De a fekete már elérte célját.
– Itt vagyok – sóhajtotta, majd bekopogott a házba.
– Hm… ki az? – jött ki egy öreg anyóka.
– Elnézést…
– Jöjjön be.
– Ritka, hogy idáig eljönnek – szólt miután leültek egy tea mellett. – Mi járatban itt?
– Segítségre lenne szükségem – kezdte Sasuke, majd elmondta, hogy mi a gondja.
– Hm… Azt hiszem, segíthetek. De hosszú lesz a gyógyítási folyamat. Ha hamarabb eljön…
– Meg tud menteni? Nem magamért kérem – könnyezett Sasuke. – Hanem valakiért, akit nagyon szeretek, és ő is szeret, de nem bírná ki, ha elveszítene és én sem akarom itt hagyni őt. Azok után, amin keresztülmentünk, csakhogy együtt lehessünk – akadozott Sasuke a mondandója közben. Az anyóka elmosolyodott.
– Mindent megteszek. De hosszú, és fájdalmas lesz a folyamat.
– Nem érdekel… Narutóért bármit kibírok.
– Nos, rendben. Elvállalom.
– Köszönöm!
Naruto már zombiként élte mindennapjait. Alig evett, rémálmai voltak, és már abban a hitben élt, hogy szeretett Sasukéje halott.
– Nélkülem halt meg – visszhangzottak a fejében gondolatai. Kerestették is, de nem találták meg. Sem Őt, sem a holttestét. Talán ezért nem tudott megnyugodni. Mint mindig, most is saját magát okolta. Teljesen magába roskadt. Kakashiék próbáltak vele szót érteni, de olyankor mindig bezárkózott. Majd döntött. Nem tud így élni. Így összeszedte a cuccait, amit fontosnak tartott, és elment Sakurához.
– Naruto? Hová mész?
– Sakura… Engedélyt szeretnék kérni, hogy elhagyjam a falut, és hogy abban a házban élhessek, amiben Missing-ninként laktam.
– De Naruto…
– Kérlek, segítene.
– Naruto – könnyezett Sakura. – Rendben, de nem költözhetsz egyedül oda.
– De egyedül szeretnék lenni.
– Naruto…
– Jobb lesz így.
– Rendben – adta meg magát Sakura.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése