Negyedik fejezet – Érezni akarlak!
Sasuke élvezte, ahogy a szőke egyenként rángat le róla minden ruhadarabot. Szemeikből sütött a vágy és már azt sem bánták volna, ha összedől körülöttük a világ. A mérhetetlen szerelem, ragaszkodás és vágy volt az, ami kettejük között örökre összefűzte a kötelékeket.
Hosszú éveken keresztül voltak egymás legjobb barátja, majd még közelebb engedve egymást eljutottak valami másig. Egy olyan érzésig, mely annyira ritka, ha kölcsönös és mindezt kár lett volna veszni hagyni. Egy olyan tűz, amit ilyen sokáig táplálnak és annyira erős, hogy majd' eléget... Egy olyan tűz, ami nem huny ki és szembeszáll viharral, széllel és akár esővel is. Talán így lehetne jellemezni a kapcsolatukat. És mindez két olyan ember között, akik olyanok akár a tűz és a jég, a fekete és a fehér, vagy a yin és a yang. Ellentétek, mégis vonzzák, kiegészítik és megégetik egymást – minden egyes érintéssel.
Sasuke meztelen testtel feküdt az ágyon, Naruto pedig felette térdelt. A szőke kezei Sasuke testének minden pocikáján végigkalandoztak, hangos nyögéseket kicsalva a feketéből. Sasuke úgy érezte, mintha minden testrésze égne, ahol csak a szőke hozzáért. Ó mennyire hiányzott már neki!
A fekete teste a szőke minden érintésére úgy reagált, mint egy hurrikán. Naruto pedig elégedetten nyugtázta magában, hogy milyen gyönyörű is Sasuke, főleg ha éppen alatta fekszik kipirult arccal.
- Naruto, így én el fogok-
- Nem hagyom azt még – szólt Naruto beletemetkezve a látványba.
- Akkor – kezdte Sasuke, majd kicsusszant Naruto alól és egy jól irányzott mozdulattal felé kerekedett. - Most én leszek felül. - Naruto meglepődött ugyan, de élvezte, hogy a fekete csak miatta ilyen. Lehúzta Sasukét egy csókra, miközben most a fekete kezei törtek utat maguknak Naruto napbarnított bronz bőrén. A szőke felnyögött, majd közelebb húzta magához Sasukét. Vággyal fűtve átkarolta, majd megmarkolta Sasuke lapockáit, újabbakat nyögve. A fekete végighúzta az orrát Naruto nyakán, és érezte, ahogy az alsó részük összedörzsölődik. Mindketten felnyögtek.
- Úgy látom, hogy neked sem kell sok – szólt Sasuke félmosollyal az arcán.
- Kell síkosító? - kérdezte Naruto, mire Sasuke lenézett a merevedő hímtagjára, amit az előváladékától csillogott.
- Azt hiszem, hogy nem muszáj – mondta az arcán pajkos mosollyal. Naruto is elmosolyodott, majd végighúzta az ujjait a fekete büszkeségén. Sasuke nyögött egyet.
- Akkor rendben.
- Biztos?
- Igen – sóhajtott Naruto. - Érezni akarlak.
Sasuke bólintott egyet, majd óvatosan kicsusszant az őt ölelő karokból lefelé, hogy hozzáférjen Naruto hátsó feléhez. A szőke készségesen felhúzta a térdeit, majd széttárta azokat. Kissé megdöntötte a csípőjét, hogy Sasuke teljesen hozzáférjen a bejáratához.
A fekete először apró csókokkal hintette körbe a szőke bejáratánál körbe, majd a nyelvével játszadozni kezdett. Mindezt Naruto ismét nyögéssel jutalmazta.
- Sasuhkeh – nyögte Naruto. - Ne cshináld. Én éhrezni akarlak, nem ígyh elmennih – lihegte.
- Kérésed számomra parancs – suttogta Sasuke, majd először az ujjait helyezte a járatba. Mikor már a szőke kellően kitágult, kicserélte az ujjait a saját lüktető férfiasságára. Óvatosan csinálta, hogy nehogy fájdalmat okozzon a szőkének. Mikor már úgy gondolta, hogy a szőke megszokta a helyzetet, mozogni kezdett. Naruto egyik kezével a Sasukéét fogta, a másik keze pedig a fekete mellkasán pihent.
Naruto úgy érezte, hogy minden egyes lökéssel egyre jobban eggyé válnak. Azt érezte, hogy ők ketten együtt alkotnak egy egészet. A lihegések és a nyögések közepette mintha érezné Sasuke szívét, amely csak érte dobog és csak miatta ver ilyen gyorsan.
A szőke hátravetette a fejét a gyönyörtől, Sasuke pedig kapott az alkalmon, hogy végignyalja a szabaddá vált nyakat. Naruto megremegett az érzésre, majd egy hatalmasat nyögött.
- Szóval itt van – suttogta Sasuke, majd igyekezett még egyszer eltalálni ugyanazt a pontot. Naruto ismét megremegett.
- Mi van... hol? - kérdezte Naruto ködös tekintettel.
- A prosztatád – találta el még egyszer. Naruto összeszorított fogakkal markolt Sasuke karjaiba.
- Nos, khészülj fel az eddigi legnagyhobb élvezetedre – szólt Sasuke lihegve, majd igyekezett gyorsítani és minden egyes alkalommal eltalálni ugyanazt a pontot.
Naruto már megszólalni sem tudott a nyögésektől. Az élvezet egyre nagyon hullámban jött és ő szinte elveszett Sasuke karjaiban. Ahogy Sasuke egyre gyorsabban mozgott, a szőke egyre hatalmasabbakat nyögött.
- Sasukeh, el fogok mennih – nyögte Naruto, majd egy hatalmas nyögéssel elélvezett. Ahogy Naruto összeszűkült, a fekete is lökött még párat, majd Sasuke is elélvezett. Mindkettejük élvezete a másik mellkasán landolt. Sasuke lassan kicsusszant Narutóból, aztán hozzásimulva adott neki egy csókot. Ahogy egymásnak simultak, az élvezeteik nyoma összekeveredett és úgy húzódott meg kettejük mellkasa között. Szívük szinte egyszerre vert sőt, ugyanolyan gyorsan.
- Úgy sejtem, hogy nincs panaszod – szólt Sasuke a szőke nyakához dörgölődve.
- Dehogy van – lihegett Naruto. - Basszus. - Sasuke elmosolyodott.
- Szeretlek, Naruto – suttogta Sasuke.
- Én is szeretlek, Sasuke – szólt Naruto, majd felhúzta Sasukét egy mély csókra.
- Maradjunk még így egy kicsit, aztán menjünk fürödni. - Naruto a nyakánál fekvő fekete haját cirógatta.
- Rendben – mondta Sasuke, miközben ő pedig a szőke arcán végighúzódó csíkokat simogatta.
Nem igazán akartak kimászni egymás karjaiból, de az élvezetük nyomát le kellett mosni magukról. Külön mentek fürdeni, nehogy megint egymásnak essenek. Naruto ment előbb. Mikor Sasuke végzett, a szőke már a konyhában készítette a teát – teljesen felöltözve. Sasuke odament hozzá és hátulról átölelte. Fejét Naruto vállára tette és úgy nézte, ahogy a szőke két csészényi fekete teát készít. Közben pedig mélyen magába szívta a szőke illatát.
- Simán feketén szeretnéd, mint mindig? - kérdezte Naruto.
- Igen, úgy jó lesz – csókolt bele a szőke nyakába, majd elengedte és leült az asztalhoz. Naruto elmosolyodott. Letette a két csészét az asztalra, majd leült Sasukével szemben.
- Köszönöm – szólt Sasuke.
- Szívesen – mondta Naruto, majd óvatosan fújni kezdte a saját teáját.
- Azon gondolkozok, hogyan kellene bejutnom Tsunadéhez. Gondolom sokan mászkálnak, nem mehetnék csak úgy be – mondta Sasuke.
- Az igaz. Sakura mindig ott mászkál, hiszen ő látja el Tsunadét – értett egyet Naruto.
- Biztos vagyok benne, hogy Sakura nem viselkedne úgy velem, mint te – szólt Sasuke.
- Hát, nem is akarom, hogy úgy viselkedjen veled – morgott Naruto. Sasuke nyelt egyet. - De ha arra gondoltál, hogy nem fog olyan könnyen megbocsájtani, mint én, akkor jól gondolod.
- Persze, hogy úgy értettem – szólt Sasuke. - Akkor kellene egy terv.
- Igen – értett egyet Naruto, majd gondolkodni kezdett. - Hm... Ayame azt mondta, hogy már három napja nem látta Shikamarut.
- Ennek mi köze a dologhoz?
- Ezek szerint Shikamaru épp küldetésen van. Bár, mintha mondott volna valami olyasmit, hogy Sunába fog menni, de hogy mikor azt nem tudom. Valószínűleg ott van – elmélkedett Naruto. - Tehát van egy alanyunk.
Sasukének most már érthető volt. - Hengével felvehetném Shikamaru alakját és úgy bemehetnék veled.
- Pontosan. Kicsit rizikós, mert ha rákérdeznek, hogy miért jött vissza hamarabb, vagy hogy ment a küldetés... Rögtönöznöd kell, de használható terv – tette le az üres csészét Naruto. Sasuke megitta a maradék teáját, majd mindkét csészét elvitte a mosogatóba.
- Mondd csak, miféle az a tekercs? Olyan, mint amiből én tanultam régen a Kage Bushint? - kérdezte Naruto.
- Hasonló. Ebben a tekercsben egy olyan technika van, amivel bármely sérülést meg lehet gyógyítani. Beleértve a mentális sérüléseket – szólt Sasuke.
- Csak egyszeri felhasználásra jó, vagy többszörire is?
- Azt nem tudom – ült vissza Sasuke. - Az egész egy szóbeszéddel kezdődött és gondoltam érdemes lenne utánajárni. Elmentem a Vízesés faluba, onnan még egy rakat helyre, aztán végül Aiban voltam. Ott pedig azt mondta egy lakos, hogy szerinte Amegakuréban van.
- De Amegakure már a földdel egyenlő – értetlenkedett Naruto.
- Igen, én is ezt mondtam. De volt ott egy barlang, ami megmaradt – mondta Sasuke.
- Hihetetlen.
- Az bizony. Főleg az, hogy ha csak egyszeri felhasználású, akkor miért nem használták már fel. - Sasuke sóhajtott egyet.
- Sasuke – kezdte Naruto. - Ha tényleg nem többszöri felhasználású, akkor vajon miért nem használták már? Van némi kételyem ezzel kapcsolatban. Mi van ha... Van mondjuk valami mellékhatása.
- Ezen én is gondolkoztam már.
- Én... Nem biztos, hogy akarom azt, hogy használd – szólt Naruto. - Mi van akkor, ha bajod lesz, vagy valami?
- Naruto... Az a technika, amit alkalmaztam Tsunadén, az Izanami volt. Fogalmam sincs, hogy kell visszacsinálni. Ráadásul nincs már senki, akitől meg tudnám kérdezni – szólt Sasuke. - Itachin kívül – tette hozzá. Naruto nyelt egyet.
- Ha azt mondanám, hogy beszélj vele, mit reagálnál? - kérdezte óvatosan Naruto.
- Azt mondanám, hogy meggondolom – sóhajtott Sasuke. Ezen eszmecserék után már ő sem volt biztos abban, hogy mindenképpen a tekercset akarja használni.
- Sasuke, kérlek – kezdte Naruto. - Nem teheted ezt velem – folytatta. - Nem veszíthetlek el. Megint – tette hozzá.
- Naruto – suttogta Sasuke. - Rendben – adta meg magát. - Akkor majd akkor fontolom meg a tekercs használatát, ha már Itachi sem tud segíteni. - Naruto elmosolyodott.
- Köszönöm.
Sasuke nem tudta, hogy vajon hogyan fog lefolyni a találkozás Itachival. Olyan régen látták egymást és olyan gyűlöletesen váltak el, hogy fogalma sem volt arról, mit is mondjon neki. Segíteni fog-e egyáltalán? Mit fog szólni, hogy ilyen dologra használta a szemeit? Mit fog mondani Itachinak, ha afelől kérdez, honnan van neki Mangekyou Sharinganja, ha egyszer Naruto még életben van? Túl sok a kérdés, de a válaszok még váratnak magukra. De Sasuke biztos volt abban, hogy egyszer muszáj lesz megválaszolnia őket. Ha Itachinak nem is, de Narutónak biztosan.
"Honnan van Sasukének Mangekyou Sharinganja, ha Naruto és Itachi is életben van?"
Következő fejezet: Titkok
Mert vannak dolgok, amikről még a szél és az ég is csak halkan suttog...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése