Második fejezet - Never meant to
Sohasem szándékoztam...
...love you
...szeretni téged
Naruto már órák óta az ágyán feküdt, de nem jött álom a szemére, pedig már késő volt. Még mindig cikáztak a gondolatai, főként azon, hogy mit is tehetne. Fájdalom. Igen, iszonyú fájdalmat érzett a szívében. Sasuke megbántotta, összetörte a szívét, majd kihajította azt és közben teljesen elfeledkezett arról, hogy olyan fájdalmat okoz ezzel neki, amit az életben nem felejt el. Mégis hogyan gondolta? Egyáltalán hogyan gondolhatta, hogy annak ellenére, amit tett, majd úgy fog viselkedni, mintha semmi nem történt volna? Az az incidens a barlangnál még jóval előtte történt. Már semmit sem jelent, a francba is!
Naruto mérgesen elhajította a párnáját, ami sikeresen nekivágódott a felette lévő polcnak – leverve ezzel minden rajta helyet foglaló dolgot és az mind a szőkére esett. Dühösen lerázta magáról a dolgokat a földre, majd arra lett figyelmes, hogy valami eltörik. Lenézett a padlóra és megpillantott egy fakeretes képet, aminek az üvege az esés következtében szilánkokra tört. Felült az ágyon, majd lehajolt a szétesett tárgyért. Óvatosan felvette a fotót, hogy ne vágja meg a kezét. Megnézte közelről a képet. A fotóról Sasuke és önmaga nézett vissza rá, mosolyogva, mintha a két fiúnak a világon semmi baja nem volna, sem egymással, sem a világgal. Egymást karolták, mint a jó barátok. A legjobb barátok.
Naruto szíve összeszorult az emlékekre. Aznap készült a kép, amikor szabadnapot kaptak és úgy döntöttek, hogy együtt töltik. Mivel aznap nem volt meleg az idő, nem strandolni mentek, mint ahogy tervezték, hanem kirándultak egyet a közeli erdőben. Olyan tizennégy évesek lehettek, mert még azelőtt volt, mielőtt Sasuke elment volna.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
A nap forrón sütött és mindenki a lehető leglengébb öltözetben volt a gyakorlópályán. Igyekeztek árnyékot találni, hogy ne kapjanak napszúrást. Kakashi arra a napra egy gyakorlónapot tervezett, de mikor megérkezett közölte, hogy inkább kapnak egy D rangú küldetést és le van tudva a nap. Valamint azt is szóvá tette, hogy másnap szabadnapot kap a csapat. Sakura örült, mert így tud segíteni az édesanyjának otthon – amúgy sincs ideje a küldetésektől, hogy besegítsen a házimunkában. Sasuke és Naruto pedig sóhajtottak. Nekik bizony semmi tennivalójuk nem volt . A küldetések elvégzése után Sakura hazament, Sasuke és Naruto pedig benéztek Ichirakuhoz.
- Szabad a holnapi nap – mosolygott Naruto, miközben lenyelt egy nagy adag ráment.
- Igen – bólintott Sasuke. Ő is ráment rendelt, bár nem tudja, hogy miért. De nem bánta, mert most kifejezetten jól esett neki. - Csak tudnám mit csináljak. Lehet, hogy kimegyek gyakorolni – szólt Sasuke.
- Jaj ne már – vágott fancsali képet a szőke. - Legalább holnap ne! Minden szabadnapunkon a gyakorlópályát koptatod! - Sasuke felvonta a szemöldökét.
- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte érdeklődéssel a fekete.
- Hát, én – nézett félre Naruto – csak tudom és kész!
- Aha, kémkedsz utánam – vonta le a következtetést Sasuke.
- Én nem is! - védekezett Naruto. - Vagyis, nem mindig...
- Akkor mégis – sóhajtott Sasuke. - Hagyjuk. Te mit tervezel holnapra?
- Még nem tudom, de – kezdte lelkesen Naruto – arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit.
- Valamit? Mégis mit? - kérdezte Sasuke. Remélte, hogy semmi hülyeség nem jutott eszébe a szőkének.
- Mondjuk, úgyis jó az idő, így elmehetnénk a strandra – vetette fel az ötletet a szőke.
- Az nem rossz ötlet. - Sasuke megette a maradék ételét, majd megköszönte.
- Akkor benne vagy? - kérdezte Naruto csillogó szemekkel. Sasuke bólintott.
- Igen, de most már megyek, mert eléggé elfáradtam. A holnapi nap meg úgy érzem, hogy hosszú lesz – állt fel Sasuke.
- Rendben! - fejezte be Naruto is az evést, majd kifizette mindkettejükét. Mivel a múltkor Sasuke hívta meg, most rajta volt a sor. Már szokásukká vált.
- Akkor holnap, Usoratonkachi – intett a fekete, majd elindult hazafelé.
- Holnap, Teme – intett vissza Naruto sugárzó mosollyal az arcán és ő is hazaindult.
Másnap reggel mindkét fiú arra ébredt, hogy hűvös van. Márpedig ilyen időben nem lehetett strandra menni. Sasuke és Naruto a parknál találkoztak.
- Most mit csináljunk? - esett kétségbe Naruto. - Már annyira vártam!
- Nyugi, Dobe! Az igaz, hogy nem lehet strandra menni, de – kezdte Sasuke – mást is csinálhatunk. Mondjuk – kezdett el gondolkozni – elmehetnénk kirándulni.
- Kirándulni? - kérdezte Naruto.
- Az erdőbe például. Tiszta a levegő és - bár nincs nagyon meleg - süt a nap – érvelt Sasuke.
- Oké, menjünk – nyugodott meg a szőke.
Így történt, hogy a két fiú az erdőbe ment kirándulni. Nem igazán tudták, hogy mit is keresnek ott, de jó időtöltésnek tűnt.
- Az mi a nyakadba? - kérdezte Naruto a fekete nyakában lógó készülékre pillantva.
- Egy fényképezőgép – szólt Sasuke. - Képeket lehet vele csinálni.
- Tényleg? - mosolygott Naruto.
- Ühüm – bólintott Sasuke, miközben bekapcsolta az említett gépet, majd Narutóra célozta. - Mosolyogj! Mondd, hogy csíz – szólt Sasuke, majd Naruto értetlenül bár, de villantott egy nagy mosolyt. A gép kattant egyet, majd pár pillanat múlva ki is adta az elkészült képet. A fotó eleinte sötét volt, aztán megjelent rajta egy szőke fej. Naruto megnézte a képet.
- Egész jó lett – nevetett Naruto.
- Igen – értett egyet Sasuke. - Nah, menjünk!
A két fiú egész délelőtt az erdőt járta. Naruto azért ügyetlenkedett. Például beleesett egy csipkebokorba, lecsúszott egy domboldalon és beleesett a patakba. Legtöbbször pedig Sasukét a magával rántotta. Dél körül ebédeltek egyet a patak partján és elfogyasztották a hozott szendvicseket. Délután hegyet másztak, majd visszamentek a patakhoz. Sasuke sok képet készített, majd a végén egy közös képpel zárták a napot. Egymást átkarolva álltak a patak mellett, majd Sasuke lefényképezte magukat.
Így készült el az a kép, amit Naruto mindez idáig bekereteztetve tartott a polcán.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
Naruto még mindig keserű arccal tartotta kezében a fotót.
„Miért? Miért hagytam, hogy összetörd a szívem? Miért kellett beléd szeretnem, Sasuke?”
Naruto összeszorított ajkakkal ült az ágyán, szemei pedig égtek a kicsorduló könnycseppektől.
„Csak hogy tudd, én sohasem szándékoztam szeretni téged!, Sasuke!”
De ami megtörtént, azon nem tud senki változtatni. Még akkor sem, ha az az illető egy szőke, kék szemű fiú.
Naruto végül – nem tudni mikor – álomba sírta magát. És mindvégig a fotót szorongatta.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
...hurt you
...bántani téged
Sasuke letett arról, hogy megtalálja Aiban a tekercset, amit keresett. Így hát elindult vissza a szálláshelyére. A maroknyi cucca közül előkotort egy tiszta alsót, nadrágot és felsőt, majd bevonult a fürdőszobába, hogy felfrissítse magát. Bent talált tiszta törülközőt.
Bár a víz végigfolyt meztelen testén – lemosva a koszt a bőréről -, úgy érezte, hogy a szennyet, ami a lelkét piszkítja semmi és senki sem tudja eltávolítani. Az egyetlen személy, aki képes lenne rá – valószínűleg – látni sem akarja. Miért is akarná? Fájdalmat okozott neki és ezt sohasem fogja megbocsájtani magának.
Sasuke szemei égtek. Nem a tusfürdőtől, vagy a sampontól, hanem könnyektől. Keserű könnyektől. Vállai meg-megrázkódtak, szíve pedig iszonyúan fájt. Nem tehetett semmit és még a tekercset sem találta meg, pedig azzal valamelyest javított volna a helyzeten.
„Sajnálom, Naruto. Annyira sajnálom...”
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
Naruto másnap arra ébredt, hogy a fotót szorongatja. Óvatosan visszatette a helyére – immár üveg nélkül. Mivel csak délután volt küldetése, első útja a kórházba vezetett. Mikor odaért, hangtalanul vonult végig a folyosón, majd mikor megtalálta az oly ismerős kórtermet, benyitott. A látványra összeszorult a szíve és úgy érezte, mintha ezer tűvel szurkálnák. Igen. Hiába szereti a feketét, ezért sohasem fog megbocsájtani Sasukénak.
Odasétált az ágyhoz, majd megfogta a rajta fekvő ember kezét. Óvatosan végigsimított rajta, majd rápillantott a lélegeztetőgépre, aztán a többi műszerre. Semmi változás. Miért is lenne? Az elmúlt fél évben nem volt semmi reakció, miért most lenne?
Naruto összeszorította a szemhéjait, aztán arra lett figyelmes, hogy valaki benyit a szobába. Az érkező belépett, majd szomorú szemekkel vette észre a szőkét.
- Sakura – nézett a nőre Naruto.
- Hogy vagy, Naruto? - kérdezte Sakura, majd bezárta a ajtót és megnézte a gépeket.
- Szarul – vallotta be a szőke. - Rosszul aludtam. - Sakura megértő szemekkel pillantott a barátjára.
- Megint őrá gondoltál?
- Ki másra? - kérdezte Naruto. - Mindig ő jár a fejemben. - Naruto elengedte a kezet, amit fogott, majd odahúzott egy széket és leült. - Semmi változás, ugye?
- Semmi – szólt Sakura.
- Értem – mondta Naruto, majd az előtte fekvő beteg arcára nézett. - Olyan, mintha aludna.
- A sebei már begyógyultak. A külső legalábbis – tette hozzá Sakura. - Komoly agy-károsodást szenvedhetett a genjutsu miatt. Nem igazán tudom megállapítani – magyarázta Sakura. - Ő az orvosi nindzsa, nem én – pillantott ő is az „alvó” arcára. Naruto bólintott.
- De nem értem. Nem tudja meggyógyítani magát úgy, ahogy szokta? Feloldja a pecsétet és...
- Meg tudná, ha a tudatánál lenne – válaszolt Sakura. - De nincs. Kómában van, Naruto. Vagyis valami olyasmiben. Sasuke értette a dolgát és neki igazán van fájdalmas emléke, amit elő tudott hozni. Lelkileg is összeroppant szerintem – szólt Sakura. - Mindent megtennék érte, de nem tudom, hogy mit tehetnék még – szólt keserűen a lány. Az utóbbi fél év rá is kihatott, hiszen minden erejével próbálta rendbe hozni a nőt.
- Mondd, Sakura... Van rá esély, hogy Tsunade valaha is fel fog épülni? - kérdezte Naruto fájdalommal a hangjában.
- Nem tudom, Naruto. Nem tudom – szólt Sakura, majd összeszorult a szíve a gondolatra, hogy a mestere többé nem fogja kinyitni a szemét. - Ne haragudj, de most... - mondta volna Sakura visszanyelve a könnyeit, de még azelőtt kirohant, mielőtt befejezte volna. Naruto nem hibáztatta érte.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
Naruto, amióta csak ismerte Tsunadét, szerette. Olyan volt neki, mintha a keresztanyja lett volna. A nő is hasonlóképpen érzett a fiú iránt, így nem is volt kétséges, hogy segít a szőkének visszahozni Sasukét. Amikor végre megtalálták Sasukét, Tsunade és Naruto együtt mentek el, hogy visszahozzák. Sasuke az ellenfelük volt és sajnos erősebb volt, mint gondolták. Narutót is jól helyben hagyta, de Tsunadében egy genjutsuval olyan kárt tett szellemileg - a fizikai sebeken kívül -, hogy bár a sebei begyógyultak, már fél éve kómában van. Sakura és az orvosi nindzsák azóta is keresik a megoldást, de eddig még nem sikerült nekik.
Naruto sohasem gondolta volna, hogy Sasuke képes lenne ilyesmire. Legalábbis az a Sasuke, akit ő ismert, nem. De már nem tudta, hogy ismeri-e a feketét. Annyit viszont tudott, hogy ezt soha nem fogja megbocsájtani a fiúnak. Nem számít mennyire szereti, az nem mentesíti semmi alól.
És elhatározta, hogy ezt meg is mondja Sasukének. Nem tudta, hogy hol és nem tudta, hogy mikor. Csak annyit tudott, hogy beszélnie kell a feketével.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
Sasuke másnap is a tekercs után loholt. Iwagakurébe ment, mert onnan is hallott pár dolgot. Egy öreg, nyugdíjba vonult nindzsához vezette az útja.
- Azt mondja, hogy Amegakuréban volt a tekercs? - kérdezte Sasuke. Fel sem fogta, hogy mit mond az öreg.
- Igen. Bár a falu már rég egyenlő a földdel, abban a faluban látták legutoljára – mondta az öreg nindzsa. Mintha Sasukén egy boldogsághullám futott volna végig.
- És biztos, hogy az a tekercs, amit én keresek? - kérdezte Sasuke.
- Igen. A tekercs, ami visszaállítja a sérüléseket, bármely súlyosak – bólintott a férfi.
- Ez lelki és agyi károsodásra is használ? Úgy értem – folytatta Sasuke – genjutsu okozta mentális sérülésekre is jó?
- Legjobb tudomásom szerint igen.
- Köszönöm! Azonnal indulok is Amegakuréba – szólt Sasuke nem is leplezve boldogságát.
Miután elhagyta Iwagakurét, egyenesen Amegakuréba tartott. Az egyetlen hely, ahol a tekercs lehetett, az egy régi barlang. Miután megtalálta, megvizsgálta, hogy tényleg az-e, amit keresett. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy elérte a célját. A tekercs valódi volt és mindent tartalmazott, amit tudni akart.
Abban a pillanatban úgy érezte, hogy megtalálta az egyetlen reményét arra, hogy Naruto megbocsásson neki. Az egyetlen dolgot, ami feloldozást adhat neki, ha már "meg nem történtté" nem teheti.
„Tudnod kell Naruto, hogy sohasem szándékoztam bántani téged, sem fájdalmat okozni. És ezt be is fogom bizonyítani neked.”
Sasuke megszorította a tekercset, majd eltette és elindult a jól ismert irányba. Abba az irányba, ahol Konoha volt.
*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*~~~*
Bár Sasuke már jó ideje megölte Orochimarut, mégsem tért se vissza Konohába, se nem ment Itachi után. Amióta megszabadult Orochimarutól, azt a tekercset kereste, amivel helyrehozhatja a hibáját, amit Naruto ellen elkövetett.
Mert azzal, hogy bántotta Tsunadét, fájdalmat okozott Narutónak. Nem mert úgy visszatérni Konohába, hogy ne próbáljon tenni valamit. Tudta, hogy ha csak simán visszament volna, Naruto sohasem bocsájtott volna meg neki. Így talán – ha Naruto nem is bocsájt meg neki – a lelke egy kicsit megnyugodhat.
Annyi éven át távol volt, de most... Most haza fog térni. Vissza fog menni Narutóhoz és végre megpróbálhatja rendbe hozni mindazt, amit az évek során elrontott.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése