Második fejezet - Álom az álomban
Sasuke amint betessékelte magát Naruto szobájába, levetette magát az ágyra, közvetlenül a ventilátor elé. A szőke csak mosolygott a dolgon, hiszen tudta, hogy a fekete hajú barátja mennyire nem bírja a meleget. Mikor arcizmai rendeződtek, helyet foglalt a székében és megnézte a könyv hátoldalát.
– Úgy tűnik, ebben mégis csak lehet valami, aminek segítségével megérthetem ezt az álmot – szólt Naruto.
– Mi is ez az álom-dolog pontosan? Annyit tudok, hogy már többször is álmodtál róla. Anya azt mondta, hogy ezt a könyvet kerested, hátha van valami jelentése – mondta Sasuke, miközben a könyv előlapját bámulta.
– Igen – sóhajtott Naruto. - El akartam neked már mondani, csak nem akartam, hogy azt a kevés időnket is ilyenek megbeszélésével töltsük – szólt Naruto, majd fellapozta a könyvet. - De mégis csak el kéne mondanom, mivel te is szerepelsz az álmomban.
– Tényleg? - lepődött meg Sasuke.
– Ahamm. De nem rémálomról van szó – mondta Naruto. - Nem halsz meg benne vagy ilyesmi. - szólt. - Remélem nem is fogsz – tette hozzá gondolatban.
– Hát, az elvileg jót jelent – mondta Sasuke.
– Mármint az, ha halottakat látok álmomban? - kérdezte Naruto.
– Jah, valami olyasmi. - Sasuke megmozgatta elgémberedett karját. - De mond csak, nem akarsz az ágyra ülni?
– Miért?
– Mert itt jobb a levegő. Odáig nem ér el annyira a ventilátor.
– Jól vagyok – nézett félre Naruto. - De ha már itt vagy, tényleg szeretném elmesélni az álmomat.
– Hát jó – sóhajtott Sasuke, majd az ágy szélére ült, hogy közelebb legyen Narutóhoz.
– Szóval... Álmomban egy üres parkban vagyok, ahol van egy kis tavacska és éppen virágoznak a fák. A padok üresek és olyan, mintha senki sem járt volna még arra. Mindig elindulok a város felé, de végül ugyanúgy a parkba jutok vissza. Aztán mikor már párszor körbe-körbe mászkálok, egyszer csak meglátlak ott ülni téged a padon. Amíg nem veszel észre, addig semmi nem történik. De ha közelebb megyek, akkor felállsz a padról és elindulsz kifelé a városból. Én mindig utánad megyek, de aztán egyszer csak eltűnsz és én megint a parkban találom magam – fejezte be Naruto. - Innentől pedig kezdődik előröl.
– Érdekes – szólt Sasuke. - Azt mondod, hogy eltűnők?
– Aham. Próbáltam már megfejteni, de fogalmam sincs mit jelenthet. Azonban kezdek berezelni tőle – szólt Naruto, majd folytatta. - Mintha, valami figyelmeztetés lenne.
– Úgy érted, hogy egyszer csak fogom magam és elmegyek valahova? - értetlenkedett Sasuke. Naruto nyelt egyet.
– Nem tudom. De minél többször álmodom ezt, annál jobban félek – vallotta be Naruto.
– Félsz? Mitől? - Naruto sóhajtott egyet.
– Attól, hogy elveszítelek. - Sasuke elkerekedett szemekkel nézett a szőkére. - Mindegy, ne is törődj vele, csak azt akartam, hogy tudj róla – nézett félre Naruto zavartan.
– Naruto – állt fel Sasuke az ágyról, majd közelebb ment a szőkéhez. Naruto felnézett és egyenesen Sasuke szemeivel találta szembe magát. Gyorsan félre nézett, de aztán érezte, ahogy Sasuke odahajol hozzá és megfogja a vállát.
– Nézz rám – kérte Sasuke. - Nézz a szemembe. - Naruto lassan szemközt nézett Sasukével. Kínzóan közelinek érezte azt a fekete mélységet, amit Sasuke a szemeinek tudhatott. - Biztosíthatlak afelől, hogy nem fogok elmenni sehová sem. Főleg nem úgy, hogy ne tudnál róla hová megyek. Éppen te.
– Sasuke – suttogta Naruto. Érezte, hogy elgyengül és próbált erős maradni, nehogy Sasuke sírni lássa.
– Naruto – szólongatta Sasuke a szőkét. - Naruto!
– Jól vagyok, tényleg – szólalt meg Naruto.
– Már azt hittem, hogy sokkot kaptál, vagy ilyesmi – sóhajtott Sasuke, majd megborzolta Naruto szőke fürtjeit. A fiú megrezzent az érzésre, de ami ezután jött, az kavarta fel leginkább. - Hidd el, nem fogsz elveszíteni. Mindig veled leszek és nem fogsz tudni levakarni magadról – mosolygott Sasuke. Kész, ennyi volt. Eddig bírta Naruto visszatartani a könnyeit.
– Oi, Naruto, most miért sírsz? - ijedt meg Sasuke.
– Én... Én- - Sasuke óvatosan magához húzta a könnyes szemű szőkét.
– Tudod... Lehet, hogy sosem mondom ki, és nem éreztetem veled úgy, ahogy kellene, de te vagy a legjobb barátom. Legalább olyan fontos vagy nekem, mint a családom bármely tagja. - Naruto szorosan belebújt az őt ölelő karokba. Olyan melegség áradt Sasukéből, amilyet még sohasem érzett. A szőke mocorogni kezdett, mire Sasuke átkarolta és szorosan a karjaiba zárta. Érezte, ahogy Naruto teste meg-megremeg a sírástól, de lassan alábbhagyott.
– Úgy tűnik, ebben mégis csak lehet valami, aminek segítségével megérthetem ezt az álmot – szólt Naruto.
– Mi is ez az álom-dolog pontosan? Annyit tudok, hogy már többször is álmodtál róla. Anya azt mondta, hogy ezt a könyvet kerested, hátha van valami jelentése – mondta Sasuke, miközben a könyv előlapját bámulta.
– Igen – sóhajtott Naruto. - El akartam neked már mondani, csak nem akartam, hogy azt a kevés időnket is ilyenek megbeszélésével töltsük – szólt Naruto, majd fellapozta a könyvet. - De mégis csak el kéne mondanom, mivel te is szerepelsz az álmomban.
– Tényleg? - lepődött meg Sasuke.
– Ahamm. De nem rémálomról van szó – mondta Naruto. - Nem halsz meg benne vagy ilyesmi. - szólt. - Remélem nem is fogsz – tette hozzá gondolatban.
– Hát, az elvileg jót jelent – mondta Sasuke.
– Mármint az, ha halottakat látok álmomban? - kérdezte Naruto.
– Jah, valami olyasmi. - Sasuke megmozgatta elgémberedett karját. - De mond csak, nem akarsz az ágyra ülni?
– Miért?
– Mert itt jobb a levegő. Odáig nem ér el annyira a ventilátor.
– Jól vagyok – nézett félre Naruto. - De ha már itt vagy, tényleg szeretném elmesélni az álmomat.
– Hát jó – sóhajtott Sasuke, majd az ágy szélére ült, hogy közelebb legyen Narutóhoz.
– Szóval... Álmomban egy üres parkban vagyok, ahol van egy kis tavacska és éppen virágoznak a fák. A padok üresek és olyan, mintha senki sem járt volna még arra. Mindig elindulok a város felé, de végül ugyanúgy a parkba jutok vissza. Aztán mikor már párszor körbe-körbe mászkálok, egyszer csak meglátlak ott ülni téged a padon. Amíg nem veszel észre, addig semmi nem történik. De ha közelebb megyek, akkor felállsz a padról és elindulsz kifelé a városból. Én mindig utánad megyek, de aztán egyszer csak eltűnsz és én megint a parkban találom magam – fejezte be Naruto. - Innentől pedig kezdődik előröl.
– Érdekes – szólt Sasuke. - Azt mondod, hogy eltűnők?
– Aham. Próbáltam már megfejteni, de fogalmam sincs mit jelenthet. Azonban kezdek berezelni tőle – szólt Naruto, majd folytatta. - Mintha, valami figyelmeztetés lenne.
– Úgy érted, hogy egyszer csak fogom magam és elmegyek valahova? - értetlenkedett Sasuke. Naruto nyelt egyet.
– Nem tudom. De minél többször álmodom ezt, annál jobban félek – vallotta be Naruto.
– Félsz? Mitől? - Naruto sóhajtott egyet.
– Attól, hogy elveszítelek. - Sasuke elkerekedett szemekkel nézett a szőkére. - Mindegy, ne is törődj vele, csak azt akartam, hogy tudj róla – nézett félre Naruto zavartan.
– Naruto – állt fel Sasuke az ágyról, majd közelebb ment a szőkéhez. Naruto felnézett és egyenesen Sasuke szemeivel találta szembe magát. Gyorsan félre nézett, de aztán érezte, ahogy Sasuke odahajol hozzá és megfogja a vállát.
– Nézz rám – kérte Sasuke. - Nézz a szemembe. - Naruto lassan szemközt nézett Sasukével. Kínzóan közelinek érezte azt a fekete mélységet, amit Sasuke a szemeinek tudhatott. - Biztosíthatlak afelől, hogy nem fogok elmenni sehová sem. Főleg nem úgy, hogy ne tudnál róla hová megyek. Éppen te.
– Sasuke – suttogta Naruto. Érezte, hogy elgyengül és próbált erős maradni, nehogy Sasuke sírni lássa.
– Naruto – szólongatta Sasuke a szőkét. - Naruto!
„Éppen te...”
– Jól vagyok, tényleg – szólalt meg Naruto.
– Már azt hittem, hogy sokkot kaptál, vagy ilyesmi – sóhajtott Sasuke, majd megborzolta Naruto szőke fürtjeit. A fiú megrezzent az érzésre, de ami ezután jött, az kavarta fel leginkább. - Hidd el, nem fogsz elveszíteni. Mindig veled leszek és nem fogsz tudni levakarni magadról – mosolygott Sasuke. Kész, ennyi volt. Eddig bírta Naruto visszatartani a könnyeit.
– Oi, Naruto, most miért sírsz? - ijedt meg Sasuke.
– Én... Én- - Sasuke óvatosan magához húzta a könnyes szemű szőkét.
– Tudod... Lehet, hogy sosem mondom ki, és nem éreztetem veled úgy, ahogy kellene, de te vagy a legjobb barátom. Legalább olyan fontos vagy nekem, mint a családom bármely tagja. - Naruto szorosan belebújt az őt ölelő karokba. Olyan melegség áradt Sasukéből, amilyet még sohasem érzett. A szőke mocorogni kezdett, mire Sasuke átkarolta és szorosan a karjaiba zárta. Érezte, ahogy Naruto teste meg-megremeg a sírástól, de lassan alábbhagyott.
– Köszönöm, Sasuke - motyogta Naruto. Sasuke csak halványan elmosolyodott.
– Bármikor. És ha máskor ilyen van, ne emészd magad miatta, inkább mondd el – húzódott el Sasuke a fiútól, majd megborzolta a haját. Naruto a fekete szemekbe nézett. - Nem hiszem, hogy valaha adtam volna okot neked arra, hogy ilyeneken gondolkozz.
– Erről szó sincs. Csak az álom miatt van - rázta a fejét Naruto.
– Önszántamból sohasem hagynálak itt téged. Ezt jegyezd meg, jó? - Naruto elmosolyodott. - Jó.
– Nah most, hogy ezt megbeszéltük... Hol is van az a fránya matekpélda? - kérdezte Sasuke. Naruto vigyorogva kezdte el elővenni a füzetet, majd megmutatta benne a példát.
– Tudod... Nem tudom mit csinálok rosszul, de akárhogy próbálom megcsinálni ezt a nyomorult egyenletet, mindig az jön ki, hogy nincs megoldása. Csak tudnám, mit rontok el. Pedig mindent megtanultam, becsszó - vakargatta a fejét Naruto.
– Nézzük - vette el Sasuke a szőkétől a füzetet, majd jól megnézte az egyenletet. Az egyenlet alatt a szőke kézírásával háromféleképpen is le volt vezetve a feladat. - Remek levezetés - szólalt meg kisvártatva Sasuke.
– Ha nem jó az eredmény, nem sokat érek vele - morgott Naruto.
– Szó sincs róla, az eredmény tökéletes - mosolygott a fekete.
– Hogy mi? - akadt el Naruto.
– Ennek az egyenletnek tényleg nincs megoldása - kuncogott Sasuke, miközben lerakta a füzetet. - Sőt, a többi feladatot is jól megoldottad.
– Tényleg? - ámult el a szőke.
– Ezt mind egyedül tanultad meg ma? - ámult el Sasuke.
–Tudod, szerettem volna már ma mindennel végezni, hogy a holnapi napom szabad legyen. Mivel nem töltöttünk valami sok időt együtt mostanában, veled akartam lógni holnap - szólt zavartan Naruto. - Reméltem, hogy a holnapi napod neked is szabad.
– Naruto...
– Tudom, hogy a nyári szünet alatt tudunk együtt lenni, de-
– Naruto! - csitította el Sasuke a szőkét. - Persze, hogy ráérek holnap - mosolygott a fekete. - Szerinted miért jöttem át már ma? Nekem is hiányoztál, baka. - Miután rájött a fekete, hogy mit is mondott, zavartan elfordult, Naruto pedig elpirult.
– Te is nekem - motyogta Naruto zavartan.
– Na jó! Akkor most megyek, hagylak pihenni - állt fel a zavarban lévő Sasuke. - Holnap gyere át, amikor gondolod és kitalálhatjuk mit csináljunk.
– Rendben - mosolygott Naruto, majd mikor Sasuke ránézett, ő is elmosolyodott.
– Jó éjt - indult meg Sasuke a szőke felé, majd odaérve megborzolta a haját, aztán kisétált a szobából. Naruto nem tudta mire vélni a dolgot, de úgy döntött, majd holnap rákérdez a feketénél a dologra. Még hallotta, ahogy Sasuke bezárja a bejárati ajtót, ezért az ablakhoz sietett. Mosolyogva figyelte, ahogy a fiú ráfordul a járdára, aztán egy váratlan pillanatban Sasuke felnézett és rámosolygott. A szőke elvörösödve rántotta be a sötétítőt.
– Miért érzem úgy, mintha ki akarna törni a szívem a helyéről? - kérdezte magától Naruto, majd ehhez hasonló gondolataival úgy döntött, lepihen. Kisvártatva el is aludt és az álom ismét felfedte magát.
Naruto megint abban a bizonyos parkban találta magát. Mindenhol zöld növényzet és virágok voltak, ennek ellenére a padokon senki sem ült. Lassan elindult ki a parkból az utcák felé, majd ismét a parkba ért. Sasuke pedig ott ült az egyik padon a kis kutat nézve a park közepén. A szőke nem mert közelebb menni, nehogy a fiú észrevegye, hiszen akkor itthagyja. Sasuke nyugodt szemekkel nézte a vizet, majd Naruto felé fordult és rámosolygott. Naruto meglepődött. Eddig mindig ugyanaz történt újra és újra, soha nem fordult felé a fiú. Most mi változott?
– Gyere ide, Naruto! - intett neki a fiú. A szőke lassan megindult és arra várt, hogy Sasuke majd felkel a padról és elmegy, ám ennek ellenére más történt. A fiú arrébb csúszott a padon, hogy a szőke is elférjen. Naruto leült. Kezeit a padra tette, majd megszólalt.
– Mit csinálsz itt egyedül? - kérdezte.
– Rád vártam - mondta az álombéli Sasuke, majd a kezét Naruto kezére tette. - Megígértem, nem? Soha sem hagylak magadra, bármi is történjék.
– Sasuke - kezdte volna Naruto, de a fiú felpattant, magával húzva a megszeppent Narutót.
– Gyere, menjünk - indult el az utcák felé. Naruto tett két lépést, majd hirtelen álmosság tört rá.
– Sasuke várj, valami nem jó - állt meg a szőke. - Mi történik? - Sasuke épp hogy elkapta az elájuló Narutót. - Naruto!
Naruto lassan kinyitotta a szemeit és egy plafonnal találta szembe magát. Felült, megdörzsölte a szemeit, majd összerezzent egy hangra.
– Jó reggelt, álomszuszék - hallott egy mélyebb fiúhangot. – Nem hiszem el, hogy képes voltál így elaludni.
– Sasuke..? - pillantotta meg Naruto a hang gazdáját.
– Nem, a húsvéti nyúl - vigyorgott a fiú.
– Mit keresel te itt az éjszaka közepén? - kérdezte Naruto meglepetten.
– Naruto, nincs éjszaka. Mit álmodtál? - vágott Sasuke a szőkéhez egy párnát.
– Emlékszem, hogy átjöttél, beszéltünk az álmomról, meg a matekpéldákról aztán hazamentél. Én meg elaludhattam - emlékezett vissza a történtekre Naruto.
– Nem tudom mit álmodhattál, de már nyári szünet van, nincs suli - mondta Sasuke. - Játszottunk egész délelőtt - mutatott Sasuke a földön lévő PS3-ra -, aztán leküldtél innivalóért. Mira visszajöttem, aludtál. - Narutónak fogalma sem volt, hogy mi történt. Ijedten pillantott Sasukéra, majd a falon lógó órára. Oda-vissza. – Naruto, minden rendben? - fogta meg a szőke vállát a fekete.
– Én... Nem vagyok biztos benne. - Sasuke a szőke homlokára tette a csuklóját. - Te mit csinálsz? - hőkölt hátra a fiú.
– Csak megnézem a lázad. Ami nincs - nyugtázta a helyzetet Sasuke. majd kisvártatva a szőke kezébe nyomott egy pohár hideg limonádét. - Tessék, idd meg. Biztosan jobban leszel tőle.
– Köszönöm - vette el, majd beleivott. Kellemesen savanyú, de mégis édes. - Sasuke... Mond, most is álmodom?
– Miért álmodnál? Csak egy álom volt Naruto, nincs semmi baj - ült le az ágy szélére Sasuke.
– Nagyon furcsa. Biztosan emlékszem, hogy hazajöttem az iskolából. Egész éjjel tanultam, és még szombaton is azzal kezdtem. Igyekeztem minél hamarabb megtanulni az anyagot, hogy vasárnap veled tudjak lenni. Felhívott Shikamaru, hogy lesz valami buli és nincs neki hely és kérte, hogy találjunk neki. Aztán valamikor utána elmentem enni és zuhanyozni, aztán betoppantál - szedte össze a gondolatait Naruto. - Beszéltünk az álmomról, amiben folyton szerepelsz, mert az Anyukád kivett nekem egy álmokról szóló könyvet a könyvtárból és elhoztad nekem. Beszélgettünk, megígérted, hogy soha nem fogsz elhagyni, megnézted a matekpéldámat, majd hazamentél. Én meg elaludtam.
– Milyen könyvet? - kérdezte Sasuke. - Nem emlékszem semmilyen könyvre.
– Aznap éjjel megint álmodtam, de most másképp történtek a dolgok. Nem mentél el, hanem leültem melléd, aztán a kezemet fogva el akartál vinni valahova, de én elálmosodtam és elájulhattam azt hiszem. Aztán itt ébredtem.
– Fogalmam sincs mi történhetett. Talán álmodtál az álmodban - találgatott Sasuke.
– Álom az álomban? Ez lehetséges? - kérdezte Naruto.
– Olvastam róla, hogy igen. Mint ahogy a tudatos álmodás is - szólt Sasuke.
– De Sasuke - ijedt meg Naruto. - Akkor honnan tudom, hogy melyik álom és melyik nem? Akár ez is lehet egy másik álom. Álom az álomban - szólt Naruto.
– Nem álmodsz. Én tudom, hogy nem. - Sasuke a két tenyere közé fogta Naruto arcát, mire a szőke elpirult.
– Sasuke... Mit csinálsz? - kérdezte Naruto. - Túl közel van! Túl közel! - üvöltöttek a gondolatai, majd hirtelen felindulásból a szájára tette a tenyerét. Jó ötletnek bizonyult, mert a következő pillanatban Sasuke ajkait érezte a tenyerén.
– Naruto? - vette észre Sasuke a szőke tenyerét. Naruto gyengén ellökte Sasukét, majd kiszabadulva hátrált, ki az ajtón.
– Azt hiszem, levegőre van szükségem - kacagott zavartan Naruto, majd kiviharzott a szóbából le a lépcsőn a fürdőszobába.
– Az történt az előbb, amit gondolok, hogy történt? Sasuke majdnem megcsókolt! - hitetlenkedett Naruto. A gondolatra a gyomrában valami fel-le kezdett járni. Nyelt egyet, majd megrázta a fejét. - Bár biztosan tudom, hogy ez tutira, de tutira álom! Álom az álomban... Vagyis, elaludtam a parkban és ebbe az álomba kerültem? Mi a fene van?!
– Naruto, minden rendben? - kopogott Sasuke a fürdő ajtaján.
– Persze! - hebegte Naruto. - Majd mindjárt megyek!
– Addig összedobok valami kaját! - szólt Sasuke.
– Jó! - kiabált vissza Naruto. - Valamit tennem kell, gondolkozz! Mit tenne Sasuke? Mármint az én Sasukém. Várjunk csak... Az enyém? Mióta van nekem saját Sasukém? Meg fogok bolondulni! - Naruto összeszorított szemekkel hajolt a mosdó felett. - Sasuke... Én Sasukém, segíts! Sasuke... - vált síróssá Naruto hangja. - Ments meg, Sasuke!!!
- Naruto! Naruto ébredj!
- Ments meg... Sasuke! Kérlek! - suttogta Naruto.
- Itt vagyok, Naruto, kérlek ébredj fel! - keltegette Sasuke a fiút. A szőke lassan kinyitotta a szemeit, majd egy aggódó, fekete szempárral találta szembe magát. Körbenézett. A szobája. Nincs PS3, és a könyvei szanaszét. Könnyek gyűltek a szemeibe.
– Oi, Naruto... Mi történt? - kérdezte Sasuke a fiút, miközben a vállát fogta.
– Sasuke... visszajöttem? Nem álmodom? - könnyezett Naruto.
– Naruto, mi történt? Átjöttem mert úgy volt, hogy jössz majd valamikor, de nem jöttél és már dél van. A telefont sem vetted fel, megijedtem - mondta Sasuke. - Aztán mikor ideértem, engem szólongattál.
– Sasuke, annyira féltem! Olyan furcsa volt! Két különböző Sasuke, aki egyik sem te vagy. A másik Sasuke azt mondta, hogy nem álmodom, hanem felébredtem! Már nem volt suli és nem is tudta mi volt az a könyv, nem is meséltem neki az álmomról!
– Lassabban Naruto, nem értem ha hadarsz! - szólt Sasuke.
– Te... ugye tudod, hogy milyen álomról beszélek? És a könyv!
– Persze tudom, tegnap mesélted - fogta a fejét Sasuke. - Szóval a "másik" Sasuke azt mondta neked, hogy az a valódi világ? - Naruto bólintott.
– Vagyis két álomba voltál?
– A másik Sasuke azt mondta, hogy "álom az álomban". Van ennek értelme? - nyugodott meg Naruto.
– Nem tudom, de kiderítjük, oké? Csak nyugodj meg - húzta magához Sasuke a szőkét. Narutónak eszébe jutott a "majdnem" csók a másik világból és elpirult. - Ne gondolj rá - figyelmeztette magát. - Nem lesz semmi baj - szorította magához Sasuke a szőkét és a szőke hitt neki.
– Te valóban az én Sasukém vagy - suttogta Naruto, mire Sasuke elmosolyodott.
– Ezt hallottam.
"Vajon tényleg ő az igazi Sasukéja?
Mi van, ha ez is csak egy álom a sok közül?
Egy álom az álomban?"
