Második fejezet - Örök gyűlölet?
Mindketten az intenzíven voltak, ráadásul egy szobában. Még mindketten eszméletlenek voltak. Kakashi és Sakura kint beszélgettek, de nem tudtak rájönni, hogy miért támadtak egymásra a fiúk.
– Fogalmam sincs. Csak annyit láttam, hogy Naruto sírva elhagyja Konohát, aztán Sasuke kijön a házukból, utánanéz, majd egy gonosz mosollyal visszamegy a házba – mesélte el Hinata, hogy mit látott.
– Csak akkor tudjuk meg, ha felébrednek – szólt Sakura.
– Igen. De az lenne a legjobb, ha külön-külön ébrednének fel, nehogy összeverekedjenek – mondta Kakashi. Sakura bólintott, majd közeledtek az ajtóhoz, mert hangokat hallottak bentről.
– Tényleg meg akart ölni – szólt Naruto Sasukéra nézve. – Az a Chidori megölt volna, ha a Rasenganom nem tompítja.
– Naruto? – jött be Kakashi, nyomában Sakurával. Hinata nem akart zavarni
– Sensei… Sakura… Nem mehetnék át másik kórterembe? – kérdezte Naruto kisírt szemekkel.
– De… Amint elmondod, mi a fene ütött belétek – szólt Sakura.
– Ne engem kérdezz – bökött Sasuke felé a fejével, majd megfogta a takaróját és kiment az ajtón. Szemei szomorúságtól és dühtől csillogtak. Kakashi megcsóválta a fejét és a szőke után ment.
– Naruto…
– Nem akarok beszélni róla Sensei… Kérem – szólt szomorúan Naruto. Kakashi bólintott.
– Akkor pihenj – szólt majd kiment.
Hamarosan Sasuke is felébredt. Ő sem akart beszélni a történtekről. Mindkét fiú magába volt fordulva, de azért örültek, hogy él a másik. Két hétig voltak kórházban, de egyszer sem találkoztak. Sasuke hamarabb távozott, hogy összepakolhasson és kitakarítsa a házát. Pár óra múlva már a saját ágyában feküdt, maga körül a jól ismert Uchiha jelképekkel és a szekrényeivel, amiben a csekély mennyiségű cuccait tárolta.
– Miért Naruto? Hogy tehetted ezt velem? Én… Tényleg szerettelek. De már nem tudom, mit érzek… Szerelem és Gyűlölet egyszerre? – gondolta Sasuke, majd elaludt. Később Naruto is hazament. Fellélegzett, hogy az Uchiha már elköltözött tőle. Nem akart találkozni vele. Nagyon megbántotta a szőkét és már nem tudta mit érez pontosan. Kakashi egy küldetést hozott össze, hogy a fiúk kibéküljenek. Fogalma sem volt arról, hogy mit élt át a két fiú. Először Narutót, majd Sasukét kereste fel. Egyikőjük sem akarta elvállalni, de a Sensei erősködött. Kivételesen Sakura is jön. Addig Anko ellátja a feladatait.
A nap forrón sütött. Legalább 40 fok volt Konohában. Egy nagy, árnyékot nyújtó fa alatt várta a Senseiét a három tanítvány.
– Már megint késik! Mint mindig! Már két órája várunk! Mindjárt megsülök! Ráadásul ő szólt a küldetés miatt – legyezgette magát egy szőke fiú. Arcán lévő rókabajszain szinte folyt az izzadtság. Közben törekedett arra, hogy ne nézzen a másik fa alatt ülő Sasukére. Hiányzott neki a fekete. Még mindig szereti… Nem számít mi történt.
– Tényleg sokat késik… – mondta Sasuke. – És én is mindjárt megsülök – szólt, majd letörölte izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Naruto nem mert visszaszólni. Kerülni akarta a kommunikáció minden formáját a feketével, akármilyen nehezen is ment neki. Gondolataikból egy ismerős pukkanás zökkentette ki őket.
– Hey, gyerekek! Úgy néztek ki, mint egy sült pulyka a sütőben! – nevetett Kakashi. Naruto és Sakura felpattant.
– Igazán!? Nem is tudom, ki késett olyan sokat! – mérgelődött Naruto.
– Miért nem tud legalább egyszer időben megjelenni! Mondjuk ilyenkor, amikor az egeket üti a hőmérő! – mordult fel Sakura.
– Ugyan, gyerekek – mentegetőzött Kakashi. – Csak egy fekete…
– Tudjuk! – vágott közbe Naruto. – Egy fekete macska. Mondja csak… Mindig ugyanaz a macska? Mert annyi fekete macska egész tűz országban nincs, amennyiszer már ezzel mentegetőzött! Esetleg idejöttek egy másik kontinensről? – fújta ki magát Naruto. Kakashi erre nem tudott mit mondani. Ahogy Sakura sem. Sasuke felállt a fa alól, és meglepődött arccal hallgatta Naruto mondókáját.
– Mindegy – sóhajtott Naruto. – Ne is válaszoljon…
– Hm… Nos. Akkor mondom a feladatot. Két feladat van, ezért kettéválunk. Naruto és Sasuke egy ritka virágot fognak keresni, ami a konohai erdőben honos. Tsunadének kell. Én és Sakura pedig elmegyünk egy farmra segíteni. Á még valami… A virágot gyökerestől kell kiszedni. És vigyázzatok, hogy ne sérüljön meg, mert ritka növény. Lila szirmai vannak, és fehér erezete. Nem lehet eltéveszteni. Ennyi lenne. Mehettek…
– Pf… Ilyen melegbe egy virágot kell keresgélni – sóhajtott Naruto. – Ráadásul Sasukéval… Miért pont vele Sensei – tette hozzá gondolatban.
Sasuke szó nélkül elindult az erdő felé.
– Sakura, menjünk… Úgy egy órányira van az a farm – szólt Kakashi.
– Rendben – szólt Sakura, és Kakashival elindultak a farmra, hogy teljesítsék a küldetést. Naruto Sasuke után szaladt.
– Oi! Minek kell úgy rohanni? – szólt Naruto, mikor utolérte társát.
– Minél hamarabb megtaláljuk a virágot, annál hamarabb mehetünk hűsölni. Úgyhogy menjünk – szólt Sasuke ridegen. Ő sem akart Narutóval lenni. Főleg azok után nem, ami történt. Miután beértek az erdőbe, szétváltak. Sasuke a réten, Naruto pedig a fák között kereste a virágot.
Úgy egy óra múlva Sakuráék megérkeztek a farmra. – Jó napot! Jöttünk segíteni – szólt Sakura a farm tulajdonosának.
– Rendben, erre jöjjenek – mutatta az utat.
– Ezt kellene rendbe rakni. Egy helyre a hordókat, meg megcsinálni a tetőt – mondta a tulaj a raktárban.
– Rendben. Sakura, tiéd a raktár, enyém a tető.
– Oké – szólt Sakura, majd mindketten nekiálltak a dolognak.
– Én ezt már nem bírom – szólt Naruto kidőlve. – Egy virágot sem találtam, nem még azt, ami kellene.
– Fogd be és keresd tovább – morgott a fekete flegmán. Sasuke sohasem mondott volna ilyet Narutónak. De a történtek után nem tudott hozzá a kedves lenni.
– Te beszélsz? Te sem találtál!
– Na, idefigyelj… Minél hamarabb haza akarok menni. Úgyhogy fogd be a szád és keresd azt a rohadt virágot! – szólt Sasuke utálattal a hangjában. Naruto már könnyezett.
– Hát ennyire gyűlölsz, Sasuke? – suttogott a szőke, de Sasuke meghallotta.
– Igen, gyűlöllek – fordult Naruto felé a fekete. – Gyűlöllek, mert nagyon fájt az, amit akkor mondtál nekem! Ha annyira irtózol tőlem, akkor mi a fenének voltál velem? Miért használtál ki? Hazugság volt, amit akkor ígértél… hogy mindig mellettem leszel! – morgott Sasuke. – Tettetted az egészet? Hogy szeretsz! Hogyan is bízhattam meg benned!
– Tényleg? Fogalmam sincs, mi a fenéről beszélsz! Csak hogy tudd! Te is megígértél nekem valamit! – kiáltott Naruto.
– Én? Ha meg is ígértem, soha sem szegtem meg!!!
– Nem-e? Emlékszel, amikor megígérted, hogy soha többet nem hívsz Kyuubinak?
– Annak semmi köze ehhez!!!
– Tényleg? Akkor miért mondtad, hogy én csak egy démon vagyok, semmi több? És hogy kár volt rám pazarolnod az idődet? Nekem talán nem esett rosszul?
– Mi a fészkes fenéről beszélsz? Sohasem mondtam neked ilyet!
– Pedig én hallottam és nagyon rosszul esett. Meg az is hogy engem hibáztattál azért miért elhagytad Konohát… Miért vádoltál meg, hogy én mindig azt akartam, hogy ne legyen senkid úgy, mint nekem? – szólt Naruto sírva. – Miért? Miért tetted ezt velem? Tudhatnád, hogy engem semmi más nem érdekel, csak az, hogy boldog légy!
– Egyáltalán nem értem miről beszélsz… Én soha sem mondtam neked ilyeneket.
– Én meg nem mondtam soha, hogy undorodok tőled.
– Pedig úgy hangzott… „Bár csak álom lenne, hogy valaha is hozzád értem! Azóta nem tudom lemosni a bőrömről a mocskos Uchiha bűzödet!” Ezt mondtad!
– Én soha…
– Ráadásul kijátszottál! Kakashi képében szigorúan titkos küldetést adtál! Közben ő már két napja küldetésen volt!
– Kakashi? Egy hete nincs küldetése és én nem csináltam Henge no jutsut! Már jó egy éve!
– Hazudsz…
– Nem szoktam hazudni!
– Te voltál ott az erdőn túl!
– Én? Egy óra után keltem fel, mert rosszat álmodtam és fel akartalak költeni! De te sehol nem voltál!
– De… ott voltál. Láttalak! Nem volt Genjutsu!
– Látod? Ha egy kicsit is bíznál bennem, akkor összerugdostad volna azt a Narutót, hogy nem-e ő csinált Henge no Jutsut!
– Hogy az lett volna alakváltó Jutsu..?
– Miért nem bízol bennem? Sohasem bíztál bennem!
– Nem tudok hinni neked – szólt Sasuke. – Túlságosan fáj, amit nekem mondtál.
– Elég… Menjünk és keressük meg a virágot – szólt Naruto.
– … Engem nem érdekel az a rohadt virág… Engem az érdekel, hogy mi lett VELÜNK! – szólt Sasuke.
– Bizalmatlanság… A te irányodból. Az lett velünk. Miért nem tudsz bízni bennem?
– Ezek után? – kérdezte Sasuke megvetően.
– De ha nem mondtunk egymásnak ilyesmit, akkor nem mi voltunk ott, hanem valaki más Jutsuval! Hogy lehetsz ilyen vak?
– Én… már nem tudom, mit tegyek – szólt Sasuke. – De az biztos, hogy nem tudok Konohában lenni.
– Azért, mert én is itt vagyok?
– Ameddig nem tisztázódik, igen – szólt Sasuke és elfordult.
– Állj…
– Hn…
– Annyi mindenen mentünk keresztül egymásért… és ennyi lenne?
– Ennyi…
– Sasuke… Én… Én nem tudom elhinni, hogy te voltál ott, aznap éjjel – szólt Naruto bizalommal és hittel a hangjában. A fekete meglepetten fordult vissza a szőke felé.
– Te nem mondhattál ilyeneket… Azok után, amit egymásért tettünk, és tudom, hogy szeretsz.
– De magabiztos vagy…
– Az vagyok, mert én is ugyanazt a fájdalmat érzem a szívemben, mint te. De a szívem megmondja az eszem helyett az igazságot.
– Miről hablatyolsz itt?
– Te nem mondtál olyanokat, hanem más. A szívem tudja. A tiednek is tudnia kellene, ha valaha szerettél engem.
– Nem tudom, Naruto – szólt Sasuke könnyezve.
– Nem tudod, hogy szerettél-e, vagy nem tudod, mit higgy?
– Szerettelek… és szeretlek. De a fájdalmam sokkal nagyobb.
– Ennyit akartam hallani – szólt Naruto mosolyogva, majd közelebb ment Sasukéhoz. – Én teljesen megbízom benned, Sasuke. Mint mondtam már, Ezer halált is túlélnék érted és ezerszer is meghalnék egyetlen csókodért…
– Naruto – sírt Sasuke, amit ritkán látni tőle.
– Te döntesz… Itt hagysz és elmész, vagy itt maradsz velem és kiderítjük, ki játszadozik velük…
– Én… Nem tudom.
– Remélem, ezek után tudni fogod… Az érzelmeim nem hazudnak – szólt Naruto, majd megcsókolta Sasukét. Ebben a csókban benne volt minden, amit a Végzet Erdejénél történtek óta elhanyagoltak. Naruto ebben a csókban akarta megmutatni a feketének, hogy mennyire szereti Őt. A fekete pedig visszacsókolt. A vad, szenvedélyes csókból átment lassú táncba, majd elváltak.
– Naruto…
– Sok volt ez a két hét. Hiányoztál. Nagyon…
– Usoratonkachi…
– Szeretlek, Sasuke.
– A fenébe is, Naruto… Imádlak, Usoratonkachi – szólt Sasuke és most ő csókolta meg a szőkét. Naruto visszacsókolt, majd miután elváltak, szorosan magához szorította az Uchihát.
– Sasuke… Te vagy életem értelme.
– Naruto…
– Nélküled, meghalok. Kérlek… Ne hagyj el soha többé – sírt a szőke.
– Naruto… Bocsáss meg, hogy nem bíztam benned.
– Hidd el, soha sem tudnálak bántani… Sehogy sem! Előbb ölném meg magam, minthogy neked fájdalmat okozzak!
– Elhiszem, Naruto… Kérlek, ne haragudj rám. Csak… Olyan sok fájdalom ért már.
– Tudom, Sasuke. Tudom… De ígérem, többé nem fogsz szenvedni. Ha rajtam múlik, örökre boldog leszel.
– Naruto?
– Hn?
– Köszönöm…
– Fogalmam sincs. Csak annyit láttam, hogy Naruto sírva elhagyja Konohát, aztán Sasuke kijön a házukból, utánanéz, majd egy gonosz mosollyal visszamegy a házba – mesélte el Hinata, hogy mit látott.
– Csak akkor tudjuk meg, ha felébrednek – szólt Sakura.
– Igen. De az lenne a legjobb, ha külön-külön ébrednének fel, nehogy összeverekedjenek – mondta Kakashi. Sakura bólintott, majd közeledtek az ajtóhoz, mert hangokat hallottak bentről.
– Tényleg meg akart ölni – szólt Naruto Sasukéra nézve. – Az a Chidori megölt volna, ha a Rasenganom nem tompítja.
– Naruto? – jött be Kakashi, nyomában Sakurával. Hinata nem akart zavarni
– Sensei… Sakura… Nem mehetnék át másik kórterembe? – kérdezte Naruto kisírt szemekkel.
– De… Amint elmondod, mi a fene ütött belétek – szólt Sakura.
– Ne engem kérdezz – bökött Sasuke felé a fejével, majd megfogta a takaróját és kiment az ajtón. Szemei szomorúságtól és dühtől csillogtak. Kakashi megcsóválta a fejét és a szőke után ment.
– Naruto…
– Nem akarok beszélni róla Sensei… Kérem – szólt szomorúan Naruto. Kakashi bólintott.
– Akkor pihenj – szólt majd kiment.
Hamarosan Sasuke is felébredt. Ő sem akart beszélni a történtekről. Mindkét fiú magába volt fordulva, de azért örültek, hogy él a másik. Két hétig voltak kórházban, de egyszer sem találkoztak. Sasuke hamarabb távozott, hogy összepakolhasson és kitakarítsa a házát. Pár óra múlva már a saját ágyában feküdt, maga körül a jól ismert Uchiha jelképekkel és a szekrényeivel, amiben a csekély mennyiségű cuccait tárolta.
– Miért Naruto? Hogy tehetted ezt velem? Én… Tényleg szerettelek. De már nem tudom, mit érzek… Szerelem és Gyűlölet egyszerre? – gondolta Sasuke, majd elaludt. Később Naruto is hazament. Fellélegzett, hogy az Uchiha már elköltözött tőle. Nem akart találkozni vele. Nagyon megbántotta a szőkét és már nem tudta mit érez pontosan. Kakashi egy küldetést hozott össze, hogy a fiúk kibéküljenek. Fogalma sem volt arról, hogy mit élt át a két fiú. Először Narutót, majd Sasukét kereste fel. Egyikőjük sem akarta elvállalni, de a Sensei erősködött. Kivételesen Sakura is jön. Addig Anko ellátja a feladatait.
A nap forrón sütött. Legalább 40 fok volt Konohában. Egy nagy, árnyékot nyújtó fa alatt várta a Senseiét a három tanítvány.
– Már megint késik! Mint mindig! Már két órája várunk! Mindjárt megsülök! Ráadásul ő szólt a küldetés miatt – legyezgette magát egy szőke fiú. Arcán lévő rókabajszain szinte folyt az izzadtság. Közben törekedett arra, hogy ne nézzen a másik fa alatt ülő Sasukére. Hiányzott neki a fekete. Még mindig szereti… Nem számít mi történt.
– Tényleg sokat késik… – mondta Sasuke. – És én is mindjárt megsülök – szólt, majd letörölte izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Naruto nem mert visszaszólni. Kerülni akarta a kommunikáció minden formáját a feketével, akármilyen nehezen is ment neki. Gondolataikból egy ismerős pukkanás zökkentette ki őket.
– Hey, gyerekek! Úgy néztek ki, mint egy sült pulyka a sütőben! – nevetett Kakashi. Naruto és Sakura felpattant.
– Igazán!? Nem is tudom, ki késett olyan sokat! – mérgelődött Naruto.
– Miért nem tud legalább egyszer időben megjelenni! Mondjuk ilyenkor, amikor az egeket üti a hőmérő! – mordult fel Sakura.
– Ugyan, gyerekek – mentegetőzött Kakashi. – Csak egy fekete…
– Tudjuk! – vágott közbe Naruto. – Egy fekete macska. Mondja csak… Mindig ugyanaz a macska? Mert annyi fekete macska egész tűz országban nincs, amennyiszer már ezzel mentegetőzött! Esetleg idejöttek egy másik kontinensről? – fújta ki magát Naruto. Kakashi erre nem tudott mit mondani. Ahogy Sakura sem. Sasuke felállt a fa alól, és meglepődött arccal hallgatta Naruto mondókáját.
– Mindegy – sóhajtott Naruto. – Ne is válaszoljon…
– Hm… Nos. Akkor mondom a feladatot. Két feladat van, ezért kettéválunk. Naruto és Sasuke egy ritka virágot fognak keresni, ami a konohai erdőben honos. Tsunadének kell. Én és Sakura pedig elmegyünk egy farmra segíteni. Á még valami… A virágot gyökerestől kell kiszedni. És vigyázzatok, hogy ne sérüljön meg, mert ritka növény. Lila szirmai vannak, és fehér erezete. Nem lehet eltéveszteni. Ennyi lenne. Mehettek…
– Pf… Ilyen melegbe egy virágot kell keresgélni – sóhajtott Naruto. – Ráadásul Sasukéval… Miért pont vele Sensei – tette hozzá gondolatban.
Sasuke szó nélkül elindult az erdő felé.
– Sakura, menjünk… Úgy egy órányira van az a farm – szólt Kakashi.
– Rendben – szólt Sakura, és Kakashival elindultak a farmra, hogy teljesítsék a küldetést. Naruto Sasuke után szaladt.
– Oi! Minek kell úgy rohanni? – szólt Naruto, mikor utolérte társát.
– Minél hamarabb megtaláljuk a virágot, annál hamarabb mehetünk hűsölni. Úgyhogy menjünk – szólt Sasuke ridegen. Ő sem akart Narutóval lenni. Főleg azok után nem, ami történt. Miután beértek az erdőbe, szétváltak. Sasuke a réten, Naruto pedig a fák között kereste a virágot.
Úgy egy óra múlva Sakuráék megérkeztek a farmra. – Jó napot! Jöttünk segíteni – szólt Sakura a farm tulajdonosának.
– Rendben, erre jöjjenek – mutatta az utat.
– Ezt kellene rendbe rakni. Egy helyre a hordókat, meg megcsinálni a tetőt – mondta a tulaj a raktárban.
– Rendben. Sakura, tiéd a raktár, enyém a tető.
– Oké – szólt Sakura, majd mindketten nekiálltak a dolognak.
– Én ezt már nem bírom – szólt Naruto kidőlve. – Egy virágot sem találtam, nem még azt, ami kellene.
– Fogd be és keresd tovább – morgott a fekete flegmán. Sasuke sohasem mondott volna ilyet Narutónak. De a történtek után nem tudott hozzá a kedves lenni.
– Te beszélsz? Te sem találtál!
– Na, idefigyelj… Minél hamarabb haza akarok menni. Úgyhogy fogd be a szád és keresd azt a rohadt virágot! – szólt Sasuke utálattal a hangjában. Naruto már könnyezett.
– Hát ennyire gyűlölsz, Sasuke? – suttogott a szőke, de Sasuke meghallotta.
– Igen, gyűlöllek – fordult Naruto felé a fekete. – Gyűlöllek, mert nagyon fájt az, amit akkor mondtál nekem! Ha annyira irtózol tőlem, akkor mi a fenének voltál velem? Miért használtál ki? Hazugság volt, amit akkor ígértél… hogy mindig mellettem leszel! – morgott Sasuke. – Tettetted az egészet? Hogy szeretsz! Hogyan is bízhattam meg benned!
– Tényleg? Fogalmam sincs, mi a fenéről beszélsz! Csak hogy tudd! Te is megígértél nekem valamit! – kiáltott Naruto.
– Én? Ha meg is ígértem, soha sem szegtem meg!!!
– Nem-e? Emlékszel, amikor megígérted, hogy soha többet nem hívsz Kyuubinak?
– Annak semmi köze ehhez!!!
– Tényleg? Akkor miért mondtad, hogy én csak egy démon vagyok, semmi több? És hogy kár volt rám pazarolnod az idődet? Nekem talán nem esett rosszul?
– Mi a fészkes fenéről beszélsz? Sohasem mondtam neked ilyet!
– Pedig én hallottam és nagyon rosszul esett. Meg az is hogy engem hibáztattál azért miért elhagytad Konohát… Miért vádoltál meg, hogy én mindig azt akartam, hogy ne legyen senkid úgy, mint nekem? – szólt Naruto sírva. – Miért? Miért tetted ezt velem? Tudhatnád, hogy engem semmi más nem érdekel, csak az, hogy boldog légy!
– Egyáltalán nem értem miről beszélsz… Én soha sem mondtam neked ilyeneket.
– Én meg nem mondtam soha, hogy undorodok tőled.
– Pedig úgy hangzott… „Bár csak álom lenne, hogy valaha is hozzád értem! Azóta nem tudom lemosni a bőrömről a mocskos Uchiha bűzödet!” Ezt mondtad!
– Én soha…
– Ráadásul kijátszottál! Kakashi képében szigorúan titkos küldetést adtál! Közben ő már két napja küldetésen volt!
– Kakashi? Egy hete nincs küldetése és én nem csináltam Henge no jutsut! Már jó egy éve!
– Hazudsz…
– Nem szoktam hazudni!
– Te voltál ott az erdőn túl!
– Én? Egy óra után keltem fel, mert rosszat álmodtam és fel akartalak költeni! De te sehol nem voltál!
– De… ott voltál. Láttalak! Nem volt Genjutsu!
– Látod? Ha egy kicsit is bíznál bennem, akkor összerugdostad volna azt a Narutót, hogy nem-e ő csinált Henge no Jutsut!
– Hogy az lett volna alakváltó Jutsu..?
– Miért nem bízol bennem? Sohasem bíztál bennem!
– Nem tudok hinni neked – szólt Sasuke. – Túlságosan fáj, amit nekem mondtál.
– Elég… Menjünk és keressük meg a virágot – szólt Naruto.
– … Engem nem érdekel az a rohadt virág… Engem az érdekel, hogy mi lett VELÜNK! – szólt Sasuke.
– Bizalmatlanság… A te irányodból. Az lett velünk. Miért nem tudsz bízni bennem?
– Ezek után? – kérdezte Sasuke megvetően.
– De ha nem mondtunk egymásnak ilyesmit, akkor nem mi voltunk ott, hanem valaki más Jutsuval! Hogy lehetsz ilyen vak?
– Én… már nem tudom, mit tegyek – szólt Sasuke. – De az biztos, hogy nem tudok Konohában lenni.
– Azért, mert én is itt vagyok?
– Ameddig nem tisztázódik, igen – szólt Sasuke és elfordult.
– Állj…
– Hn…
– Annyi mindenen mentünk keresztül egymásért… és ennyi lenne?
– Ennyi…
– Sasuke… Én… Én nem tudom elhinni, hogy te voltál ott, aznap éjjel – szólt Naruto bizalommal és hittel a hangjában. A fekete meglepetten fordult vissza a szőke felé.
– Te nem mondhattál ilyeneket… Azok után, amit egymásért tettünk, és tudom, hogy szeretsz.
– De magabiztos vagy…
– Az vagyok, mert én is ugyanazt a fájdalmat érzem a szívemben, mint te. De a szívem megmondja az eszem helyett az igazságot.
– Miről hablatyolsz itt?
– Te nem mondtál olyanokat, hanem más. A szívem tudja. A tiednek is tudnia kellene, ha valaha szerettél engem.
– Nem tudom, Naruto – szólt Sasuke könnyezve.
– Nem tudod, hogy szerettél-e, vagy nem tudod, mit higgy?
– Szerettelek… és szeretlek. De a fájdalmam sokkal nagyobb.
– Ennyit akartam hallani – szólt Naruto mosolyogva, majd közelebb ment Sasukéhoz. – Én teljesen megbízom benned, Sasuke. Mint mondtam már, Ezer halált is túlélnék érted és ezerszer is meghalnék egyetlen csókodért…
– Naruto – sírt Sasuke, amit ritkán látni tőle.
– Te döntesz… Itt hagysz és elmész, vagy itt maradsz velem és kiderítjük, ki játszadozik velük…
– Én… Nem tudom.
– Remélem, ezek után tudni fogod… Az érzelmeim nem hazudnak – szólt Naruto, majd megcsókolta Sasukét. Ebben a csókban benne volt minden, amit a Végzet Erdejénél történtek óta elhanyagoltak. Naruto ebben a csókban akarta megmutatni a feketének, hogy mennyire szereti Őt. A fekete pedig visszacsókolt. A vad, szenvedélyes csókból átment lassú táncba, majd elváltak.
– Naruto…
– Sok volt ez a két hét. Hiányoztál. Nagyon…
– Usoratonkachi…
– Szeretlek, Sasuke.
– A fenébe is, Naruto… Imádlak, Usoratonkachi – szólt Sasuke és most ő csókolta meg a szőkét. Naruto visszacsókolt, majd miután elváltak, szorosan magához szorította az Uchihát.
– Sasuke… Te vagy életem értelme.
– Naruto…
– Nélküled, meghalok. Kérlek… Ne hagyj el soha többé – sírt a szőke.
– Naruto… Bocsáss meg, hogy nem bíztam benned.
– Hidd el, soha sem tudnálak bántani… Sehogy sem! Előbb ölném meg magam, minthogy neked fájdalmat okozzak!
– Elhiszem, Naruto… Kérlek, ne haragudj rám. Csak… Olyan sok fájdalom ért már.
– Tudom, Sasuke. Tudom… De ígérem, többé nem fogsz szenvedni. Ha rajtam múlik, örökre boldog leszel.
– Naruto?
– Hn?
– Köszönöm…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése