Sasuto Rasori III. #9 - "Minket még a halál sem választhat el."

Kilencedik fejezet - "Minket még a halál sem választhat el."

Egy hónappal később, Konoha romokban hever. A házak félig le vannak rombolva, az utcákat vörös vér festi színesre. Halott emberek a földön, akik a falujukért haltak meg. Egy kis csoport élte túl csak, akik elbújva élnek az erdőben és a bosszút tervezik. De, hogy? Egy kis házban élnek az erdő szélén. Tudják, hogy a Kyuubi rájuk fog egyszer találni, de eddig nem merészkedett idáig. Sok embert átszállítottak más falukba, csak a legerősebb nindzsák maradtak itt. A többi a falu lakosait kíséri és vigyáz rájuk.

– Tsunade-sama! – ment az egyetlen asztalnál ülő nőhöz Sakura.

– Tudom mit akarsz kérdezni – nézett föl a nő kisírt szemekkel.

– Keresünk egy Jutsut, amivel megállíthatjuk a Kyuubit – lépett oda Kakashi.

– És Naruto? Meg kell Őt mentenünk! – szólt Sakura. Kakashi és Tsunade összenéztek. Sakura nem értette.

– Tudod… – kezdte Tsunade.

– Naruto meghalt – mondta halkan egy hang.

– Mi? – fordult meg Sakura.

– Meghalt… Nincs többé. Csak a teste él.

– Hogy mondhatsz ilyet Sasuke? Biztos hogy él! Élnie kell! – sírt a lány.

– Nem. Nem él.

– De… De – nézett Kakashira, de az nem mondott semmit csak elfordult – Biztos meg lehet menteni valahogy! Ő mindig megússza, és úgy jön elő, hogy minden rendben van!

– Sakura. Meg kell értened – állt fel Tsunade. – Naruto… Nincs többé – szólt a nő, majd könnyek szöktek a szemébe.

– Honnan tudhatjátok ennyire biztosan? – kiáltott Sakura.

– Onnan hogy mondta – szólt Sasuke.

– Hogyan? De…

– Elmondta, aztán átadott egy üzenetet. Narutótól – mondta Sasuke. Szemei vörösek voltak, és nagyon sápadt volt az arca. – Hidd el Sakura… Én lennék az első aki megpróbálná megmenteni őt. De már késő. Túl késő – fordult el a fekete, hogy ne lássák, hogy újra könnyek gyűlnek a szemeibe. Mióta Naruto meghalt, Sasuke mindig sírt. De most elhatározta, hogy ugyan már nem mentheti meg a szerelmét, megbosszulja a halálát.

– Sasuke – sírt Sakura. – Tudom… Bocsáss meg… Meg sem érthetem, hogy ez neked mennyire fájhat. De… Nehéz elfogadni… Naruto a barátom volt. Testvéremként szerettem – itt a szájára tette a kezét. – Istenem Naruto – zokogott fel. Hirtelen egy hatalmas robbanásra lettek figyelmesek. Sasuke óvatosan kinézett az utcára és meglátta Narutót… Illetve a Kyuubit Naruto testében. Vörös csakra vette körül és szemei is vörösen izzottak. Mintha csak érezte volna, hogy figyelik. Lassan megfordult és a két fiú szeme találkozott. De a Kyuubi csak állt. Nem tett semmit. Ezután eltűnt.

– Szerencsénk vo… – fordult meg Sasuke, de Sakura már sehol sem volt.

– SEGÍÍÍÍÍTSÉÉÉG!!!! – ez Sakura hangja volt.

Sasuke előjött rejtekéből és meglátta az egyik tetőn a Kyuubit, karjában az ájult Sakurával. Nem tétlenkedett, követte őket. Végre szembe találkozott a Kyuubival. Egy ideig farkasszemet néztek egymással.

– Szóval megint találkozunk – nevetett fel a Kyuubi.

– Add vissza Sakurát. Most! – kiáltotta dühösen a fekete hajú fiú.

– Nem inkább Narutót akarod? – kérdezte vigyorogva. Sasuke nem mozdult. Igen. A válasz az volt, hogy őt sokkal jobban akarja, mint Sakurát. Vissza akarja kapni a szerelmét. A szerelmét, és élete értelmét. Majd megrázta a fejét, és visszatért a valóságba.

– Ő már nem él.

– Honnan tudod, hogy nem tudom visszahozni? – kérdezte sejtelmesen a démon. Sasuke nyelt egyet.

– Ne higgy neki… Csak be akar etetni – koncentrált Sasuke. – Tudom. Tudom, mert senki nem képes ilyesmire.

– Ennyire biztos vagy benne? – kérdezte a Kyuubi. Sasuke nem szólt. Naruto már nem él. És ezt mindenkinek el kell fogadnia. Senki nem tudja már visszahozni. Halott a lelke, így már a Tensei-jutsu sem segít.

– Elvitte a cica a nyelved?– nevetett a róka.

– Megküzdök veled. Életre halálra – mondta Sasuke.

– Igen?

– Ha győzök visszaadod Sakurát.

– Honnan tudod, hogy betartom a szavam?

– Nem tudom. De remélem. Talán te sem vagy olyan… Alávaló… És hazug – fújta ki magát. A Kyuubi elmosolyodott, és letette Sakurát.

– Rendben. Küzdjünk meg. Odalenn.

– Rendben – bólintott Sasuke, majd mindketten leugrottak a tetőről a vérrel borított földre. Sasuke elővett egy kunait és támadó állást vett fel. A Sharingan is felvillant szemében.

– Azzal nem érsz semmit ellenem – mondta. A feketét viszont ez nem érdekelte. Nekifutott és kunait egyenesen a Kyuubi szívébe akarta szúrni, de az egyszerűen megfogta csuklóját és feldobta a levegőbe, majd ő is utána ugrott.

– Tudom, hogy szerettétek egymást – mondta, ahogy Sasuke alá ért.

Megfogta fekete fiú karját megpördítette és először gyomrába rúgott bele, majd most minkét karját és a föld felé hajította. Szerencsére Sasuke észnél volt és mielőtt halálos véget ért volna, csakrát gyűjtött lábába és épp, hogy megállt a földön. Persze kicsit bemélyedt alatta. Felnézett és gyorsan elugrott a majdnem rá eső Kyuubi elől. Nagy port kavart a leérése. Sasuke újra nekitámadott. A rókadémon is előkapott egy kunait és ő is nekitámadott a fekete fiúnak. Csak a két kunai csattanásai hallatszottak és szikrák fénye látszódott, ahogy harcoltak.

– Hisz én vagyok Naruto – vigyorgott.

– Nem. Te nem vagy Naruto.

– És mi van, vissza tudom hozni?

– Nem! – ordított és megint nekifutott. A Kyuubi csak kitért előle. Sasuke egyre dühösebb és idegesebb lett és már nem is figyelt másra, mint a bosszúra.

– Naruto mit szólna, ha látna? Gyenge vagy – szólt nevetve a démon. Ez csak még dühösebbé tette a fiút. Elkezdett pecséteket formálni, majd…

– Katon! Gyoukakuu no Jutsu! – kiáltott és egy mély levegőt vett. Minden porig égett ami a közelében volt. Mikor a tűz elkezdett eltűnni, Sasuke nem látta a Kyuubit se a holttestét. Hirtelen egy hatalmas ütést érzett nyakán Arccal a földre esett. A Kyuubi megfogta mindkét karját és hátra csavarta, majd ráült derekára.

– Beszélgessünk – mondta.

– Veled soha! – kiáltott fájdalmasan Sasuke, mert a szorítás egyre csak erősödött.

– Akkor, majd én beszélek… Láttam ám mindent. Naruto szenvedett miattad.

– Nem igaz!

– Dehogyis nem! Fájdalmat okoztál neki.

– Mivel? MIVEL? Szerettem Őt! Boldogok voltunk, de te megölted Őt! Soha nem bocsájtom meg neked! Elvetted tőlem azt aki a legfontosabb volt nekem! Miért? MIÉRT??? – sírt Sasuke. – Mindig bántották Őt miattad, és mikor végre boldog volt…

– Honnan veszed, hogy boldog volt?

– Hogy…?

– Az az üzenet ne zavarjon meg… Mi van ha azt csak kitaláltam? Mi van ha Naruto gyűlölt téged?

– Nem – suttogta Sasuke. – NEM! Szerettük egymást! Miért szenvedett volna?

– Neked kell rájönni – nevetett ironikusan. Sasuke minden erejét összeszedte és lelökte magáról az ellenséget és rögtön behúzott neki egy hatalmasat. Majd most ő fogta meg a kezét és hajította fel a levegőbe. Összegyűjtve csakráját, utána ugrott. Először jobbról, majd balról rúgott bele.

– Így se győzöl le!– mondta. Pár perc után mindketten egymással szemben álltak. A földön. A Kyuubi éppen támadott volna. Sasuke viszont csak állt.

– Sajnálom, Naruto… Nem tudtalak megmenteni… Az életemre mondom, hogy soha semmit nem titkoltam el előled. Bocsáss meg nekem azért, hogy én sem tudom betartani az ígéretem… Soha nem fogom elfelejteni a csókod… Életem legszebb perceit köszönhetem neked. Szeretlek, Naruto – mondta a szemébe nézve. A Kyuubi megállt. Csak nézett Sasukéra. Még nem is vigyorgott. Csak álltak. A fekete hirtelen azon kapta magát, hogy kezd megnyugodni és reménykedni, hogy Naruto tényleg ott van és hallotta őt. De nem így volt. A démon újra elmosolyodott és támadni akart, de nem tudott mozogni. Mindketten meglepődtek. Eközben Sakura kezdett magához térni. Feje sajgott és lenézett az utcára. Ekkor látta meg Sasukét és a Kyuubit. Le akart ugrani, de úgy gondolta inkább vár, hogy mi történik.

– Sasuke!– hallatszott egy ismerős hang. A fiú megfordult és meglátta Tsunadét.

– Sasuke! – még egy hang. Kakashi is megérkezett. – Sasuke! – mondta Kakashi – Lefogtam a Kyuubit egy Jutsuval. Szerencse, hogy pont elvetted a figyelmét.

– Találtam egy jutsut, amivel meg lehet ölni – szólt Tsunade. A nő közelebb lépett és éppen pecséteket akart csinálni, mikor…

– Állj! – mondta Sasuke. – Majd én – szólt. Mindenki meglepődött. A Kyuubi próbált kiszabadulni, de nem ment. Sasuke közelebb lépett hozzá.

– Nehezemre esik megtenni… Narutót látom benne – gondolta Sasuke, majd a Kyuubira nézett. Annak szeme vörösen izzott és úgy nézte Sasukét, mint egy vadász az áldozatát. A fiú is remélte, hogy nem kell ezt megtennie. Végül mélyet sóhajtott. Könnyeit hullatva kezdett el pecséteket formálni kezével, majd a Kyuubi mellkasához tette kezét. Hirtelen minden fehér fényben izzott. Eltűntek Sakuráék. Semmit nem látott. Mintha üres lenne minden. Csak Sasuke volt. A semmi közepén. Hirtelen valaki megfogta vállát, és mivel azt hitte a démon, ezért elcsapta és támadólag megfordult. Nem hitt szemének. Nem a Kyuubi állt előtte. Arca döbbentséget fejezett ki. Ajkai remegtek és csak egy szót tudott ismételgetni.

– Naruto…

Igen. Ő állt előtte. Kék szemek, csillogó, szőke haj, és az a kedves mosoly… Ez nem a démon volt. Az igazi és az egyetlen Naruto. Sasuke minden porcikája remegett, majd lábai felmondták a szolgálatot és összeesett. Szeméből patakokban folytak a könnyek és estek ruhájára. Nem tudta abbahagyni. Nem ment.

– Sajnálom! – mondta.

– Mit?– tette kedvesen Naruto kezét Sasuke vállára.

– Megöltelek – sírt tovább.

– Nem öltél meg – mosolygott a szőke. – Ami most vagyok az már csak emlék.

– Naruto… én…

– Cssss – tette a szőke a szerelme szájára az ujját. – Nincs szükség szavakra – mondta Naruto, majd megcsókolta a feketét. Sasuke mohón kapott szerelme ajkai után. Mikor elváltak, szorosan megölelték egymást.

– Megkaptad az üzenetem?

– Meg… Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek!

– Nem veszítesz el… Örökre itt leszek – tette a kezét Sasuke mellkasára. – De most – engedte el a fiút.

– Ne! – nyúlt a távolodó Naruto után. – Ne hagyj el! Veled akarok lenni… Vigyél magaddal!

– Sasuke… Nem jöhetsz velem, neked élned kell. Támaszd fel a klánod.

– Hogy kérhetsz ilyet? Senkihez nem tudnék hozzáérni rajtad kívül!

– Nem halhatsz meg. Igaz, így elveszítelek, de… Nem vagyok önző, hogy a halálodat kérjem.

– Nem vagy önző, szabad akaratomból akarok veled menni.

– Sasuke, menj. Várnak rád.

– Életük végéig várhatnak, mert én ugyan nem hagylak el téged!

– Sasuke! – mordult fel Naruto. – Csak te lehetsz ennyire makacs! Amíg a halál el nem választ emlékszel?

– De minket még a halál sem választhat el – törölte le könnyeit a fekete.

– Sasuke – gyűltek könnynek a szőke szemeibe.

– Kérlek, Naruto… Könyörgök.

– A fenébe is Sasuke! – mordult egyet Naruto, majd magához szorította a feketét.

– Minket még a halál sem választ el. Én egyetlen Uchihám…

– Naruto – bújt a szőke karjaiba a fekete.

– Biztos hogy ezt akarod?

– Semmit nem akartam még ennél jobban.

– Szeretlek, Sasuke…

– Én is szeretlek, Naruto – szólt a fekete majd megcsókolta a szőkét. Hirtelen felvillant valami, aztán vége.

– Mi a…! – kiáltott fel Tsunade, majd meglátta Sasukét és Narutót egymáson feküdni. Egymás kezét fogva borultak egymásra.

– Istenem – szólalt meg Tsunade, majd megnézte a fekete pulzusát.

– Nem él… Egyikőjük sem él – gyűltek könnynek a nő szemébe.

– Tsunade! – rohant oda Kakashi, nyomában Sakurával.

– … Vége…

– Ne… Naruto! Sasuke! – sírt Sakura. – Nem lehet… Ugye nem..?

– De igen. Mindketten halottak – törölt ki egy könnycseppet Kakashi a szeméből.

– Végül csak együtt vannak – nézett fel Tsunade az égre, amely olyan kék volt, akárcsak Naruto szemei. Könnyei lassan haladtak le arca vonalain.

– Sakura! Nyugodj meg. Erősnek kel lenned. Te vagy a Hokage! – szólt Sakurának a Jounin. – Ők most már egy boldogabb helyen vannak…

– Tudom…

– Nem Sakura, nem tudod – gondolta Kakashi.

Eltelt egy év. Sasuke és Naruto végre együtt lehettek, és Sakura is megnyugodott végre. A jövő nemzedékei mind tudni fognak Sasuke és Naruto történetéről, mert Ők ketten… Ők voltak Konoha legszebb párja. Sakura később még két fiúgyermeket hozott a világra, akiknek – Sasuke és Naruto emlékére – A Naseto és a Sasuto nevet adta. Konohát újjáépítették, és folytatódott a falu élete. A fiúk sírján két szál gyönyörű rózsa nőtt, amelyek egybefonódva élték mindennapjaikat. A rózsákra rá volt akasztva a két fiú nyaklánca [Sasu&Naru].

A Sírra a neveik alá ezeket a szavakat vésték:

„Minket még a halál sem választ el.”

Mindörökké: Sasuto Rasori