Első fejezet - A suttogók legendája
Sakura egy napja lett ismét 22 éves. A pecsét nem okozott még gondot és Tsunade egy napja lett ismét Hokage. Mindenki megtudta a csapat döntését, és – bár nem örültek neki – segítettek a készülődésben. A nindzsafelszerelésen kívül nem sok mindent akartak magukkal vinni a nagy útra. Talán pénzt és némi ennivalót.
Sasuke és Naruto még otthon voltak és az utolsó tennivalójukat intézték. Lekapcsolták a vízmelegítőt, kimosták a ruhákat és elmosták a mosatlant. Sakura szintúgy.
- Anya, biztos vagy benne? - kérdezte Yoru aggodalommal a hangjában.
- Ne aggódj, rendben leszek – mosolygott Sakura a lányára úgy, ahogy mér rég nem tette.
- Rendben – sóhajtott Yoru. - Indulhatunk?
- Igen, mindent elintéztem – válaszolt Sakura, majd elindultak a főkapuhoz. Mindenki ott volt, hogy elbúcsúzhasson a csapattól. Ino szomorúan ölelte át legjobb barátnőjét. Nemsokára a fiúk is megérkeztek.
- Kész vagy? - nézett Sakurára a fekete.
- Igen – szólt Sakura Sasukére és Narutóra pillantva.
- Vigyázzatok magatokra – jött oda Kakashi. - De főleg egymásra.
- Kérnie sem kell – mosolygott Naruto a feketét ölelve.
- Az első állomásotok hol lesz? - kérdezte Tsunade aggodalommal a hangjában.
- Aigakuréban – szólt Naruto.
- Aiban? - lepődött meg Kakashi. - Azt hittem Suna felé indultok.
- Nem – mondta Naruto. - Meg szeretném látogatni az egyik régen látott ismerősömet.
- Hát jó, akkor jó utat – ölelte meg Kakashi az indulni készülőket. Mindenki végigölelgette a srácokat és bizonyosságot kértek, miszerint nem fognak az első adandó alkalommal elhalálozni. Az események, amik ezidáig történtek velük, arra enged következtetni, hogy igen is rájuk jár a rúd – minden téren. Miután elbúcsúztak, elhagyták a főkaput, de még Sakura visszafordult.
- Nagy út vár ránk – mondta.
- De még mekkora! - nevetett Naruto.
- Izgalmakkal teli – tette hozzá Sasuke, majd integetve eltűntek az erdőben.
- Csak remélem, hogy látjuk még őket – törölgette le a könnyeit Tsunade. - Már most hiányoznak.
- Ne mondj ilyet! Vissza fognak jönni – tette a nő vállára a kezét Kakashi.
Egy hét múlva a csapat elérte Aigakurét. Útközben barlangokban húzódtak meg, ahogy sokat beszélgettek.
- Mégis kit látogatunk meg? - érdeklődött Sasuke.
- Én is kíváncsi vagyok – szólalt meg Sakura.
- A neve Tomou Elric. Jó barátok lettünk, amikor itt jártam Jiraiyával. Elég idős lehet már – tette hozzá Naruto.
- Egy fiú? - kérdezte élcesen Sasuke.
- Ne aggódj, semmi közöm hozzá – karolt Sasukébe mosolyogva a szőke. - Mármint úgy, ahogy gondolod, nem.
- Utazók? - jött oda hozzájuk egy lány. Úgy tizennyolc éves körül lehetett, fekete haját padig hátul két copfba hordta. Szürke szemeivel jellegzetesen festett.
- Olyasmi – mosolygott Naruto. - Keresünk valakit.
- Ha megmondjátok a nevét, akkor talán tudok segíteni – nevetett a lány.
- Tomou Elricet keressük – szólt Sasuke. Remélte, hogy jól mondta a nevet, ezért Narutóra nézett. A szőke vigyorgását helyeslésnek vélte.
- Azt hiszem segíthetek. Én a lánya vagyok és a nevem Senna Elric – mutatkozott be a lány.
- Nahát! - ámult el Naruto a hír hallatán. Valószínűleg nem meglepő, hogy már lánya van. Tomou az akkori Sakurával volt egyidős akkor, amikor Naruto találkozott vele. Még ha most Sakura fiatalnak tűnik is, már jóval a negyvenötön túl van. - Az én nevem Naruto Uzumaki Uchiha, Ő itt – mutatott Sasukére. - Sasuke Uzumaki Uchiha és ő – mutatott Sakurára. - Sakura Haruno – mutatta be a többieket.
- Örülök. Bár apa nemrég küldetésre ment és majd csak négy-öt nap múlva várható. Van hol aludnotok? Szabad szobám az akad – mondta Senna.
- Remek. Akkor elfogadjuk – mosolygott Sakura.
- Biztosan éhesek is vagytok – indult el a háza felé Senna. - Gyertek.
- Szép ez a falu – szólt Sasuke körbenézve.
- Igen, gyönyörű. Mikor utoljára jártam itt fele ekkora volt és kisebb volt az a tavacska – mutatott Naruto a tőle jobbra lévő tóra.
- Az a Bánat-tava – szólt Senna. - A legendák és a babonás emberek úgy tartják, ha valaki belemegy, akkor békesség költözik a szívébe. De nem hiszem, hogy ez igaz – nevetett.
- De akkor miért nem Boldogság-tónak nevezik? - kérdezte Sasuke.
- Fogas kérdés, nem tudom. - Az egyik ház mellett két fiú csókolózott. Senna rögtön rájuk szólt. - Fiúk, ne itt! Látogatóink vannak – mordult rájuk.
- Hagyd őket – szólt Naruto nevetve.
- Hogy? Titeket nem zavar? - lepődött meg Senna.
- Ellenkezőleg, örülünk neki. Igaz, Sasuke? - karolt bele Naruto a feketébe.
- Nálunk ez gyakori. Négy párunk van, aki a saját neméhez vonzódik. Persze mindegyik fiú. A lányok részéről az effajta szerelmet nem díjazzák a lakosok – magyarázta Senna.
- Már tudom, hogy honnan tanultad – kacsintott Sasuke a szőke szerelmére.
- Akkoriban még nem voltak itt ilyenek, mégis szeretlek – szólt Naruto mosolyogva. Sakura csak mosolygott rajtuk. Már el sem tudta volna képzelni, hogy milyen lenne Sasuke és Naruto nélkül. Akárhányszor csak rájuk nézett, melegség járta át a szívét.
- Szóval ezért nem lepődtetek meg – mosolygott Senna. - Mióta?
- Hát, régóta – szólt Sasuke.
- Mégis... Öt-hat év? - kíváncsiskodott Senna.
- Az igazat? - nevetett zavartan Naruto.
- Persze – bólintott Senna.
- Sasu? - pillantott Naruto a szerelmére kérdő tekintettel.
- Ha az apja hazaér, úgyis kiderül – bólintott Sasuke.
- Mennyi is? Pontosan nem tudom – vakarta meg a fejét Naruto. - Sosem volt erősségem a matek – motyogott zavartan.
- Harmincnyolc. Ha beleszámoljuk azt is, amíg nem éltünk – szólt Sasuke.
- Mi? - akadt meg Senna. - De nem lehettek többek húsz évesnél!
- Őszintén? Még húsz évesek sem vagyunk – nevetett Naruto.
- Én ezt nem értem. Vagy csak én vagyok hülye? - elmélkedett Senna.
- Nem vagy az, majd később elmagyarázzuk – szólt Sasuke, mire Senna csak bólintott.
- Senna! - kiáltott egy tizenhét éves fiú a fekete hajú lány után. - Inari keresett – jött oda kifulladva.
- Reita! - üdvözölte Senna a fiút. - Nem mondta, hogy miért keres?
- Azt nem. Egyébként sziasztok – köszönt a többieknek.
- Üdv – köszöntek vissza Sasukéék.
- Majd megtalál – mosolygott Senna, majd Reita bólintott, elköszönt és el is ment. Váratlanul azonban egy fekete macska termett Senna előtt, a többiekre a szívrohamot hozva.
- Senna-chan, fejlemény van! - szólt a macska.
- Te jó ég, ez a macska beszél! - ugrott egyet Naruto.
- Ő itt Tororo. Tororo, ők itt Sakura, Sasuke és Naruto – mutatta be őket egymásnak.
- Örvendek – szólt Tororo.
- Mi is – szólt Sasuke szájtátva. Sok mindent láttak már, de beszélő macskát, na, az valahogy eddig kimaradt az életükből.
- Miféle fejlemény? - tért a lényegre Senna.
- A suttogókról.
- Mi? Mondj el mindent! - szólt Senna.
- Találtam egy barlangrendszert az Északi hegyekben sok fura rajzzal. Jó lenne, ha megnéznéd, mert én nem értem a nyelvet – szólt Tororo.
- Majd később megnézem – szólt izgatottan Senna. - Lehet, hogy végre megvan az a nyom, amit kerestünk?
- Miféle suttogók? - érdeklődött Sakura.
- Egy régi civilizáció, akik kihaltak. Őket kutatom már öt éve.
- Hűha! - lett izgatott Naruto is.
- Eljöhettek velem, de nem garantálom, hogy veszélymentes lesz – szólt Senna. - Tororo, láttál csapdát?
- Nem, de nem értem a földhöz – monda Tororo.
- Befértél a másik formádba? - lepődött meg Senna.
- Hatalmas az a hely. Messze is van egy kicsit. Úgy 30 kilométerre van innen – mondta Tororo.
- Remek. Az körülbelül – gondolkodott el Senna.
- 12 perc percre pontosan.
- Mi? 30 kilométer 12 perc alatt? - kérdezte Sasuke meglepetten.
- Repülve. Gyalog 80 kilométerre van, mert ki kell kerülni egy 25 kilométeres hegyvonulatot. - Ekkor egy gyomorkorgás szakította meg Tororo beszédét.
- Éhes vagyok – szólt Senna. - Ki tart velem? - indult be az ajtón. Mindenki követte.
- Érdekes napnak nézünk elébe – szólt Sasuke.
- Abban biztosak lehettek – nevetett Senna, majd leültette újdonsült barátait, aztán neki állt, hogy készítsen valami ennivalót. - És honnan jöttetek? - kíváncsiskodott Senna.
- Konohából – válaszolta Sakura.
- Tűzország, Rejtett Levél falu – tájékozódott Senna. - Egyszer volt ott egy tekercses küldetésem. Szép hely.
- Egy ilyen helyről nem mindenki akar elmenni. Csodás ez a falu – szólt Naruto.
- Nem mindenkinek. Sokan hagyták már el azért, mert izgalmakra vágytak. De én – a többiekkel ellentétben – a falu körül is tudok izgalmas dolgokat találni – nevetett Senna.
- Mi is azért indultunk útnak – szólt Sasuke.
- Azt hittem, hogy ez a falu volt a célotok – lepődött meg Senna.
- Nem, hanem világnéző körútra megyünk – szólt Sakura.
- Micsoda elhatározás – szólt Senna csillogó szemekkel.
- Mond csak, mi ez a suttogók dolog? - érdeklődött Sasuke.
- Hol is kezdjem... Régen találtam egy tekercset, ami fura nyelven íródott. Kutakodtam egy kicsit, aztán sikerült megtanulnom a nyelvet. Lefordítottam az írásokat és kiderült, hogy ők egy rég elfeledett civilizáció. Most őket kutatom – magyarázta Senna. - Bár az utóbbi öt évben haladtam valamennyit a kutatással és rájöttem egy-két dologra, még mindig hiányos a feltevésem.
- Elszánt lehetsz – mondta Naruto.
- Legalább foglalkozom valamivel – nevetett Senna. - Ha befejeztük az evést és érdekel, akkor szívesen megmutatom a leleteket.
- Az remek lenne – szólt Sasuke. - De előbb megnéznénk a falut.
- Rendben, úgyis van egy kis dolgom – szólt Senna.
Miután befejezték az evést, Sasukéék elindultak falunézőbe, Senna pedig bevonult a szobájába és elővette a leleteket.
- Nézzük... Tororo?
- Hívtál? - jelent meg a macska.
- Igen – simogatta meg Senna Tororo fejét.
- Mond, miért bízol ezekben az utazókban ennyire? Egyszer a bizalmad fog a sírba vinni – morgott Tororo.
- Tororo, a légynek sem ártanak.
- Én csak féltelek. Darren után – fordult el Tororo.
- Ő meghalt. - komorodott el Senna.
- Honnan veszed? Nem találtunk holttestet! - rivallt rá Tororo a lánya.
- Ő már nem árt nekem. Köszönöm, hogy aggódsz, de nincs rá okod – szólt Senna, miközben Tororót cirógatta.
- Abba kellene hagynod a kutatást – szólalt meg Tororo pár percnyi csend után.
- Megőrültél? Pont mikor már ilyen közel járok? - mordult fel Senna.
- Rossz előérzetem van. Csak féltelek.
- Tudom és köszönöm.
- Miért is hívtál? - ugrott fel Tororo az ágyra.
- Hogy nézzük meg a térképet – vette kézbe Senna a régi papírost. - hátha rájövünk, hogy kell értelmezni.
- A barlangra gondolsz?
- Igen. Ha rájövünk, hogy mi jelöli a barlangot, ki tudjuk találni, hogy mit jelent a többi jel – szólt Senna.
- Miért nevezted el őket suttogóknak? - érdeklődött Tororo.
- Azért, mert a megnevezhetetlen túl hosszú lett volna és nem hangzik olyan jól – nevetett Senna. Tororo megnézte a térképet.
- Nézd csak – tette Tororo a mancsát egy nagy pacára. - Ha ez itt – tette a másikat egy csíkra. - a hegyvonulat, akkor ez – emelte fel a mancsát a pacáról. - a Bánat-tava.
- Nem hülyeség, de akkor ez mi? - mutatott Senna egy foltra a kettő között. - Itt csak egy rét van.
- Arra is gondolj, hogy eltűnhettek onnan az épületek az évek alatt -szólt Tororo. - Akármi is volt ott, ez a legértelmesebb lehetőség.
- Megmutatom Sasukééknak is, hátha mondanak valami biztatót – tette vissza a térképet Senna egy dobozba. Mellette régi papírosok, fordítások is voltak, valamint egy medalion.
- Nem tartom jó ötletnek – morgott Tororo.
- Ők nem olyanok, mint Darren volt – hunyta be a szemeit Senna. - Tudom.
Tororo érezte, hogy talán mégsem kellene feszegetni a témát, ezért más irányba próbálta terelni azt.
- És a medalionnal mi van?
- Nincs róla feljegyzés, de szerintem egy kulcs – gondolkozott el Senna.
- Ez a jel – mutatott Tororo a medalionra. - Megtalálható a barlangban.
- Akkor ezt is visszük – csukta be a dobozt Senna, aminek a tetején egy felirat állt: „Senna – suttogó projekt”, valamint a medalion jele. Óvatosan becsúsztatta az ágya alá a kincsét, majd kisétált a konyhába.
- Még mindig azt hiszed, hogy Darrent és Makotót ők vitték el? - ment utána Tororo.
- Nem tudom, de minden lehetséges – szólt Senna. - Gyere, keressük meg Sasukéékat – indult ki a faluba. Tororo fejcsóválva követte.
Nemsokára rá is akadtak a csapatra a Bánat-tavánál. Senna elmélyülve nézte a vizet.
- Ez itt lett volna akkor is? - elmélkedett Senna.
- Ha jól értelmeztem a térképet, akkor igen – ment oda Tororo is.
- Senna! - rohant oda hozzájuk kifulladva Reita.
- Mi a baj? - aggódott Senna.
- Kazu... Elment sétálni és a kunaijelzése szerint bajba került. Valószínűleg ráesett valami – könnyezett Reita.
- Máris! Tororo, KAI! - mutatott egy kézjelet Senna, mire Tororóból egy hatalmas kétfarkú macska lett.
- Egy Bijuu? - esett le az álla Narutónak.
- Ő lenne a kétfarkú démon? A nibi? - ámult el Sakura.
- Nem – hozta elő Sasuke a sharinganját. - Nincs csakrája.
- Ő nem démon, hanem szellem – komorodott el Senna, majd helyet foglalt Tororo hátán.
- Vigyázzatok magatokra! - kiáltott Reita.
- Meglesz. Ti maradjatok itt – nézett Senna Sasukéékre.
- Senna-chan? - pillantott fel Tororo a rajta ülő lányra.
- Ez nem baleset volt – szűkült össze Senna szeme. - Reita! Hármas védelmi parancs! Dupla védőpajzs és szólj Hanának, hogy emelje fel a Miko-pajzsot!
- De Senna... - szólt Reita.
- Csak csináld! Ti meg menjetek a házba és az oldalt lévő pecsétet ragasszátok rá az ajtón lévő keretbe – intézte szavait Sasukéékhoz.
- Senna, mit érzel? - nézett Sennára Tororo.
- Bajt. Nagy bajt – indultak el hatalmas sebességgel a Kikuzi barlanghoz.
- Most mi van? - nézett fel Naruto.
- Tegyétek amit mondott – szólt Reita, majd elővett egy sípot és háromszor megfújta. A falu körül megjelent egy védőpajzs.
- Mi történt, miért van készültség? - jött ki egy fehér ruhába öltözött nő a házából.
- Hana-san, hármas szintű riadó van! - rohant oda Reita a nőhöz. - Készülj a Miko-pajzs felemelésére!
- máris! - ébredt fel Hana, majd felemelte a kezét. Azonnal megjelent egy lila pajzs másikon belül.
- Ti meg menjetek Sennához és tegyétek amit mondott – mondta Reita a csapatnak. Sasukéék bólintottak, majd feltették a pecsétet a helyére és bementek a házba.
- Sasu? Mi folyik itt? - ölelte meg Naruto a szerelmét.
- Nem tudom – szorította magához Sasuke a szőkét.
- Lehet, hogy köze van a suttogókhoz? - nyelt egyet Sakura.
- Nem mondott sokat Senna róluk, úgyhogy fogalmam sincs – lépett beljebb Sasuke.
- És az a Tororo... Szellem? - nyelt egyet Naruto is. - Megváltozott ez a falu.
- Ne aggódj. Nem hagyom, hogy bajod essen – puszilta meg Sasuke a szerelme homlokát.
- Tudom – bújt a fekete karjaiba a szőke.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése