Sasuto Rasori I. #8 - Édes Konoha, édes Sasuke

Nyolcadik fejezet - Édes Konoha, édes Sasuke

Sasuke és Naruto már majdnem elérték Konoha kapuját. A kapun túl ott várták Őket a „lázadók”. Sakura amint meglátta a két fiút, rögtön rohanni kezdett feléjük, karjait kitárva. Sasuke csak remélte, hogy nem Ő a célpont. Igaza volt. Sakura úgy megölelte Narutót, hogy majdnem elestek.

– Üdv itthon Naruto, és Sasuke! – könnyezett az örömtől Sakura.

Naruto hiába volt itthon klónként, arról csak Sakura tudott. Odabent mindenki üdvözölte őket. Sasuke nem hitte volna, hogy így üdvözlik Őt, azután amit tett. Miután mindenki kikérdezte Narutót az elmúlt másfél évről, Sakura behívatta Őket a Hokage irodába.

– Nos… Mivel visszatértetek, és Narutónak is letelt „körözési idő”, ismét konohai shinobiknak nyilvánítalak benneteket, és visszakapjátok a rangotokat – szólt Sakura.

– Köszönjük, Hokage-sama – szólt Naruto nevetve.

– Hagyd már a samát! – mordult rá Sakura. – Naruto, te visszakapod Chuunin rangod, Sasuke, te meg a Gennin rangod.

– Tényleg… Még csak Gennin vagyok – sóhajtott Sasuke.

– Nemsokára úgyis lesz Chuunin vizsga – szólt Sakura.

– Nem hittem volna, hogy még Chuunin vagy – szólt Sasuke Naruto felé fordulva.

– Hát… Épp a Jounin vizsga előtt lettem beteg, így nem vehettem rajta részt… Elég kellemetlen – szólt Naruto a fejét vakargatva.

– Nem tudom, milyen állapotba vannak a házaitok… Mióta elmentetek nem lett hozzányúlva – szólt Sakura, a fiókokban kutatva.

– Á megvannak! – pattant fel. – Itt vannak a házkulcsok. És még egyszer: Üdv itthon! – mosolygott a lány, majd miután odaadta a kulcsokat, kitessékelte Őket a szobából.

– Vajon mi volt ilyen sürgős? – kérdezte Naruto kíváncsian.

– Szerintem Ő – mutatott a fekete a feléjük száguldó Lee–re, rózsával a kezében.

– Meglehet – szólt Naruto, majd kitért a 360 km/h-val közeledő Lee elől.

– Sakura bent van? – lihegte.

– Aha… Menj csak – szólt Sasuke. Leenek nem kellett kétszer mondani. Máris bent volt.

– Menjünk – szólt Naruto, majd karon ragadta szerelmét, és elindultak a házuk felé. Azaz, Sasuke háza felé. Mikor odaértek, Sasuke kinyitotta az ajtót. Rögtön be is csukta.

– Te jó ég… Ide én nem megyek be – szótagolta köhögve. – Legalább 10 cm por van odabent.

– Akkor nézzük meg az én házamat. Az csak másfél éve nem volt takarítva – szólt Naruto.

– Ja… Vagy 3 éve mi? – gondolta mosolyogva. Nemsokára odaértek. Itt is a tulaj nyitott ajtót. Azaz nyitott volna, ha megtalálja a kulcsot.

– A bal zsebed, Usoratonkachi – szólt Sasuke mosolyogva.

– Tényleg! – szólt, majd elővette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. S lám, egy piszok sem volt a házban.

– He? – döbbent le Naruto. – Azt gondoltam, hogy nem akkora itt a por mint nálad, de azért erre nem számítottam – szólt a szőke.

– Érdekes – szólt Sasuke, majd bement Naruto után. A szőke benézett a szekrényekbe. Minden ruhája tiszta volt, és szépen be volt hajtogatva.

– Itt valaki rendet rakott, és kitakarított. Én ezt nem így hagytam. – szólt Naruto a ruháira mutatva.

– De ki?

– Nem tudom, de mindjárt éhen halok… Menjünk együnk valamit, és vásároljunk be. Mit szólsz? – vetette fel az ötletet a szőke.

– Nem rossz ötlet – korgott Sasuke gyomra.

– Ez a beszéd. Akkor irány Ichiraku! – szólt vigyorogva Naruto, majd kivett a fiókjából némi pénzt. Aztán észrevette a Sasuke fejpántját a másik fiókban. Elmosolyodott, majd elrakta a zsebébe.

– Mindegy mit eszek, csak kaja legyen – szólt Sasuke, és a szöszi után indult, aki már előtte futott.

– Várj már Naruto! – kiáltotta a szőke után.

– Siess!

– Azért ennyire nem lehetsz éhes – lihegte a fekete mikor odaértek. Naruto amint meglátta a kiírást, csillogni kezdett a szeme.

„Ichiraku Ramen”

Naruto megragadta Sasuke kezét és behúzta.

– Naruto! Hát visszatértél? – szólt Ayame boldogan.

– Így van! Kérünk három nagyadag ráment nekem, és… te mennyit kérsz? – fordult Sasuke felé, aki épp próbálta visszanyelni a tüdejét.

– Egy is elég lesz…

– Máris viszem! – szólt Ayame, és már el is tűnt a polcok mögött. Addig Naruto és Sasuke leültek egy üres asztalhoz.

– Milyen boldog – gondolta Sasuke. – Vajon ha én nem jöttem volna vele, akkor ilyen boldog lett volna? – mélyült el a gondolataiban Sasuke, amíg kihozták a ráment. Már csorgott a szőke nyála, mint meglátta a friss ráment. Sasuke ezen csak mosolyogni tudott. Naruto már felvette a pálcikákat, de le is tette. Majd a zsebéhez nyúlt.

– Valami baj van? – kérdezte Sasuke.

– Neem – szólt vigyorogva a szőke. – De mielőtt ennénk – vette elő a fekete fejpántját –, szeretném, ha ezt feltennéd – mosolygott. Sasuke ismét elmosolyodott.

– Usoratonkachi – vette el a pántot. – Kösz, hogy vigyáztál rá – mondta, majd feltette. Naruto mosolygott, majd felvette ismét a pálcákat.

– Most már ehetünk – szólt Naruto, és nekiállt a rámennek. De nem mohón, csak úgy, ahogy más ember. Nem volt olyan a szája.

– Sokat változott. Jó irányba, de nekem mégis furcsa így – gondolta Sasuke, miközben Ő is elkezdett enni.

– Öhm… Naruto?

– Mi az?

– Semmi… Egyél csak – mondta Sasuke. Naruto ránézett szerelmére.

– Semmi?

– Nem számít… Először együnk – szólt Sasuke. Naruto sejtette mi baja van Sasukénak. Letette a pálcát, majd áthajolt az asztalon, és megcsókolta Sasukét. Nem nagyon érdekelte, hogy meglátják. Sasuke meglepődött, de visszacsókolt, majd elmosolyodott.

– Siess és egyél – szólt Sasuke.

– Sietek – szólt vigyorogva Naruto, és gyorsan visszaült. Hipp-hopp bekajálta a maradékot, majd karon fogta Sasukét. Gyorsan fizetett, és elindultak hazafelé. Amint beértek az ajtón, a fekete azonnal letámadta Narutót. Ott csókolta, ahol érte.

– Miért nem – kezdte Naruto, de Sasuke közbevágott.

– Mert nem tudtam biztosan, hogy…

– Ugyan már… Engem nem érdekel ki lát és ki nem – szólt Naruto, majd lesmárolta a feketét. Miután elváltak, Sasuke megszólalt.

– Menjünk fürödni…

– Menjünk – szólt Naruto, majd ismét megcsókolta a feketét. Levették a ruháikat, de a csókot nem szakították meg. Bementek a fürdőbe, majd Naruto megengedte a vizet. Csak addig váltak el, amíg levegőt vettek. Miután kellően megtelt a kád, a szőke elzárta a vizet, és megszakította a csókot.

– Gyere – szólt Naruto, majd megvárta amíg Sasuke bemászik a kádba. Majd Naruto is bemászott. Hátát Sasuke mellkasának döntötte.

– Szeretlek, Sasuke…

– Én is szeretlek, Naruto…

– Hmmm… Sasu?

– Igen?

– Megmosod a hátam? – mosolygott a szőke.

– Persze – szólt a fekete, majd betusfürdőzve a tenyerét, elkezdte felvinni a szőke aranybarna bőrére a krémet. Aztán lassan-komótosan dörzsölni kezdte a bőrfelületet.

– Sahsuhke… Ez jóh… mégh – nyögött a szöszi. Sasuke perverz mosolyra húzta a száját, majd a kezei Naruto mellkasát kezdték masszírozni, szenvedélyes nyögéseket csalva ki a szösziből.

– Sahsuhkeh – fordult meg Naruto. A szőke érzéki csókokkal próbálta viszonozni szerelme kedveskedését. Hol a fekete nyakára, hol a mellkasára adva.

– Naruhtoh – nyögte a fekete. Naruto abbahagyva előbbi tevékenykedését felemelte fejét, majd megcsókolta szerelmét. Naruto mélyen belefúrta arcát a fekete nyakába, és így maradtak egy darabig. Egy idő múlva a fekete törte meg a csendet.

– Jobb, ha kimegyünk… kezd hűlni a víz – mosolygott Sasuke. Naruto megfordult, majd felállt. /Háttal állt Sasukénak./ Sasuke biztos leült volna a látványtól, ha még nem ülne. Naruto kidolgozott hátán vízcseppek hadai törtek utat maguknak.

– Te jó ég… Hogy nézhet ki valaki ilyen jól? – gondolta, majd ő is felállt. Naruto megfordult. A szőke ugyanazon véleményen volt a feketéről, mint az előbb maga a fekete. Magukra csavartak egy-egy törülközőt, majd elhagyták a fürdőszobát. Felöltöztek, majd Naruto megpillantotta az órát. Fél nyolcat mutatott.

– Ilyen sokáig fürödtünk volna? – tanakodott a szőke. /Sokáig hát! Majd’ másfél órát!/ Miután elkönyvelte magában, hogy az ilyen formájú fürdést minden nap be kell rakni az esti programba, kiment vacsit csinálni.

– Rizs, paradicsomszósszal. Sasuke kedvence – gondolta Naruto, majd két kart vett észre a hasánál.

– Mi lesz a vacsi? – mosolygott Sasuke.

– Majd meglátod – titkolózott a szőke. Sasuke beleszagolt a levegőbe.

– Hm… Paradicsomszószt, és rizst érzek – nevetett.

– Hűű, micsoda orr… Jó lesz?

– Tökéletes – szólt, majd belecsókolt a szőke nyakába. – Addig én megágyazok.

– Rendben – szólt Naruto, majd kiszedte a rizst a vízből. Egy negyed óra múlva már az asztalnál ülve vacsiztak.

– Meg lehet enni? – kérdezte Naruto idegesen.

– Finom – mosolygott Sasuke, mire Naruto is megkóstolta. – Tényleg nem rossz! Pedig most csináltam először. – nevetett. Miután befejezték, elpakolták az edényeket, és lefeküdtek. Ölelkezve aludtak el.