Sasuto Rasori III. #4 - Miért Ő?

Negyedik fejezet - Miért Ő?

A két fiú hosszú keresés után, megtalálta Ashitakát a gyakorlópályán.

– Végre megvagytok! – rohant Ashitaka a fiúk felé.

– El sem vesztünk – szólt Naruto.

– Dehogynem! Végigjártam az egész falut utánatok.

– Bocsi…

– Nem számít – sóhajtotta a barna. – Szeretnék veletek gyakorolni, hogy megszokjam a csapatmunkát. Tudjátok… Én mindig egyedül harcoltam.

– Egyedül? – lepődtek meg a fiúk.

– Igen. Nálunk nem voltak csapatok, hanem mindenkit egy Sensei tanított. És csak ketten mentünk ha küldetést kellett csinálni.

– Akkor kezdjük – szólt Sasuke, majd hirtelen Kakashi termett előttük.

– Baj van fiúk! Megtámadták Konohát – szólt Kakashi idegesen.

– Hogy mi? – ugrott fel Naruto.

– A szivárvány falu ellenséges csapatokat küldött ránk. Elvittek egy nagyon fontos tekercset, és Mika-sant is magukkal vitték… Utána kell mennetek!

– Hogyan?! – pattant fel Naruto és Sasuke. – De hát Mika-san Tsunadével volt! Hogy tudták Őt elvinni? – ordított Naruto.

– Nyugodj meg, Naruto – szólt Sasuke. – Merre indultak?

– Észak felé. De ne együtt menjetek. Sasuke, te Nejivel mész. Naruto, te Ashitakával. Veszélyesek, szóval ne keveredjetek bele! Csak Mika-san kell és a tekercs. Ne kezdjetek önakcióba.

– Rendben – mondták, majd Kakashi elpukkant.

– Szóval külön megyünk – szólt Naruto Sasukéra nézve.

– Régen nem voltunk külön küldetésen. Vigyázz magadra – ölelte meg a fekete a szöszit.

– Te is. Ha bajod esik, abba belehalok.

– Ne aggódj… Siessünk – engedte el a fekete Narutót.

– Sasuke?

– Hn?

– Szeretlek – szólt, majd megcsókolta szerelmét.

– Én is… Ashitaka! Hat szemed Narutóra, megértetted? – parancsolt rá a fekete Ashitakára. A fiú zavartan bólintott.

– Naruto… Majd találkozunk.

– Ígérd meg – szipogott Naruto.

– Megígérem… és betartom, vagy ne legyen a nevem Sasuke Uzumaki Uchiha – nézett a fekete Naruto szemébe. Szemei komolyságot, aggódást, és szerelmet mutattak.

– Hiszek neked… És teljesen megbízom benned – szólt Naruto, majd még egy utolsó pillantást vetettek egymásra, és elváltak.




Sasuke miután megtalálta Nejit, együtt indutak el az északi hegyek felé. Narutóék az északi erdőbe mentek.

– Meg kell találnunk Mika-sant! – szólt Naruto. Szemei aggodalmat tükröztek és félelmet. Félt, hogy elveszíti Sasukét. Noha bízott benne, amik eddig velük történtek, elég okot adnak arra hogy féltse. Akár a nagy semmitől is.

– Nem lesz baja – szólt Ashitaka.

– Tudom…

– Nagyon szerethetik egymást – gondolta Ashitaka. – De… Én is szeretem Narutót. És én mindig megkapom amit akarok – gondolta, majd lefordult.

– Hová mész? Ashitaka! – kiáltott utána Naruto.

– Erre láttam valami mozgást! – szólt vissza Ashitaka.

– Várj meg!




– Nincs itt semmi – szólt Sasuke, amint végigpásztázta a környéket a Sharingannal.

– Tényleg nincs – mondta Neji, aki ugyanezt tette a Byakugannal.

– Akkor merre menjünk? – vetette fel a kérdést Sasuke.

– Azt hiszem, hogy nem erre jöttek, hanem az erdő felé.

– Az erdő? Te jó ég! Naruto! – lett ideges Sasuke.

– Nyugi, Sasuke. Naruto erős nindzsa. Nem kell féltened.

– Tudom, de… Segítenünk kell nekik. És őszintén… Nem bízom abban az Ashitakában sem. Fura alak.

– Tudom miről beszélsz. Ráadásul, amikor veszekedtem TenTennel, észrevettem a fánál hallgatózni. Megnéztem a Byakugannal és a csakrája vetekszik a Narutóéval. Valami nem stimmel vele – szólt Neji. Sasukénak hirtelen összeállt a kép.

– Te jó ég! Hát persze! Rejtett kő… Hogy ez eddig nem jutott eszembe! A rejtett kő szövetségese a rejtett szivárványnak. Kereskedelmi kapcsolat van köztük mint Konoha és Suna között.

– Ehhez mi köze annak az Ashitakának? – kérdezte Neji.

– Ashitaka a rejtett Kőből jött Konohába – szólt Sasuke.

– MI??? Akkor…

– Igen… Ő lesz a szivárvány és a kő kémje.

– Te jó ég…

– ÉS NARUTO VELE VAN! – ordította Sasuke, majd szélsebesen futott az északi erdő felé, nyomában Nejivel.




– Ashitaka? – szólt Naruto, mikor elvesztette a barna fiú nyomát. A fiú Naruto mögé lopózott, és leütötte Őt.

– Megvagy… én kicsi Narutóm – szólt Ashitaka egy gonosz mosollyal, majd bevitte a szőkét egy barlangba. Ashitaka megkötözte Narutót, majd bekötötte a száját. A szőke felébredt a karját ért fájdalomra.

– Mi a…! – akarta volna mondani de a szájában lévő rongytól képtelen volt.

– Kukuku – nevetett Ashitaka gonoszan.

– Mmmm – szólt volna Naruto.

– Ehhe… Tudod Naruto… Én egy kém vagyok szivárványfaluból. Mindig megkapom, amit akarok és én most téged akarlak! – szólt Ashitaka, majd végignyalt Naruto arcán. Naruto rángatózott, majd végül sikerült kiszabadítania a száját.

– Te… áruló! Hagyj békén! – kiáltozott Naruto.

– Nem vagyok áruló, mivel sohasem voltam konohai – kacagott Ashitaka. – Békén sem hagylak, mert most már az enyém vagy.

– Te… rohadék! – köpte szembe Naruto a fiút mikor az meg akarta csókolni.

– Ejj… de harcias valaki. Inkább akkor legyél harcias, amikor alattam nyögsz! – kacagott Ashitaka.

– Az soha nem fog bekövetkezni! – morogta Naruto. – Tudtam… Éreztem! Nem kellett volna különválnom Sasukétól – gondolta Naruto. Ashitaka gyomron vágta Narutót, aki összeesett. A barna fiú meg akarta csókolni a szőkét, aki minden erejével azon volt, hogy eltolja magától a fiút. – Senki sem érhet hozzám Sasukén kívül! – szólt Naruto.

– Nem-e? – kacagott Ashitaka, majd ajkait a szőke nyakára tapasztotta.

– Eressz el! – próbált védekezni a szőke, de már nem volt sok ereje. Kezei le voltak kötözve, így semmilyen Jutsut nem tudott létrehozni, a Rasengannal meg magát is megsebesítette volna. A lábai is össze voltak kötözve, így felállni sem tudott.

– Mi az? Miért nem élvezed? – kérdezte Ashitaka mérgesen.

– Nem fogom élvezni egy olyan rohadék érintéseit mint amilyen te vagy! – morgott Naruto. – Sasuke, már nincs elég erőm… Sasuke – gondolta, majd szemei könnyezni kezdtek.




– Erre kell lenniük! – szólt Sasuke idegesen. – Ha az az Ashitaka csinált valamit Narutóval, ott helyben megölöm!

– Sasuke! Ha elveszíted a fejed, annál tovább tart a megtalálásuk – szólt Neji.

– Igaz – szólt Sasuke. – Nyugodj meg, Sasuke… Keresd Naruto csakráját – gondolta Sasuke.

– Valamit észleltem arra! – mutatott Neji egy nagy barlangrendszerre.

– Megnézem! – szólt Sasuke, majd végignézte a területet a Sharingannal. – Megvannak! De… Valami nem stimmel – szólt Sasuke. Két alakot látott egymáson. – Az nem lehet! – üvöltöttek a gondolatai, majd sebesebbre vette a lépteit.




– Szállj le rólam! – sírt Naruto. Kezei és lábai már véresek voltak. Csuklójába teljesen belevágódott a kötél, ahogy próbált kiszabadulni.

– Most nem segíthet rajtad a drága kis Sasukéd! – kacagott Ashitaka, majd újra Naruto nyakára tapadt.

– El fog jönni értem és ki fogja tekerni a nyakadat! – üvöltötte Naruto.

– Tényleg? – emelkedett fel a barna. – Szerintem nem. Nem fog rájönni hol vagyunk.

– De igen! Ha ideér ne számíts jó végre! – szólt a szőke. Könnyei potyogtak a fájdalomtól. – Sasuke… Érj ide hamar – gondolta.

– Na nézzük milyen is az ízed – szólt Ashitaka, majd ajkait a szőkéjére tapasztotta. A szőke összeszorította száját. Sasuke épp akkor ért oda. Egy fal választotta csak el. Teljesen leblokkolt a látottaktól. / A Sharingannal látta, de hallotta is. /

Naruto elrántotta a fejét, és ismét szembeköpte a barnát. – Mondtam, hogy hagyj békén! – szólt Naruto, majd felordított, mert Ashitaka meghúzta a kötelet. Ezáltal még mélyebben belement Naruto csuklójába.

– Eressz el – nyögte Naruto a fájdalomtól.

– Addig nem, amíg az enyém nem leszel – vihogott Ashitaka, majd ismét meg akarta csókolni, de Naruto lefejelte a fiút.

– Már mondtam nem? Az egyetlen aki hozzámérhet, az Sasuke! Érted? SASUKE! SENKI MÁS!

– Megyek már Naruto! – tért észhez a fekete, és berohant. Bemosott egyet a barnának, aki elrepült teljesen a barlang másik faláig. Sasuke dühös volt. Sőt. Narutóért ölni tudna.

– Sa… Sasuke… Tudtam, hogy eljössz értem – nézett fel Naruto a szerelmére, majd elájult.

– Mit tettél vele, te mocsok! – ordított Sasuke dühösen.

– Csak szórakoztam – kacagott Ashitaka, majd letörölte a száját a vértől.

– Ezért meghalsz…! – üvöltött Sasuke Narutóra nézve, majd épp támadt volna mikor Neji odaért.

– Sasuke! – kiáltotta a Hyuuga fiú.

– Épp időben, Neji… Láthatod, hogy harcol egy Uzumaki Uchiha – morgott Sasuke, majd kezében megjelent a Chidori.

– Sasuke! Nem ölheted meg!

– Mi? Nézz rá! – szólt Narutóra nézve. Szemeibe könnyek szöktek. – És én még rábíztam! Hogy lehettem ekkora hülye! Az sem érdekel ha ezért büntetést kapok… De innen ez a mocsok nem megy ki élve! – morgott Sasuke. Teste remegett a dühtől. Szemeiből könnyek potyogtak.

– Sasuke… Megértelek, de nem ölheted meg.

– De miért? Miért Ő? Tudtad miken mentünk keresztül! Elmeséltük! Akkor miért? – morgott Sasuke, miközben könnyei utat törtek sápadt arcán. – Miért Ő? Mikor már annyit szenvedett? Miért pont Őt kellett bántani, mikor csak – csuklott el a fekete hangja. – Annyi bűne van, hogy boldog akar lenni? Miért? A fenébe is MIÉRT?? – kiáltott Sasuke, majd a Chidorit Ashitaka mellé nyomta. Helyén egy jókora lyuk lett. Ashitaka halálra rémült szemekkel állt Sasuke mellett.

– Ha egy ilyen eltalált volna, már halott lennék – gondolta. Sasuke hátrált, majd lerogyott a földön fekvő Naruto mellé és kikötözte. Még mindig folytak a könnyei, s amikor meglátta Naruto csuklóját, még jobban elkezdtek folyni.

– Naruto – suttogta Sasuke. Már alig kapott levegőt a dühtől. Neji megértően nézte őket, majd egy Ketrec Jutsut hozott létre Ashitaka körül. Sasukét már semmi sem érdekelte, csak az, hogy Naruto mielőbbi ellátást kapjon. Ölbe vette az ájult szerelmét és elhagyta a barlangot. Újabb eset került fel arra a listára, amelyre már annyi szenvedést róttak fel mióta együtt vannak. – Esküszöm, Naruto – kezdte Sasuke. – Esküszöm, hogy soha többé nem foglak egyedül hagyni egyetlen percre sem. Mindenkit likvidálni fogok, ha egy kicsit is felmerül bennem, hogy rosszak a szándékai. Esküszöm, hogy soha nem hagylak egyedül, csak kérlek gyógyulj meg – szólt a fekete, majd egy apró csókot nyomott szerelme könnyes arcára. Arra az arcra, amely a legkedvesebb neki ezen a világon. Már késő délután lehetett mire visszaért Konohába. Azonnal kórházba vitte a szőkét, ahol el is látták. Az intenzíven feküdt, eszméletlenül. Sasuke el sem mozdult mellőle.

– Az én hibám – suttogta a fekete Naruto kezét fogva. – Ha észreveszem, hogy mik a szándékai, ez nem történik meg. Naruto… kérlek bocsáss meg – sírt a fekete. Könnyei a szőke kezére hulltak. Fájdalmat, szomorúságot, tehetetlenséget, és dühöt érzett a szívében. Aztán semmit. Elnyomta az álom.