Első fejezet - Mi ütött belétek?
Három hónap telt el azóta, hogy Naruto és Sasuke összeköltöztek. Sasuke reggelit készített, Naruto még aludt.
– Vajon most már minden rendben lesz? – gondolta Sasuke mikor kopogtak. Sasuke ajtót nyitott.
– Kakashi?
– Üdv Sasuke…
– Jöjjön beljebb, bár Naruto még alszik…
– Sietek… Csak azért jöttem, hogy szóljak, küldetésed lesz. Egyedül és szigorúan titkos.
– Értem, akkor Naruto sem tudhat róla?
– Nem – szólt Kakashi, mire Sasuke szomorúan bólintott.
– Mikor kell indulnom? – kérdezte a fekete.
– Ma este késő éjszaka. A feladatod, ezt a tekercset elvinni, erre a helyre – adott oda Kakashi egy térképet Sasukénak.
– Rendben.
– Ennyi lenne. Akkor én megyek is.
– Viszlát – szólt felnézve a térképből, de a Sensei már nem volt ott.
– Nagyszerű… – sóhajtott a fekete, majd bement a szobába és eltette a szekrényébe a tekercset és a térképet, majd megterített. Nemsokára a szőke is felébredt.
– Mm… Sasu… Micsoda illatok – jött ki a hálószobából Naruto.
– Jó reggelt – ment oda Sasuke, és jó reggelt-csókot adott kedvesének. Naruto visszacsókolt.
– Volt valami, amíg aludtam? Mintha hangokat hallottam volna.
– Mit mondjak? – gondolta Sasuke. – Csak Hinata volt itt. Most szánta rá magát hogy elmondja, Ő takarította ki a házad – rögtönözte a fekete.
– Ez rá vall… De több mint három hónap után? Ez még tőle is fura.
– Hát igen – bólogatott Sasuke. – Nem akartam hazudni, de muszáj volt. – gondolta.
– Együnk!
– Usoratonkachi – mosolygott a fekete majd egy édes csókot adott szerelmének. – Együnk – állt neki Sasuke a reggelinek Narutót követve. Miután megreggeliztek, kimentek a parkba. Egész nap szórakoztak, és jól érezték magukat. Miután hazaértek, Sasuke elment bevásárolni. Addig Naruto elment Hinatához.
– Hinata?
– Na… Naruto! – pirult el a lány.
– Hé… Köszi, hogy kitakarítottad a házam… Nagyon rendes volt tőled. Igazán jó barát vagy.
– Se… Semmiség Naruto-kun – szólt Hinata. – Vajon honnan tudja? Rájött volna? – gondolta.
– Na, én megyek is… További jó estét!
– Neked is, Na… Naruto-kun! – köszönt el Hinata is. Naruto hazament, majd nekiállt vacsit csinálni. Már terített, amikor Sasuke hazaért.
– Annyian voltak a boltban – morgott Sasuke. – A pénztárnál is hosszú volt a sor. Miért nem tud egyszerre több pénztár nyitva lenni? – dühöngött.
– Ugyan Sasu… Konoha az Konoha.
– Igaz-igaz…
– Beszéltem Hinatával – mosolygott Naruto. Sasuke nyelt egyet.
– Igen?
– Ahamm, és teljesen elpirult mikor megköszöntem neki. Arra hivatkozott, hogy „Semmiség!”, de láttam, hogy örült neki, hogy megköszöntem - nevetett Naruto. Sasuke elmosolyodott.
– Nahát! Tényleg Hinata volt? Szerencsém volt – gondolta Sasuke megkönnyebbülve. Miután megvacsoráztak, elmentek fürödni, majd aludni mentek. Vagyis csak Naruto. Sasuke ébren várta, hogy mikor kell indulnia. Hajnali egy óra felé Sasuke felöltözött, magához vette felszerelését, majd a tekercsért és a térképért ment. Még adott egy csókot Narutónak, majd elment. Narutónak ismét rémálma volt. A Hebis ügy után először. Sasuke már a Végzet Erdejében járt. Miközben az ösvényen haladt, előtört néhány rossz emlék. Naruto és Ő itt váltak el egymástól három és fél évre, hogy aztán megtalálják a boldogságot. De tényleg így van? Vagy ez csak álom? Sasuke egyre beljebb haladt az erdőben, elmerülve az emlékekbe, amit a hely idézett fel benne. Észre sem vette, hogy kiért az erdőből és megérkezett a küldetése helyszínére. Sasuke elkerekedett szemekkel bámult az ott lévő személyre.
– Naruto?
– Tch… Üdv, Sasuke.
– Mit keresel itt? – szólt Sasuke. – Sajnálom, hogy nem szóltam. Kakashi mondta, hogy…
– Milyen Kakashi? – nevetett Naruto gonoszan. – Kakashi már két napja küldetésen van.
– Hogyan?
– Én voltam Henge no Jutsuval, hogy el gyere ide, és megölhesselek – nevetett ördögien Naruto.
– Nem hiszem el. Ez csak álom...
– Bár az lenne… Bár csak álom lenne, hogy valaha is hozzád értem! Azóta nem tudom lemosni a bőrömről a mocskos Uchiha bűzödet!
– Naruto – morgott Sasuke. Naruto támadott. Kunai kések zápora hullott Sasuke felé, de Ő nem tudta bántani Narutót. Szerette. Éppen ezért elfutott Konoha felé. Szemeiből sós harmathoz hasonló gyöngyök peregtek. – A fenébe, miért csaptál be engem egész idő alatt?! Csak kihasználtál engem?! – suttogta Sasuke.
~Visszaemlékezés
– Egyszerű… Akit szeret az ember, arra nem tud haragudni. akármilyen hibát is követett el – szólt Naruto még mindig mosolyogva, majd megölelte szerelmét. – Nem számít, min kell keresztülmennem, hogy szerethesselek… Én még a halált is túlélném érted. Sőt… Ezerszer meghalnék egyetlen csókodért. Soha nem tudnék haragudni rád. Mindig melletted leszek, és többé nem leszel egyedül. Ahogy én sem…
~ Visszaemlékezés vége
– De miért tetted, mindezek után… – motyogta a fekete és rohant Konoha felé.
– Kukuku… Most jöhet a másik. A Naruto fiú – szólt a visszaváltozott Naruto. Helyette Suigetsu volt ott. Kicsit még nevetett, majd elpukkant és Sasuke alakjában jelent meg Naruto házánál.
– Hm… Sasu? Jó reggelt.
– Még jó reggelt… Mégis mit képzelsz magadról? – szólt az ál-Sasuke.
– Sasuke? – lepődött meg Naruto.
– Miattad van az egész! Ha nem erősödsz meg, akkor nekem nem kell elmennem! Nem hagyom ott a falut, és nem lettem volna Missing-nin! Miattad van!
– Mi? Miről beszélsz?! – élénkült fel Naruto.
– Hogy miről? Direkt provokáltál! Azt akartad, hogy nekem se legyen senkim úgy, mint neked!
– Te is tudod, hogy ez nem így van! Soha nem akartam neked rosszat!
– Tényleg? Nem hiszek neked… Gyűlöllek, Kyuubi… Gyűlöllek!!! – kiáltotta az ál-Sasuke, és rátámadt Narutóra. Naruto kitért.
– Mit mondtál..? – akadt meg Naruto.
– Kyuubi… Csak egy démon vagy, semmi több. Kár volt rád pazarolnom a drága időmet.
– Teme... – Naruto úgy érezte mintha ezer kunai és Senbon döfte volna át a szívét. Az ál-Sasuke shurikennel támadt. Naruto kirohant a házból, ki Konohából… Narutónak eszébe jutott, amikor megismerkedtek Sasukéval.
~ Visszaemlékezés:
A fekete a mólón ült, Naruto pedig a móló előtt állt és megszólította a feketét. Sasuke ott Kyuubinak szólította őt. Aztán Naruto jelenetet rendezett, hogy miért nem lehet vele normálisan beszélni. Aztán Sasuke megszólalt:
„– Akkor mond meg a neved. Ha démon is vagy, biztos van neved. Ha megmondod, soha többet nem nevezlek Kyuubinak…”
~ Visszaemlékezés vége
– Azt mondtad, nem igaz? – suttogta Naruto sírva. – Akkor miért? – Sírt. Sasuke Konoha felé rohant, Naruto pedig ki Konohából. A végzet erdejében találkoztak.
– Teme – morogta Naruto.
– Dobe – szólt Sasuke.
– Most nem úszod meg! – kiáltott Naruto és támadott.
– Te sem – szólt Sasuke és egymásnak támadt a két fiú. Naruto a Rasen-Shurikennel, Sasuke a Chidorival támadt.
– És bíztam benned… Valóban bíztam benned! – gondolta Naruto könnyezve.
– Egyszer sem kételkedtem benned! De te… – gondolta Sasuke keserűen.
A két Csakrafegyver összeért, és hatalmas robbanással ellökte a fiúkat háttal a sziklafalnak.
– Miért…? – sírt. – Hogy tehetted… ezt velem… Sasuke? Hisz… megígérted – suttogta Naruto elhaló hangon.
– Én? Te… hogy tehetted… Én… nem tudtam, hogy így érzel – szólt Sasuke, majd elcsuklott a hangja.
– Így fogok… meghalni? – gondolták szinte egyszerre. Aztán eszükbe jutottak az együtt töltött boldog pillanatok.
– Minden rendben – gondolták egyszerre. – Még ha így is történtek a dolgok, én még mindig szeretlek…
– Sahsuhkeh – szólt Naruto.
– Nahruhtoh – szólt Sasuke, majd egyszerre hunyták le a szemüket. Eléggé megsebesültek, de nem haltak meg. Ott feküdtek egymással szemben egy-egy sziklánál eszméletlenül. Pár óra múlva Kakashi és Sakura talált rájuk, ugyanis Hinata látta Narutót elrohanni sírva.
– Vajon most már minden rendben lesz? – gondolta Sasuke mikor kopogtak. Sasuke ajtót nyitott.
– Kakashi?
– Üdv Sasuke…
– Jöjjön beljebb, bár Naruto még alszik…
– Sietek… Csak azért jöttem, hogy szóljak, küldetésed lesz. Egyedül és szigorúan titkos.
– Értem, akkor Naruto sem tudhat róla?
– Nem – szólt Kakashi, mire Sasuke szomorúan bólintott.
– Mikor kell indulnom? – kérdezte a fekete.
– Ma este késő éjszaka. A feladatod, ezt a tekercset elvinni, erre a helyre – adott oda Kakashi egy térképet Sasukénak.
– Rendben.
– Ennyi lenne. Akkor én megyek is.
– Viszlát – szólt felnézve a térképből, de a Sensei már nem volt ott.
– Nagyszerű… – sóhajtott a fekete, majd bement a szobába és eltette a szekrényébe a tekercset és a térképet, majd megterített. Nemsokára a szőke is felébredt.
– Mm… Sasu… Micsoda illatok – jött ki a hálószobából Naruto.
– Jó reggelt – ment oda Sasuke, és jó reggelt-csókot adott kedvesének. Naruto visszacsókolt.
– Volt valami, amíg aludtam? Mintha hangokat hallottam volna.
– Mit mondjak? – gondolta Sasuke. – Csak Hinata volt itt. Most szánta rá magát hogy elmondja, Ő takarította ki a házad – rögtönözte a fekete.
– Ez rá vall… De több mint három hónap után? Ez még tőle is fura.
– Hát igen – bólogatott Sasuke. – Nem akartam hazudni, de muszáj volt. – gondolta.
– Együnk!
– Usoratonkachi – mosolygott a fekete majd egy édes csókot adott szerelmének. – Együnk – állt neki Sasuke a reggelinek Narutót követve. Miután megreggeliztek, kimentek a parkba. Egész nap szórakoztak, és jól érezték magukat. Miután hazaértek, Sasuke elment bevásárolni. Addig Naruto elment Hinatához.
– Hinata?
– Na… Naruto! – pirult el a lány.
– Hé… Köszi, hogy kitakarítottad a házam… Nagyon rendes volt tőled. Igazán jó barát vagy.
– Se… Semmiség Naruto-kun – szólt Hinata. – Vajon honnan tudja? Rájött volna? – gondolta.
– Na, én megyek is… További jó estét!
– Neked is, Na… Naruto-kun! – köszönt el Hinata is. Naruto hazament, majd nekiállt vacsit csinálni. Már terített, amikor Sasuke hazaért.
– Annyian voltak a boltban – morgott Sasuke. – A pénztárnál is hosszú volt a sor. Miért nem tud egyszerre több pénztár nyitva lenni? – dühöngött.
– Ugyan Sasu… Konoha az Konoha.
– Igaz-igaz…
– Beszéltem Hinatával – mosolygott Naruto. Sasuke nyelt egyet.
– Igen?
– Ahamm, és teljesen elpirult mikor megköszöntem neki. Arra hivatkozott, hogy „Semmiség!”, de láttam, hogy örült neki, hogy megköszöntem - nevetett Naruto. Sasuke elmosolyodott.
– Nahát! Tényleg Hinata volt? Szerencsém volt – gondolta Sasuke megkönnyebbülve. Miután megvacsoráztak, elmentek fürödni, majd aludni mentek. Vagyis csak Naruto. Sasuke ébren várta, hogy mikor kell indulnia. Hajnali egy óra felé Sasuke felöltözött, magához vette felszerelését, majd a tekercsért és a térképért ment. Még adott egy csókot Narutónak, majd elment. Narutónak ismét rémálma volt. A Hebis ügy után először. Sasuke már a Végzet Erdejében járt. Miközben az ösvényen haladt, előtört néhány rossz emlék. Naruto és Ő itt váltak el egymástól három és fél évre, hogy aztán megtalálják a boldogságot. De tényleg így van? Vagy ez csak álom? Sasuke egyre beljebb haladt az erdőben, elmerülve az emlékekbe, amit a hely idézett fel benne. Észre sem vette, hogy kiért az erdőből és megérkezett a küldetése helyszínére. Sasuke elkerekedett szemekkel bámult az ott lévő személyre.
– Naruto?
– Tch… Üdv, Sasuke.
– Mit keresel itt? – szólt Sasuke. – Sajnálom, hogy nem szóltam. Kakashi mondta, hogy…
– Milyen Kakashi? – nevetett Naruto gonoszan. – Kakashi már két napja küldetésen van.
– Hogyan?
– Én voltam Henge no Jutsuval, hogy el gyere ide, és megölhesselek – nevetett ördögien Naruto.
– Nem hiszem el. Ez csak álom...
– Bár az lenne… Bár csak álom lenne, hogy valaha is hozzád értem! Azóta nem tudom lemosni a bőrömről a mocskos Uchiha bűzödet!
– Naruto – morgott Sasuke. Naruto támadott. Kunai kések zápora hullott Sasuke felé, de Ő nem tudta bántani Narutót. Szerette. Éppen ezért elfutott Konoha felé. Szemeiből sós harmathoz hasonló gyöngyök peregtek. – A fenébe, miért csaptál be engem egész idő alatt?! Csak kihasználtál engem?! – suttogta Sasuke.
~Visszaemlékezés
– Egyszerű… Akit szeret az ember, arra nem tud haragudni. akármilyen hibát is követett el – szólt Naruto még mindig mosolyogva, majd megölelte szerelmét. – Nem számít, min kell keresztülmennem, hogy szerethesselek… Én még a halált is túlélném érted. Sőt… Ezerszer meghalnék egyetlen csókodért. Soha nem tudnék haragudni rád. Mindig melletted leszek, és többé nem leszel egyedül. Ahogy én sem…
~ Visszaemlékezés vége
– De miért tetted, mindezek után… – motyogta a fekete és rohant Konoha felé.
– Kukuku… Most jöhet a másik. A Naruto fiú – szólt a visszaváltozott Naruto. Helyette Suigetsu volt ott. Kicsit még nevetett, majd elpukkant és Sasuke alakjában jelent meg Naruto házánál.
– Hm… Sasu? Jó reggelt.
– Még jó reggelt… Mégis mit képzelsz magadról? – szólt az ál-Sasuke.
– Sasuke? – lepődött meg Naruto.
– Miattad van az egész! Ha nem erősödsz meg, akkor nekem nem kell elmennem! Nem hagyom ott a falut, és nem lettem volna Missing-nin! Miattad van!
– Mi? Miről beszélsz?! – élénkült fel Naruto.
– Hogy miről? Direkt provokáltál! Azt akartad, hogy nekem se legyen senkim úgy, mint neked!
– Te is tudod, hogy ez nem így van! Soha nem akartam neked rosszat!
– Tényleg? Nem hiszek neked… Gyűlöllek, Kyuubi… Gyűlöllek!!! – kiáltotta az ál-Sasuke, és rátámadt Narutóra. Naruto kitért.
– Mit mondtál..? – akadt meg Naruto.
– Kyuubi… Csak egy démon vagy, semmi több. Kár volt rád pazarolnom a drága időmet.
– Teme... – Naruto úgy érezte mintha ezer kunai és Senbon döfte volna át a szívét. Az ál-Sasuke shurikennel támadt. Naruto kirohant a házból, ki Konohából… Narutónak eszébe jutott, amikor megismerkedtek Sasukéval.
~ Visszaemlékezés:
A fekete a mólón ült, Naruto pedig a móló előtt állt és megszólította a feketét. Sasuke ott Kyuubinak szólította őt. Aztán Naruto jelenetet rendezett, hogy miért nem lehet vele normálisan beszélni. Aztán Sasuke megszólalt:
„– Akkor mond meg a neved. Ha démon is vagy, biztos van neved. Ha megmondod, soha többet nem nevezlek Kyuubinak…”
~ Visszaemlékezés vége
– Azt mondtad, nem igaz? – suttogta Naruto sírva. – Akkor miért? – Sírt. Sasuke Konoha felé rohant, Naruto pedig ki Konohából. A végzet erdejében találkoztak.
– Teme – morogta Naruto.
– Dobe – szólt Sasuke.
– Most nem úszod meg! – kiáltott Naruto és támadott.
– Te sem – szólt Sasuke és egymásnak támadt a két fiú. Naruto a Rasen-Shurikennel, Sasuke a Chidorival támadt.
– És bíztam benned… Valóban bíztam benned! – gondolta Naruto könnyezve.
– Egyszer sem kételkedtem benned! De te… – gondolta Sasuke keserűen.
A két Csakrafegyver összeért, és hatalmas robbanással ellökte a fiúkat háttal a sziklafalnak.
– Miért…? – sírt. – Hogy tehetted… ezt velem… Sasuke? Hisz… megígérted – suttogta Naruto elhaló hangon.
– Én? Te… hogy tehetted… Én… nem tudtam, hogy így érzel – szólt Sasuke, majd elcsuklott a hangja.
– Így fogok… meghalni? – gondolták szinte egyszerre. Aztán eszükbe jutottak az együtt töltött boldog pillanatok.
– Minden rendben – gondolták egyszerre. – Még ha így is történtek a dolgok, én még mindig szeretlek…
– Sahsuhkeh – szólt Naruto.
– Nahruhtoh – szólt Sasuke, majd egyszerre hunyták le a szemüket. Eléggé megsebesültek, de nem haltak meg. Ott feküdtek egymással szemben egy-egy sziklánál eszméletlenül. Pár óra múlva Kakashi és Sakura talált rájuk, ugyanis Hinata látta Narutót elrohanni sírva.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése