Sasuto Rasori II. #10 - Mi lett veled, Naruto?

Tizedik fejezet - Mi lett veled, Naruto?

Eltelt a hat nap. Naruto még jobban magába zárkózott. Már nyoma sem volt az egykori Narutónak. Sasuke kérte Mika-sant, hogy jöjjön el vele, de az anyó erősködött, hogy örült a fekete társaságának, de már megszokta az egyedüllétet. Így Sasuke elköszönt Mika-santól, és Konoha felé vette az irányt. Naruto épp a konyhában volt mikor Sasuke a ház közelébe ért.

– Ég a lámpa? – suttogta, majd közelebb ment.

– Mit gondolsz? Direkt nem ráment csináltam – nevetett Naruto, majd csókot nyomott a polcon, állóképen lévő Sasukénak. – Jó lesz Rizsgombóc?

– Naruto – blokkolt le a fekete, ahogy meglátta az ablakon át a szőke tevékenységét. – Ennyire megviselt, hogy elmentem? – lépett közelebb.

– Sakura holnap úgyis megjön az utánpótlással, no meg – nevetett Naruto. – Úgysem leszünk itthon az este. Megint kimegyünk a SasuNaru rétre, jó lesz? Aztán egész éjszaka ott leszünk, és megint elmondom neked, hogy mennyire szeretlek téged. Meg visszaemlékszünk, hogy miket csináltunk régen.

– Na…ru…to…– sóhajtotta a fekete. Könnyei már a földet áztatták. Sosem hitte volna, hogy valaha látja ilyen állapotban a szőkét. Egy lelkileg teljesen megtört Narutót látott, aki az őróla készült fényképpel beszélget. Ez sok volt Sasukénak. Meg sem tudott mozdulni.

– Várj, visszaviszlek a helyedre – mosolygott a szőke, majd bement a szobába és visszatette a képet. Majd levett egy másikat. – Ezen jobban látlak – mosolygott gyengéden. Sasuke letörölte könnyeit vörösre sírt szemeiről. Nem hitte volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Hogy Naruto…

– Naruto – rogyott le a földre.

– Hm… mintha hallottam volna valamit kintről – szólt Naruto. – Ne félj szerelmem, az életem árán is megvédelek – szólt elszántan. Sasuke már fuldoklott a könnyeiben. Naruto kinyitotta az ajtót, és egy kunaival a kezében kilépett. Meglátta a sötét alakot, majd megszólalt.

– Mit keresel itt? Mit leskelődsz? Hozzád szóltam! Miattad kell eltolnunk a randinkat!

– Na…ruu…tooo – fuldoklott a fekete a látottaktól.

– Kérdeztelek!!! – kiáltott Naruto az alakra. Sasuke hirtelen odament Narutóhoz és megrángatta a vállát.

– Mi a fenét művelsz??? – sírt Sasuke. – Mi lett azzal a Narutóval, akit szerettem? Hogy adhattad meg magad ilyen könnyen a bánatnak? Mi lett veled, szerelmem? – zokogott Sasuke. Naruto teljesen leblokkolt.

– Ez a hang. Sasuke… A szívem! Ez a fájdalom már megint – kapott a szőke a szívéhez.

– Naruto!

– Sasuke – rogyott le a szőke a földre. – Miért hagytál el Sasuke? Egyedül… Megígérted – sírt Naruto.

– Naruto… Itt vagyok! Élek! Naruto kérlek, nézz rám – guggolt le a fekete a szerelméhez. Naruto felnézett. Könnyein át látta Sasuke arcát, amelyet a konyhaablakon át kiszűrődő fény épphogy megvilágított.

– Már hallucinálok is – fogta meg a szőke a fejét. – Először a magány, aztán a hangok, most meg ez.

– Hangok? Naruto én vagyok az! Semmi bajom! Azért mentem el, hogy meggyógyítsanak! Csak érted tettem!

– Itt hagytál… Itt hagytál, mikor én meg is haltam volna érted.

– Ha tudtam volna, hogy mennyire fog fájni neked.

– Mindenhol téged látlak. Álmomban, ébren, amikor főzök, amikor alszok…

– Nézz rám, itt vagyok.

– Hiányzik a csókod, az ölelésed, az érintésed… Mikor elmentél, egy részemet magaddal vitted, és a szívemet is.

– Ha csak ez kell, hogy ráébredj, itt vagyok – suttogta Sasuke, majd magához szorította a szerelmét.

– Soha többé nem hagylak el – szólt Sasuke, majd megcsókolta Narutót. A szőke egész lényében megremegett, de ösztönösen engedélyt adott az ismerős nyelvnek.

– Sasuke – suttogta a szöszi az ajkakba.

– Itt vagyok – vált el Naruto ajkaitól.

– Megcsókoltál.

– Igen.

– Akkor nem vagy illúzió. Hogy kerülsz te ide? – sírt Naruto. – Azt hittem…

– Most már itt vagyok és soha nem hagylak el.

– Sasuke… Sasuke… Sasuke – suttogta Naruto, majd elájult.

– Naruto – suttogta Sasuke, majd ölbe vette az eszméletlen Narutót, és bevitte az ágyba. – Ez ment, mióta elmentem? – tűnődött, majd összeszedte az összes képet, és elrakta az egyik fiókba. Majd lekapcsolta a tűzhelyt, és befeküdt Naruto mellé. Szorosan átölelte, és simogatta a fejét. Később Ő is elaludt. Másnap reggel Naruto ébredt fel elsőnek. Megdörzsölte a fejét, majd visszaemlékezett a tegnapi napra.

– Már megint hallucináltam. Ez egyre rosszabb lesz- El kellene mennem Tsunadéhoz, hogy segítsen. Nem adhatom fel a keresést. Ha egy szemernyi esély is van rá, hogy megtalállak… Mindent elkövetek. Mert én mindig betartom az ígéretem!

– Naruto? Jobban vagy már? – ébredt fel a fekete. – Nem hallucináltál – ült fel.

– Sa… Sasuke! – ugrott ki Naruto az ágyból. – Te… te… te…

– Nyugi!!! Már eléggé fáj, amit tegnap láttam, nem kell, hogy még ma is kezd! - szólt Sasuke, mire a szőke megpróbált lenyugodni. Megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Majd kifújta magát, és kinyitotta. Sasuke még mindig előtte volt. Épen és egészségesen.

– De… hogyan..?

– Mindent elmagyarázok, csak nyugodj meg.

– Én már semmi sem értek.

– De előbb magyarázd el hogy mi volt tegnap az a jelenet!

– Jelenet..? – értetlenkedett Naruto. Sasuke visszagondolt, és eltorzult az arca.

– Biztos megint bekattantam – ült vissza Naruto az ágyra.

– Bekattantál?

– Sakura szerint a sokk és a depresszió teszi ezt velem. Fogalmam sincs, hogy mit csinálok, Olyan mintha álmodnék vagy ilyesmi.

– Az én hibám. Hha egy levelet hagytam volna...

– De még mennyire a te hibád! Tudod, hogy mennyire rosszul voltam? Még mindig nem bízol bennem! Ha elmondtad volna, most nem lenne semmi bajom! Tee… IDIÓTA!! – dühödt fel a szőke.

– Idióta vagyok, hogy itt hagytalak.

– Mégis hol voltál? Itt hagytál egyedül egy szó nélkül!

– Elmentem egy öreg hölgyhöz, aki híres a gyógyszereiről és meggyógyított. Csak miattad tettem!

– És nem érdemeltem volna meg egy kiba*ott levelet, hogy te hülye, elmentem? Tudod mennyit sírtam? Ahh – kapott a fejéhez Naruto, majd odasompolygott a fiókhoz.

– Naruto..? Minden rendben?

– Semmi sincs rendben. Tönkreteszel…

– … Mi..? Naruto…

– Tönkreteszel, ha nem vagy mellettem – szólt, majd kihúzta a fiókot és kivett egy gyógyszeres üveget. Kivett két szemet, majd le is nyelte.

– Ha tudtam volna…

– Mit tettél volna? – fordult hozzá a szőke. – A fenébe is, Sasuke… Legalább szólhattál volna, hogy élsz! – könnyezett Naruto. – Arra nem gondoltál, hogy én itt belehalok a fájdalomba?

– Én… Sajnálom – horgasztotta le a fejét a fekete. Könnyei megindultak, és Narutóra pillantva behunyta a szemeit.

– Sajnálhatod is… Az a szerencséd, hogy az életemnél is jobban szeretlek, te bolond Uchiha – szólt Naruto, majd odament Sasukéhoz és átölelte.

– Úgy beszélsz mintha te nem lennél Uchiha – szipogott Sasuke.

– Mert nem vagyok az, és te sem. Mert Uzumaki Uchiha a nevem. És a tiéd is – mosolygott Naruto, majd megcsókolta Sasukét. A fekete visszacsókolt, majd szorosan magához szorította a szöszit.

– Menjünk haza…