Sasuto Rasori III. #2 - Mesedélután

Második fejezet - Mesedélután 

Hamarosan kiértek az erdőből. Naruto nem figyelt oda eléggé, és felbotlott egy kőbe. Majdnem elesett, de Sasuke még időben elkapta.

– Jól vagy? – aggódott Sasuke.

– Ahamm, köszi – szólt Naruto. – Hogy itt mennyi hatalmas kavics van! – morgott.

– Ez a rejtett kő falu – szólt Kakashi. – Még szép hogy nagyok a kövek – mosolygott a férfi. A kapun belül, már várták őket. A Tsuchikage a fiúval. A fiúnak barna rövid haja volt, és ő is annyi idős lehetett, mint Narutóék.

– Örülök, hogy épségben ideértek – szólt a Tsuchikage.

– Mi is – szólt Naruto a lábujját fogva.

– Nos… Én Hatake Kakashi vagyok.

– Uzumaki Uchiha Sasuke – mosolyodott el Sasuke. Ez az első, hogy az új nevükön mutatkoztak be.

– Uzumaki Uchiha Naruto – emelkedett fel a szőke, majd a fiú leblokkolt. „Ő… aranyos…”

– Hé! Illene bemutatkozni! – morgott Naruto.

– Igen… Bocsánat. A nevem Nakagawa Ashitaka.

– Örülünk – szólt Kakashi.

– Csak a magad nevében beszélj, Sensei – morgott Naruto halkan.

– Valami baj van? – nézett Sasuke a szőkére.

– Nem… Csak fáj a lábam – szorongatta tovább a lábujját.

– Remélem nem nagy baj, hogy magukkal megy – szólt a Tsuchikage.

– Nem, már mindent elintéztünk – szólt Kakashi.

– Mehetünk? – kérdezte Sasuke.

– Igen – válaszolt a Sensei, majd elindultak.







– Biztos, hogy bírsz jönni? – kérdezte Sasuke mosolyogva.

– Hát… Eléggé fáj a lábam.

– Felvegyelek a hátamra? – húzta féloldalas mosolyra a száját a fekete.

– Megtennéd? – nézett aranyosan Naruto.

– Persze – szólt Sasuke, majd felvette a hátára a szőkét. Mikor beértek az erdőbe, Kakashi megszólalt.

– Kissé túlzásba vittétek a színjátékot nem gondoljátok?

– Színjáték..? – nézett fel Ashitaka.

– Naa, Sensei! Tényleg fáj a lábam! – szólt Naruto nevetve.

– Megmondhattad volna, hogy a hátamon akarsz jönni – szólt Sasuke.

– Oi, Sasuke! És ha az öreg Tsuchikage szívrohamot kap?

– Az Ő baja lett volna – szólt Sasuke. – Amúgy biztos jól van a lábad?

– Hát… kicsit fáj, de majd Sakura megnézi.

– Már ha lesz rá ideje, és nem Leevel fog randizni – nevetett Sasuke.

– Sakura? – kérdezte Ashitaka.

– Jah… Te nem ismered… Ő a Hokage.

– A Hokage? Akkor miért beszéltek róla ilyen nem Hokagéhez illő módon?

– Sakura a barátunk. Egy csapatban voltunk mielőtt Hokage lett.

– No, igen… Azok a szép idők – szólt Kakashi.

– Sensei! El ne kezdje megint! – nevetett Naruto.

– Jól van, na – lett morcos Kakashi.

– Hát igen, akkor még más volt – nézett fel a szőke az égre, majd az orrán landolt egy esőcsepp.

– Eső – szólt Sasuke. – Idefele láttam egy barlangot. Jobb lesz, ha meghúzódunk.

– Igaz – szólt Kakashi, majd a barlang felé vették az irányt. Mikor megtalálták, bementek. Sasuke óvatosan letette Narutót, majd kiment fáért. Aztán tüzet csinált. Ashitaka és Kakashi leültek a tűz mellé, Sasuke pedig Narutóhoz ment. A szőke épp a lábujját nézegette.

– Kicsit bedagadt – szólt. – De már nem fáj – mozgatta. Sasuke nekiállt bekötözni.

– AU! De ha megszorítod, akkor fáj!

– Csak bekötözöm…

– Hagyd már a lábujjamat, és gyere közelebb – szólt Naruto.

– Mondja – kezdte Ashitaka. – Konohában minden ember ennyire… figyel a másikra?

– Hát, ők… Szóval ők más helyzetben vannak.

– Hogy? – értetlenkedett Ashitaka. Kakashi nem tudta, hogy mondja el, hogy ne legyen neki nagyon fura.

– Gyere már és hagyd békén a lábujjam!

– Minek?

– Gyere ide és ne beszélj annyit!

– Neem…

– Na, majd mindjárt megkapod – térdelt fel Naruto és Sasukéra vetette magát.

– Ezek… idióták – szólt Ashitaka.

– Várd ki a végét – mondta Kakashi, mivel Ő már tudta, hogy mi következik.

– Adok én neked – szólt Naruto, majd megcsókolta a feketét.

– Mi a…! – ugrott egyet Ashitaka.

– Ezt akartam elmondani. Nem vetted még észre?

– Mit?

– A nevüket – tette fel a mutatóujját hatásképpen. Ahitaka nem vette észre az egyezést.

– Sasuke UZUMAKI UCHIHA és Naruto UZUMAKI UCHIHA. – emelte ki a vezetéknevüket.

– Akkor Ők…

– Bizony. Már majd egy éve házasok.

– Azta – esett le az álla Ashitakának.

– Bocsi a szádért – szólt Naruto, miután elszakadtak egymástól.

– Nem számít – törölte le a vért Sasuke. – Már megszoktam…

– Hát igen… Ha valaki leírná a történetüket, 500 év múlva is legenda lenne – szólt Kakashi mosolyogva.

– Ugyan, Sensei – szólt Naruto.

– Ha belegondolok hogyan kezdtétek... Az én két rivális tanítványom.

– Tanítvány? – kérdezte Ashitaka.

– Igen – szólt Naruto. – Én, Sasuke és Sakura, no meg Kakashi-sensei alkottuk a hetes csapatot.

– Azok a régi szép idők…

– Sensei – sóhajtott a két szerelmes.

– Hogy jöttetek össze? – kíváncsiskodott Ashitaka.

– Hát, végül is… Elmesélhetjük – szólt Naruto.

– Még úgyis esik az eső – mondta Kakashi. Sasuke és Naruto belekezdtek a mesélésbe. Ashitaka figyelmesen hallgatta, míg Kakashi néha felhorkantott.

– Új technika? És én miért nem tudtam eddig róla?

– Nyugalom Sensei, nem nagy durranás – szólt Naruto.

– Igaz – mondta Sasuke. – A Chidori, és a Rasen-Shuriken összeolvadása. A Sasuto Rasori.

– Grr… és én most hallom először – lett morcos Kakashi. A két fiú tovább mesélte., majd mikor befejezték, Ashitaka megszólalt.

– Nahát! Ez jobb volt, mint a Rómeó és Júlia.

– Nos Naruto… Allergiás vagy valamire? – nevetett Kakashi.

– Sasukén kívül semmire – nevetett a szőke.

– Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna – nevettek mindannyian. Csak szegény Ashitaka nem értette, hogy miről van szó. Aztán elállt az eső, és kis csapatunk hazaindult Konohába.