Ötödik fejezet - Tehetetlenség
Másnap reggel Sakura és Tsunade együtt mentek megnézni Naruto állapotát. Mikor meglátták Sasukét, mindketten elszomorodtak. A fekete ott ült a szőke ágya mellett, és fejét az ágy szélére hajtva aludt. Szemei vörösek voltak a sok sírástól, és gyengéden fogta szerelme kezét.
– Meg kell mentenünk Őt Tsunade – törölte le könnyeit Sakura. – Meg kell mentenünk, különben…
– Tudom Sakura… Tudom – szólt Tsunade, majd kicserélte Naruto karján az infúziót, és elhagyták a szobát. A folyosón tanácskoztak.
– Rengeteg vért vesztett. Bár a sebei kezdenek begyógyulni a Kyuubi miatt, ha nem kap vért, elveszítjük – szólt Sakura.
– Tudom… De a vérpótló infúzió csak egy időre megoldás – felelt Tsunade.
– Valamit ki kell találnunk. De mit? – szólt Sakura sírva.
– Nem tudom, de gyorsan kell, mert nem sok időnk van.
– Esetleg vérátömlesztés? – vetette fel az ötletet Sakura.
– De kitől? Az Ő vére elég érdekes összetételű… A szíve gyenge. Ha nem kap elég vért, elveszítjük…
– Én is tudom… Kinek van olyan vére, amely hasonló az övéhez? – kérdezte Sakura.
– Csak a családjának… de mint tudjuk halottak – szólt Tsunade. – Esetleg próbálhatnánk valami olyan szert összehozni, ami…
– Hogy van Naruto? – lépett oda Kakashi.
– Rosszul – felelte Tsunade. – Vérre van szüksége. Sürgősen.
– Mit tegyünk? – sírt Sakura. – Nem akarom elveszíteni Őt, és Sasuke – szorult belé a szó. – Istenem! – zokogott Sakura. Tsunade magához ölelte a lányt.
– Egy csodára van szükségünk… Egy hatalmas csodára – könnyezett már Tsunade is.
Sasuke ébredezett. Lassan kinyitotta szemeit, reménykedve, hogy szerelme mosollyal üdvözli Őt, és végre azt mondja, hogy minden rendben van. De csalódnia kellett… Szőke szerelme még mindig az ágyon feküdt, és aludt. Sasuke hiába szólongatta, úgy tűnt, mintha soha többé nem akarna felébredni. A fekete gyengéden megcsókolta a szőkét, és várta, hogy az ajkak kinyíljanak, és szerelme visszacsókoljon. Úgy, ahogy reggelente szokott történni, amikor Ő költi a szőkét. De nem így történt. Sasuke már 10 perce csókolta a szőkét, és bízott abban hogy megtörténik amire várt, de nem történt meg. Könnyei ismét megindultak, és a szőke arcán folytatták útjukat. Majd elvált Naruto ajkaitól.
– Nem hagyhatsz itt Naruto… Még nem… Ahogy te is mondtad, nekünk együtt kell meghalnunk kilencven évesen az ágyban ölelkezve. Nem itt, nem most, és nem így! – törölte le könnyeit a fekete. – Szólalj meg Naruto! Az Isten szerelmére ébredj már fel! Nem adhatod fel! Nem halhatsz meg amiatt a mocsok miatt! – rogyott le a földre. – Tehetetlen vagyok… Nem tudok semmit sem tenni… Bocsáss meg Naruto… Kérlek bocsáss meg! Ha előbb érek oda – Sajnálom… Ez is miattam van… Miért van az, minden próbálkozás ellenére, semmi sem sikerül úgy ahogy szeretnénk? – nézett a szőkére. – Hogyan menthetnélek meg? – töprengett a fekete. – Biztosan van mód rá, hogy megmentselek… Talán Mika-san… Meg kell próbálnom! – szólt Sasuke, majd letörölte könnyeit, és egy csókot nyomott szerelme ajkaira. Aztán felvette a felszerelését a pultról, és elhagyta a szobát.
– Tsunade-sama! Sakura!
– Sasuke – szóltak.
– Van valami hír Mika-sanról?
– Igen… Megtalálták – szipogott Sakura. – Az 5–ös kórteremben van.
– Megnézem – szólt Sasuke, majd futott a kórterem felé.
– Mika-san? – nyitott be a fekete.
– Áh… Sasuke.
– Hogy van?
– Még élek… De te nem nézel ki valami jól.
– Mika-san – kezdte Sasuke. – Segítenie kell – szöktek könnyek Sasuke szemeibe.
– Mi a baj? – aggódott Mika-san.
– Naruto… Naruto… Haldoklik…
– Hogy? Mi történt?
– Rengeteg vért vesztett, és most haldoklik! – hajtotta le a fejét Sasuke. Teste remegett a sírástól. – Én belehalok ha elveszítem…
– Sasuke… Ne sírj – ment oda Mika-san. Átölelte a feketét, és megpróbálta megnyugtatni.
– Maga az egyetlen aki meg tudja menteni…
– Vérveszteség… Átömlesztés?
– Nem lehet… Senkivel nem egyezik a vére. A családja halott, és senkije nincs! Csak én vagyok neki…
– Az baj… Talán ha kotyvasztanék valamit… Mit kap most?
– Azt hiszem vérpótlót… De Tsunadéék szerint ezzel csak egy kis időt nyertünk.
– Így igaz… Hmm…
– Kérem mentse meg… Ha kell, használjon engem… De kérem… ne hagyja meghalni – nézett fel a fekete.
– Fiam… Ez…
– Értse meg… Senkim sincs rajta kívül… Ő a legfontosabb az életemben. Ha Őt elveszítem… – szorította ökölbe a kezeit a fekete, miközben megállás nélkül remegett. Mika-san döbbenten hallgatta Sasukét. – Senkim sincs rajta kívül – visszhangoztak az anyó fejében a szavak. – Senkije nincs… - Mika-san elmosolyodott. – Döntöttem – gondolta. – Ez lesz a legjobb. És így talán Amari is megbocsájt… – Rendben… Kitaláltam valamit. Azt hiszem… meg tudom menteni Narutót. – szólt Mika-san.
– Tényleg? – sírt Sasuke.
– Tényleg – szólt Mika-san. – De előtte még valamit el kell intéznem… – szólt Mika-san, és kikerülte Sasukét. Elhagyta a kórházat, majd a falut. Hazaindult.
– Hová lett Mika-san? – kérdezte Sakura.
– Valami elintézésről beszélt – suttogta Sasuke, majd bement Narutóhoz.
– Naruto – suttogta, majd megcsókolta a szöszit. – Hallod? Mika-san azt mondta, hogy meg tud menteni… Nemsokára visszajön, és végre újra láthatom a gyönyörű szemeid és a gyönyörű mosolyod. A hosszú út, kicsit kifárasztotta Mika-sant, de gyorsító Jutsut használva hamar hazaért. Első útja a temetőbe vezetett.
– Amari – suttogta Mika-san. Nemsokára találkozunk… és végre megbeszélhetjük a dolgokat – simította végig Mika-san a sírkövet. Majd hazament, összeszedte a jegyzeteit, és összepakolta a főbb gyógynövényeit, valamint gyógyszereit. Aztán visszaindult Konohába. Mikor megérkezett Konohába, rögtön Tsunadéhoz ment.
– Mika-san?
– Tessék. – szólt Mika-san, és lepakolta a cuccokat. – Ezek itt a jegyzeteim, a gyógynövényeim, és a gyógyszereim. Használd őket jó célokra.
– Mika-san – döbbent le Tsunade, de mielőtt szólhatott volna, az anyó elhagyta a szobát. Narutóhoz ment.
– Mika-san!
– Sasuke… Kérlek. Hagyj egyedül vele – szólt az anyó.
– Rendben... Mika-san? - A nő megfordult.
– Köszönöm – búgta könnyei között a fekete, mire Mika-san elmosolyodott, majd Sasuke kiment a szobából.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése