Harmadik fejezet - Hazatérés
Narutónak fogalma sem volt arról, hogy mit fog majd mondani Sasukének, ha találkoznak, de annyiban biztos volt, hogy ez így nem mehet tovább. Tudta, hogy valószínűleg Sasuke is szenved – még ha nem is annyira, mint ő. A délutáni küldetés hamar elment, aztán beült Ichirakuhoz egy ramenre.
- Naruto, mostanában olyan lehangoltnak látszol. Minden rendben? - kérdezte Ayame. Már régebben észrevette, hogy a szőke megváltozott, de az okát pontosan nem tudta. Rákérdezni nem nagyon akart, hiszen félt, hogy felszakítja a sebeket, de ha egy okot kellene mondania, biztos, hogy Uchiha Sasukét nevezte volna meg. Ki mást?
Ayame mióta az eszét tudta, itt dolgozott a ramen-bárban. Így még szép, hogy emlékszik azokra az időkre, amikor Sasuke és Naruto szinte minden nap betértek hozzá. Talán sohasem látta a szőkét olyan boldognak, mint akkor, amikor Sasuke vele volt. Sajnálta, hogy Naruto azóta nem mosolyog annyit, vagy ha mosolyog is, az nem az az életrevaló mosoly, mint annak idején.
- Semmi baj, Ayame – mosolygott Naruto. - Mond csak, Shikamaru nem járt erre véletlenül?
- Nem, három napja nem láttam már. Pedig ő is be szokott ülni két naponta.
- Értem, köszönöm. - Naruto letette az üres tányérját a pultra, majd kifizette a rament. - Majd jövök – intett a szőke és kiment az ajtón.
Nagyot sóhajtva indult el hazafelé, de aztán meggondolta magát. Ha hazamenne, akkor csak a gondolataiba temetkezne. Nem tenne jót. Ezért fogta magát és elment a patakhoz. Leült egy nagy, árnyékot adó fa alá és figyelte, ahogy a pillangók a víz tükrén játszanak.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Sasuke már elérte tűz országot. Egész végig azon gondolkozott, hogyan fog lezajlani a nagy találkozás közte és Naruto között. Először arra gondolt, hogy veszekedni fognak és a szőke bever neki egy hatalmasat, de aztán meggondolta magát. Nem tenné. Az a Naruto, akit ismer és aki annyira fontos neki, nem ilyen. Biztosan fájdalmas szemekkel fogja a lelkére beszélni, hogy nem gondolta volna, hogy valaha ilyet tesz. Ellene. Hogy ekkora fájdalmat fog okozni.
Tudta, hogy semmi sem változott az érzéseiben. Még mindig ugyanúgy érez Naruto iránt, mint akkor. Nem is tudja, hogy miért mondta el Narutónak az érzéseit, de talán azért, mert úgy gondolta, megérdemli, hogy tudja. Annak idején, mikor Sasuke elhagyta a falut, Naruto elmondta az érzéseit, mintha csak egy fegyver lenne, amivel vissza tudja tartani. De nem sikerült neki.
Hát tényleg erre vannak ítélve? Hogy sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni? Miért van az, hogy bármennyire is próbálkoznak, ugyanoda jutnak vissza? Mintha csak egy ördögi körforgás lenne. Pedig ő egyáltalán nem bánta meg, ami történt régen és azt sem, ami a barlangnál volt. Ha újra ott lenne, ugyanúgy Narutóval, mindent ugyanígy csinálna.
Sasuke ezeken a dolgokon elmélkedett, miközben megpillantotta Konoha kapuit. Elrejtette a csakráját, hogy ne vegyék észre, majd azon tanakodott, hogyan tudna észrevétlenül eljutni Naruto lakásához. Miután látta, hogy nem járkál senki az utcákon, könnyű szerrel eljutott a szőke házáig.
Naruto nem volt otthon, az ajtó pedig zárva volt. Lehetőség híján a nyitott ablakot kellett használnia. Körülnézett, majd mikor látta, hogy tiszta a terep, beugrott az ablakon, egyenesen Naruto hálószobájába érkezve.
Ahogy beleszagolt a levegőbe, érezte Naruto kellemes illatát, ami átjárta az egész szobát. Aztán ahogy beljebb haladt, a polcon észrevett egy fényképet, amin ő és Naruto voltak egy régi kiránduláson.
Szemei megteltek érzelemmel az emlékek hatására, aztán levette a polcról. Leült az ágyra, majd a gondolataiba temetkezett.
Észre sem vette, hogy a szemei könnyesek lettek, majd egy idő után ledőlt az ágyra, magába szívta Naruto illatát és elnyomta őt az álom. És közben végig a fényképet szorongatta.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Naruto még mindig a pillangókat figyelte. Nem is tudta, hogy mióta ül itt, de most jól esett neki. Nagyot sóhajtva állt fel, majd leporolva a nadrágját elindult hazafelé.
Lassan haladt Konoha utcáin. Szinte nem is nézett oldalra, így talán azt sem vette volna észre, ha valaki elhalad mellette. Annyit gondolkodott, mégis ugyanoda jut vissza mindig. Miért? Miért nem tud reálisan a dolgokhoz állni, ha Sasukéről van szó? Miért van az, hogy ha ő szóba kerül, akkor a vére felforr és elönti őt a tengernyi érzelem?
Hát tényleg ennyire beleszeretett volna?
Megrázta a fejét. Nem szabad, hogy megadja magát. Most nem, és nem ezeknek az érzéseknek. Haragudnia kellene Sasukére és gyűlölnie őt, amiért ezt tette Tsunadével és vele. Akkor miért nem képes? Miért képes szeretni őt, ha gyűlölni nem?
Dühös volt. Nem másra, hanem saját magára. Azért mert ilyen gyenge, ha a feketéről van szó. Mivel már közel járt a házához, nekiállt előkotorászni a kulcsát. Nagyot sóhajtva fordította el a zárban a kulcsot, majd belépett. Kiszedte az ajtóból a kulcsot, lerakta a polcra, majd kiment a konyhába, hogy teát töltsön.
Leült, és óvatosan hátradőlt a székben, hogy elfogyassza a teáját.
- Milyen csend van – szólalt meg halkan. Arra gondolt, hogy le kéne zuhanyoznia, de semmi kedve nem volt. Csak le akart dőlni az ágyára, szorongatni a párnáját és azt hinni, hogy minden rendben van. Igen, ezt kellene tennie.
Elmosta a csészét, majd elindult a szobája felé. Óvatosan benyitott a szobába, majd bezárta az ajtót. Elindult volna az ágya felé, de a lábai nem vitték. Egész testében megremegett.
Hogy miért? Mert az ágya nem volt üres. Egy fekete hajú fiú aludt békésen az ő párnáján, egy fényképet szorongatva, miközben a szemeiben ott maradt még a fájdalmának utolsó cseppje.
- Sasuke – suttogta Naruto a csöndbe.
Mikor már képes volt elindulni, halkan közelebb ment az alvóhoz.
- Nem. Nem tudok rá haragudni – gondolta Naruto keserűen, majd óvatosan letörölte Sasuke lehunyt szemeiről a könnycseppeket. Óvatosan leguggolt az ágy mellé és lágy mosollyal húzta végig az ujjait a selymes arcbőrön.
A fekete ekkor mocorogni kezdett, majd ahogy lassan kinyitotta ében szemeit, egy türkizkék szempárral találta szembe magát.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.
Naruto még levegőt venni is elfelejtett. Ahogy belenézett az ében szemekbe úgy érezte, minden gondja elszállt. Soha nem tudná gyűlölni ezeknek a szemeknek a tulajdonosát, bármi is történjék.
A fekete kissé meglepődött, aztán lassan felült. Észrevette, hogy a fénykép még mindig a kezeibe van, aztán letette az éjjeli szekrényre. Felnézett Narutóra, aki idő közben felegyenesedett. Csak egymást nézték, meg sem szólaltak. Sasuke szíve a torkában dobogott, és Naruto is hasonlóan érzett.
- Nem számítottam rá, hogy itt talállak – szólalt Naruto rekedtes hangon.
- Én sem, hogy te ébresztesz fel – suttogta Sasuke, mint valami gyermek, aki valami rosszat csinált. Naruto hátranézett és látta, hogy az ablak nyitva van. Elmosolyodott.
- Látom, a betörési módszereid nem változtak. - Hangjában nem volt gúny, sem harag, de mintha egy kis pajkosság megbújt volna a szavai között.
- Az ajtó nem volt nyitva – szólt Sasuke félszegen. Naruto nagyot sóhajtott.
- Nem vall rád ez a viselkedés, Teme – szólt Naruto mosolyogva, hogy oldja egy kicsit a feszültséget.
- Naruto, én – kezdte volna Sasuke, de Naruto elhallgattatta.
- Shhh – tette az ujját Sasuke ajkaira. - Ne most.
- Beszélnünk kell, Naruto. Tudom, hogy te sem ezzel akarod kezdeni, de muszáj. - Sasuke szemei fájdalmat tükröztek. - Muszáj, mert különben beleőrülök! - rázkódott meg Sasuke. Naruto nem tudta, hogy hogyan érez a fekete, de meglepődött a fájdalmas hanglejtésen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve magához vonta Sasukét. A fiú szemei megremegtek, majd belebújt az út ölelő karokba.
- Annyira sajnálom, Naruto. Én nem tudtam, hogy ez lesz. Ha tudtam volna, akkor eszembe se jutott volna! Kérlek ne haragudj! - Sasuke könnyei a szőke mellkasát áztatták. Narutónak fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Hát ennyire fáj neki?
- Sasuke, én... Én megpróbáltalak gyűlölni téged. Haragudni rád és mérgesnek lenni és – Sasuke szemei elkerekedtek. - Sok mindent forgattam a fejemben, de nem ment. Nem tudlak nem szeretni – szorította magához Naruto a feketét. - Egyszerűen nem megy. Még Tsunadéért sem.
Sasuke könnyei abbamaradtak, aztán felpillantott az égszínkék szemekbe.
- Én... Nem akarok távol lenni tőled. Minden egyes pillanat olyan volt, mintha belülről szakadnék szét. Megölsz, ha nem vagy mellettem, Sasuke.
- Naruto... Én azért nem jöttem hamarabb, mert kerestem egy tekercset. Egy tekercset, amivel helyrehozhatom a hibát, amit ellened elkövettem – szólt Sasuke. - Sok helyen voltam, csak hogy megtaláljam, de meg lett. Végre... Helyre tudom hozni Tsunadét. Én egymagam nem tudnám, de a tekerccsel igen.
- Te ezt értem..? - A szőke szavai megakadtak.
- Nem akartam úgy visszajönni, hogy meg sem próbálom. Nem akartam így eléd állni. Hogy őszinte legyek, még így is voltak kétségeim, hogy nem-e fogsz nekem támadni, ha meglátsz, vagy ilyesmi. Pedig nagyon is megérdemelném – nézett félre Sasuke.
- Hé – Naruto az ujjaival megtámasztotta Sasuke állát, majd maga felé fordította, hogy belenézhessen a szemeibe. - Engem már azzal meggyőztél, hogy sajnálod, amikor láttam a könnyeiddel küszködve bocsánatot kérni. Ismerlek már.
- Naruto – suttogta lágyan Sasuke. - Úgy hiányoztál.
- Te is nekem, Sasuke. Te is nekem – suttogta Naruto, majd óvatosan összeérintette az ajkaikat. Apró csókokat hintett a puha ajkakra, majd nyelvével bebocsájtást kért. Sasuke rögtön meg is adta neki. Lassan ölelték egymást a nyelveik, miközben Naruto a fekete tincseket birizgálta az ujjaival.
Sasuke belenyögött a csókba. A szőke félmosolyra húzta a száját csók közben, majd a másik kezét Sasuke mellkasára helyezte. Pár perc csók után óvatosan ledöntötte az ágyra. Megszakította a csókot, hogy Sasuke szemeibe nézhessen. Az ében szemekben nem látott mást, csak féktelen vágyat és tengernyi érzelmet.
- Szeretlek, Naruto – szólalt meg Sasuke. - Fogalmam sincs, hogy mióta fordult át szerelembe az, amit irántad éreztem, de megtörtént. Már akkor el akartam mondani, mikor régen elváltunk, de valahogy nem tudtam. De te megtetted. Nem voltál gyáva beismerni az érzéseidet, ellentétben velem.
- Én már akkor elmondhattam volna, amikor elkezdtük ezt az egész kapcsolatot. Az első „A” rangú küldetésünk után. Amikor már egyre gyakrabban jártunk át egymáshoz. Már akkor szerettelek. Csak nem tudtam, hogy mit mondanál rá. - Naruto óvatosan cirógatta Sasuke mellkasát, miközben Sasuke a hátát simogatta. Naruto lágy csókot hintett a fekete nyakára, halk nyögést csalva ki tőle. - Hiszen akkoriban te voltál mindenki példaképe. Hogyan is állhattam volna eléd, hogy beléd szerettem? Lehet, hogy már csak büszkeségből is kinevettél volna.
- Ezek szerint mégsem ismersz eléggé – szólt Sasuke. - Az, hogy miként állok másokhoz, az egy dolog. Az, meg hogy veled hogyan viselkedek, megint egy másik. Kicsi korom óta ismerlek és végig a legjobb barátom voltál. Mindig mellettem voltál és sohasem hagytál magamra. - Sasuke lehúzta a zipzárt Naruto felsőjén, majd szétnyitotta. - Akárhányszor is bántottalak meg, sohasem hagytál el, pedig megérdemeltem volna. - A fekete ujjai kínzóan lassan mozogtak fel-le Naruto mellkasán. - És mire ráeszméltem volna, szerelmes lettem beléd.
- Szokatlanul sokat beszélsz – csókolt bele Naruto a fekete nyakába, ismét halk nyögéssel jutalmazva azt.
- Csak rájöttem, hogy már nincs mit eltitkolnom előled. Ah! - nyögött fel Sasuke amint megérezte Naruto kezeit a combján. - Ezután minden másképp lesz. Többé nem hagylak magadra.
- Az sem érdekel, ha a faluban megtudják, hogy meleg vagy? Ráadásul ha úgy vesszük, már tizenkét éves korunk óta együtt vagyunk. Akkoriban kezdődött. - Naruto felhúzta a jobb térdét, majd Sasuke ágyékához nyomta. Sasuke pedig az érzésre nyögött egy hatalmasat.
- Egek, Naruto. Csak te tudsz ilyen érzéseket kiváltani belőlem – nyögte Sasuke.
- Örülök neki, de nem válaszoltál – mozgatta a térdét Naruto.
- Ah! Nem érdekel semmi, amíg te velem vagy. A világ akár össze is dőlhet körülöttünk. Amíg mellettem maradsz, nem számít mi lesz, ki utál meg, vagy ki fog meggyűlölni. - Sasuke visszafogott egy hatalmas nyögést.
- Ide figyelj, Sasuke – szólt komoly hangon Naruto. - Ha még egyszer el mersz hagyni, bármilyen idióta ürügy miatt... Legyen az erő, vagy bármi más, én esküszöm kiheréllek. Főleg ezek után, amit most mondtál.
Sasuke elmosolyodott. - Ki akarsz sajátítani, Usoratonkachi?
- Nem. Azt nem tenném, hiszen arra hosszabb távon rámenne a kapcsolatunk. De ha bárki hozzád mer érni, letépem a kezét, az biztos – nyalt bele Naruto a fekete fülkagylójába, ismét hangos nyögéseket kicsalva Sasukéből.
- Megértettem. Naruto – lehelte Sasuke. - Ne játssz velem! Ah!
Naruto ujjai fel-le cikáztak a nadrág derekánál, majd lágy csókot nyomott Sasuke ajkaira. - Akkor engedd, hogy megszabadítsalak a ruháidtól.
- Akár szét is tépheted őket – nyögte Sasuke, majd lepillantott Naruto ágyékára, ahol már szintén jól álltak a dolgok.
- Hihetetlen, hogy mennyire fel tudsz izgatni akár egyetlen pillantással is – suttogta Naruto, miközben egyenként hámozta le Sasukéről a ruhadarabokat.
- Én is ugyanerről panaszkodtam, ha nem vetted volna észre – szólt Sasuke. Naruto elmosolyodott.
- Sasuke... Biztos, hogy nem bánod, ha együtt maradunk? - kérdezte Naruto komolyan.
. Úgy nézek én ki, mint aki bánja? Ne kérdezz butaságot, Naruto. De... Én azért kérdeznék valamit, ha nem bánod.
- Mi az?
- Megbocsájtasz nekem valaha is azért, mert elhagytalak? - kérdezte Sasuke, félve a választól.
Naruto nagyot sóhajtott, majd összeérintette a homlokát Sasukéével.
- Teme, ha nem bocsájtottam volna meg, nem hiszem, hogy itt lennénk és úgy, ahogy. Te se kérdezz hülyeséget. Szeretlek, Sasuke. Ezen semmi sem változtat, és csak annyit kérek, hogy maradj velem. Ha ezt be tudod tartani, akkor én még a csillagokat is lehozom neked az égről, a lelkemet is eladom érted, ha kell és meg is halok, hogyha arra lesz szükség. - Sasuke ennél jobb szerelmi vallomást nem is kívánhatott volna.
- Szeretlek, Naruto. Ígérem, hogy most már minden rendben lesz. Nem fogok több hülyeséget csinálni. - Sasuke lehunyta a szemeit.
- Ennél többre nincs is szükség.
"- Sasuke, azt hiszem, hogy hiába is próbálnám, nem tudnék nélküled élni. Annak ellenére, hogy mit követtél el, sohasem tudnálak gyűlölni. Nem tudlak nem szeretni...
- Mit tegyek, hogy megbocsájts, és hogy együtt maradhassunk?
- Maradj velem. Csak ennyit kérek, és én lehozom neked a csillagokat is, eladom a lelkemet érted, és meg is halok, hogyha arra lesz szükség.
- Ígérem, hogy most már minden rendben lesz. Nem fogok több hülyeséget csinálni.
- Ennél többre nincs is szükség."
"- Sasuke, azt hiszem, hogy hiába is próbálnám, nem tudnék nélküled élni. Annak ellenére, hogy mit követtél el, sohasem tudnálak gyűlölni. Nem tudlak nem szeretni...
- Mit tegyek, hogy megbocsájts, és hogy együtt maradhassunk?
- Maradj velem. Csak ennyit kérek, és én lehozom neked a csillagokat is, eladom a lelkemet érted, és meg is halok, hogyha arra lesz szükség.
- Ígérem, hogy most már minden rendben lesz. Nem fogok több hülyeséget csinálni.
- Ennél többre nincs is szükség."
Következő fejezet: Érezni akarlak!
"Istenem... Kérlek add, hogy ne múljon el ez az érzés."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése