Sasuto Rasori III. #8 - Naruto lelke

Nyolcadik fejezet - Naruto lelke

Három év telt el, s azóta a két fiú minden percét együtt töltötte. Sakura életet adott egy egészséges kislánynak, aki a Yoru nevet kapta. Ino, Shikamaru nagy örömére egy ikerfiúval ajándékozta meg szeretett férjét. Shiroko és Shibata szeretnek édesapjuk idegein táncolni, és mindent megtesznek, hogy apjukat idegesítsék. De ez csak a látszat. Valójában így mutatják ki a gyerekek, hogy mennyire szeretik a szüleiket.

Naruto aznap lázasan ébredt. Rémeset álmodott, és reggel alig bírt levegőt venni. Sasuke idegesen borogatta szeretett szőkéjét, hogy levigye a lázát.

– Ez sokkal komolyabb mint egy megfázás – szólt Sasuke. – Azonnal elviszlek Tsunadéhez – bugyolálta be a remegő Narutót, és elvitte őt a kórházba.

– Nem megy le a láza – szólt Sasuke.

– Az baj… Azonnal meg kell vizsgálnom. Sasuke, kérlek hagyd el a szobát. – szólt Tsunade. A fekete halkan bólintott, és indult volna, de a szőke megfogta a kezét.

– Sasuke… kérlek… ne… hagyj… magamra – makogta a szőke. Látszott rajta hogy nehezére esik beszélni.

– Naruto… Ki kell mennie – szólt Tsunade. – A csakrám árthat neki ha bent marad – győzte meg a szőkét a nő. Naruto szomorúan bólintott, majd elengedte a feketét. A fiú elhagyta a szobát.

– Naruto… Most megpróbálom helyreállítani a csakra áramlásodat – szólt Tsunade, majd csakrát vezetett a kezeibe. Óvatosan végigpásztázta Naruto testét, és elegyengette a csakra gombócokat. – Mi a fene lehet ez? – szorította össze a szemét, mikor egy hatalmas csakra gombócot észlelt a fiú gyomrában. – Ez… lehetetlen… a Kyuubit teljesen elnyomta Naruto csakrája, és már észlelni sem észlelte amikor próbálta. A vörös csakra gömb jó nagy adag csakrát szivárogtatott a szőke fiú testébe, teljesen elnyomva annak saját csakráját.

– Mi történik? – tért vissza Tsunade a valóságba. – Mintha… mintha… ÚRISTEN! – ugrott egyet Tsunade ijedt arccal, mikor rájött. Óvatosan megnézte a szőke pulzusát, ami nagyon gyengének bizonyult. Megnézte az ájult fiú pupilláit, ami semmilyen reakciót nem mutattak. Sokként érte a megállapítás, miszerint a fiú kómába esett.

– Lehetetlen!

– Hmm… Hol vagyok? – nyitotta ki a szőke fiú a szemeit. – Sasuke? – ült fel. Ám szétnézve rájött, hogy a hely ismeretlen. Mintha egy sötét zugban lenne.

– Mi a fene… – De elhallgatott, mert észrevett egy vörös foltot a távolban. Felállt, majd elindult a folt felé. Mikor már látta, hogy mi az, elkerekedtek a szemei.

– Te..?

– Kölyök…

– Mi a …! De te nem lehetsz itt!

– Azt hitted el tudsz nyomni, aztán eltüntethetsz? Tévedsz kicsi Naruto…

– De hogyan…? Mióta kitörtél belőlem, nem is éreztelek! Teljesen megszűntél! Kyuubi… mire készülsz? – lett ideges Naruto. A Kyuubi felkacagott.

– Már nem készülök semmire, ugyanis befejeztem. A csakrádat teljesen elpusztítottam az enyémmel, és hamarosan átveszem a hatalmat a tested felett.

– Arra ne számíts! Nem fogom engedni! – morgott a szőke.

– Nem tudsz semmit sem tenni. Te már csak lélek vagy. Semmi több. Egy érzésekből, és fájdalomból megmaradt kupac. Ha akarnál sem tudnál visszatérni a testedbe többé – szólt a Kyuubi.

– Hogy..?

– Már csak a lelkedet kell elpusztítanom, és többé nem lesz ami az utamat állja.

– Ne… Sasuke… Megígértem neki – rogyott le a földre a szőke. – Megígértem neki, hogy örökre mellette maradok, és hogy soha nem hagyom egyedül. – könnyezett a szőke.

– Hehh… Ostoba emberi érzések… Szerelem, szeretet, hűség, boldogság, és öröm… Mind csak hátráltatják az embereket.

– Hogy beszélhetsz így? Fogalmad sincs milyen az, ha valakit szerethetsz, mert te sohasem leszel képes érezni!

– Dehogynem… Tudok érezni… Mérhetetlen gyűlöletet érzek. Gyűlöletet irántad, és aziránt az Uchiha kölyök iránt… És az egész világ iránt!

– Nem fogom hagyni, hogy Sasuke egyedül maradjon. Biztosan van kiút! – nézett körbe a szőke könnyeit törölgetve.

– Sehol sincs kijárat. Ez az én csapdám számodra. És most meghalsz! – támadt a rókadémon a szőkére. Mivel Narutónak nem volt csakrája, így nem sokat tehetett. A Kyuubi egyetlen farokcsapással rengeteg sérülést okozott a fiúnak, aki összerogyott, majd lezuhant a földre. A fiú behunyta a szemeit.

– Így fogok meghalni…? – sóhajtotta. Könnyei utat törtek sebes arcán. – Sasuke – nyögte, majd szemei előtt megjelent a fekete hajú szerelme. Aztán eltűnt, és egy képsorozatot látott. Először egy mólót, ahol egy szőke, és egy fekete fiú ült egymás mellett. Aztán még egy, amin külső szemlélője lehetett az első csókjuknak, ami véletlenül csattant el. Újabb kép jelent meg. Sakura, Naruto és Sasuke egymásba karolva álltak, mögöttük Kakashival. Majd megjelent még egy, amin a végzet völgyében harcolt a két fiú. Majd hirtelen egy másik, amin Sasuke a sziklafalon áll. Aztán egy mozdulatsor, ahogyan Sasuke magához öleli őt. Majd újra képek. A nap, amikor Sasuke eljött, hogy megmentse. Majd egy újabb, amikor a közös technikát gyakorolták. Aztán megjelent egy olyan, amin Sasuke megnézi az ajándékot. Majd ugrott az időben, és az a kép jelent meg, amikor ott állnak az oltárnál. Hirtelen válásként visszatért az a kép, amikor egymást ölelik Naruto kórtermében, majd egy másik, ahol forrón csókolóznak. Az utolsó képsor az volt, ahogy a két fiú magához öleli egymást, majd eltávolodnak, hogy aztán forró csókot váltsanak. Aztán megszűntek a látomások. A szőke kinyitotta a szemét.

– Kyuubi?

– Mit akarsz kölyök?

– Kérnék tőled valamit…

– He?

– A vallomást, amit hallani fogsz… Kérlek valahogy tudasd Sasukéval ha már nem leszek. Ennyit kérek. Megteszed ezt nekem? Kérlek… nem… Könyörgök neked – próbált éberen maradni Naruto. A Kyuubi mordult egyet, majd Naruto elkezdte.

– Sasuke… Kérlek bocsáss meg – folytak a könnyei. – Nem tarthatom be az ígéretem. Annyira szeretném, de nem lehet. Sasuke… Veled akarok lenni… Újra érezni akarom a csókod, érezni az ölelő karjaid, az édes illatodat. Az ajkaid ízét, és azt hogy mellettem vagy. Szeretlek Sasuke… Semmi kétség nincs a szívemben, mert szeretlek, és bízom benned. Tudom, hogy képes leszel tovább élni… Nélkülem – csuklott el a hangja. – Nélkülem… Olyan fura szó ez. Azt jelenti, hogy úgy élsz, hogy nem vagyok melletted. Nem tehetek már semmit. Nincs hozzá elég erőm. Belefáradtam a sok harcba, és nem tudok tovább küzdeni. Kérlek ne haragudj ezért. Az életem része voltál mióta megismertelek. És az életem részéből életem értelmévé váltál. Oly sok emlék köt minket össze. Oly sok szenvedés és oly sok boldogság. De nem vagy egyedül. Örökre veled maradok, és a szívedben fogok tovább élni. Volt egy részem, ami mindig kétségbe volt esve. Félt, és szenvedett. Attól, hogy egyszer bekövetkezik az a pillanat amikor el kell válnunk. Most hogy ez bekövetkezik, megszakad a szívem arra a gondolatra, hogy el kell hagyjalak. – Naruto összerezdült. – Ah..! – nyögött fel fájdalmasan. A halálán volt. Rettenetes fájdalmai voltak, de addig nem akart meghalni amíg el nem mondta amit akart. Így erőt vett magán és befejezte a vallomását. – Sasuke… Kérlek légy boldog, és soha se felejtsd el, milyen volt amikor megcsókoltalak. Soha – nyögte Naruto. – Ne… felejtsd… el… Kérlek… ments meg Sasuke… Mentsd meg a szerelmemet irántad… Azzal… Hogy nem felejtesz el… hogy… hogy… hogy…hogy…… – csuklott el Naruto hangja, majd oldalra bukott a feje. Örökre eltávozott.

– Kölyök – kezdte a Kyuubi. – Megteszem neked amit kérsz… Tudatni fogom az Uchiha kölyökkel ezt a vallomást – szólt a Kyuubi, majd eltűnt.




Tsunade nem tudta mit tegyen. – Ki kell találnom valamit… Gyorsan! – mondta majd mozgolódása hallott a háta mögül.

– N... Naruto!

A Kyuubi elmosolyodott, majd rátámadt a nőre. Félrelökte az útból, aki a csakrától megsebesült.

– A Kyuubi..? – motyogta Tsunade, majd megpróbált felállni. A Kyuubi elhagyta a termet.

– N…nn…Naruto! – sírt Sasuke az örömtől mikor meglátta a feléje érkező szőkét. – Annyira aggódtam… Jól vagy? – indult el Sasuke a szerelme felé. A Kyuubi megállt a feketével szemben.

– A szemed… Naruto…

– Naruto már nem él – mondta a Kyuubi.

– Hogyan..? – remegett meg a fekete.

– Meghalt.

– Nem lehet… Add Őt vissza!!! – mordult fel a fekete sírva, de a Kyuubi megállította.

– Várj… Üzenetem van a számodra.

– Üzenet..?

– A kölyök küldte mielőtt meghalt. Hosszú lesz, szóval ne vágj közbe.

– Megölted Őt..!

– Hagyd már, hogy elmondjam a fenébe is! – mordult fel a Kyuubi.

– Az üzenet így hangzik… – vette fel a Kyuubi Naruto hangját.

– Sasuke… Kérlek bocsáss meg… Nem tarthatom be az ígéretem. Annyira szeretném, de nem lehet. Sasuke… Veled akarok lenni… Újra érezni akarom a csókod, érezni az ölelő karjaid, az édes illatodat. Az ajkaid ízét, és azt hogy mellettem vagy. Szeretlek Sasuke… Semmi kétség nincs a szívemben, mert szeretlek, és bízom benned. Tudom, hogy képes leszel tovább élni… Nélkülem. Nélkülem… Olyan fura szó ez. Azt jelenti, hogy úgy élsz, hogy nem vagyok melletted. Nem tehetek már semmit. Nincs hozzá elég erőm. Belefáradtam a sok harcba, és nem tudok tovább küzdeni. Kérlek ne haragudj ezért. Az életem része voltál mióta megismertelek. És az életem részéből életem értelmévé váltál. Oly sok emlék köt minket össze. Oly sok szenvedés és oly sok boldogság. De nem vagy egyedül. Örökre veled maradok, és a szívedben fogok tovább élni. Volt egy részem, ami mindig kétségbe volt esve. Félt, és szenvedett. Attól, hogy egyszer bekövetkezik az a pillanat amikor el kell válnunk. Most hogy ez bekövetkezik, megszakad a szívem arra a gondolatra, hogy el kell hagyjalak. Sasuke… Kérlek légy boldog, és soha se felejtsd el, milyen volt amikor megcsókoltalak. Soha… Ne… felejtsd… el… Kérlek… ments meg Sasuke… Mentsd meg a szerelmemet irántad… Azzal… Hogy nem felejtesz el… hogy… hogy… hogy…hogy…

– Ennyi – fejezte be a Kyuubi. Sasuke remegett. Könnyei megállíthatatlanul folytak.

– Ennyi…? Te… szörnyeteg! Naruto… Naruto… Naruto… Megölted Őt… Megölted Narutót… Elvetted tőlem… Ah! – nyögött fel Sasuke, majd elájult. Aztán a Kyuubi elhagyta az épületet.