Első fejezet - Indulás Iwagakuréba
Sasuke és Naruto elérték Konoha határait. Sakura rögtön elájult, amikor meglátta, hogy Sasuke él. Az Uchiha mindent megmagyarázott és kivizsgáltatta Narutót. Tsunade szerint előfordulhat, hogy lesz rohama, de most hogy Sasuke hazajött, el fognak múlni. Sasuke épp reggelit csinált, míg Naruto javában aludt. A fekete épp terített volna, amikor kopogtak.
– Jó reggelt, Sakura – mosolygott a fiú. – Mi járatban?
– Csak jöttem szólni, hogy 10-re legyetek a Hokage hivatal előtt, mert Kakashival el kell mennetek az új nindzsáért.
– Új nindzsa? – lepődött meg Sasuke.
– Igen – mosolygott a lány. – Remélem, jól ki fog jönni az itteniekkel… Nem akarom felkavarni Konoha rendjét az érkezése miatt.
– Gyere beljebb.
– Hát, ha nem zavarok…
– Nem zavarsz, amúgy még Naruto alszik. Szerintem még aludni is fog egy kicsit, mert tegnap sokáig fent volt. Végignézte az egész Shinobi Warst – forgatta a szemét a fekete. – Lehet, hogy kár volt megvenni neki – sóhajtott.
– Ugyan… Legalább lefoglalja magát.
– Kérsz valamit? Tea, Kávé, Dongo?
– A kávé megteszi – szólt Sakura. Sasuke már intézkedett is.
– Teljesen kiakaszt. Már háromszor nézte végig zsinórban mind a hat részt – készítette elő a csészéket Sasuke. Sakura elmosolyodott.
– Hát igen… Naruto, a soha fel nem növő nindzsa kölyök.
– Ebben van valami… Visszatérve az új nindzsára, miért jön ide?
– Hát, pontosat nem mondott… Annyit tudok, hogy valamiért nem akar a falujában maradni.
– Hm… Érdekes lesz. És ideköltözik?
– Ahamm…– bólintott Sakura, majd kortyolt egyet a kávéjából. – Mondjuk, nem tudom mi értelme ennek az egésznek.
– Előbb utóbb úgyis kiderül. Jut eszembe… Kaptam egy levelet Mika-santól.
– Mika-san? - pillantott fel Sakura.
– Az anyóka, aki megmentett - adott értelmet a szavainak Sasuke.
– Ő?
– Igen… Azt írta, hogy ellátogat Konohába pár napra. Sok mindent meséltem neki Konoháról amíg ott voltam, és – bár amikor én jöttem, nem akart velem jönni – most rászánta magát - mosolygott Sasuke.
– Értem…
– Meséltem neki rólad és Tsunadéről is, aztán azt írta, amíg itt lesz tanulhatna még tőletek és ti is tanulhatnátok tőle – mondta Sasuke.
– Az jó lenne… Mivel Ő volt az aki megmentett, különleges fogadtatásban és vendéglátásban fog részesülni – szólt Sakura mosolyogva. Erre Sasuke is elmosolyodott.
– Nos… Köszönöm a kávét, de még van pár elintézni valóm az új nindzsa miatt. Majd beszélünk. Naruto miatt meg ne aggódj, majd megunja – mosolygott, majd felállt.
– Remélem is – szólt Sasuke, majd miután Sakura elment, költögetni kezdte Narutót. – Naruto – bökdöste meg Sasuke a szerelmét. De Naruto semmilyen reakciót nem mutatott a felől, hogy még ma fel akarna kelni.
– Adok én neked délig aludni – szólt Sasuke, majd megcsókolta a szőkét.
– Mmmm, Sasu? Már reggel van? – csókolt vissza, majd kinyitotta a szemét.
– Már rég, Usoratonkachi… Siess, mert kihűl a reggeli és 10-kor jelenésünk is van… No meg, már 9 óra múlt…
– Mi? 10-kor jelenés? Hol? Miért? – végtelen szalag.
– Nyugi! Gyere reggelizni, aztán elmondom.
– Megyek már – szólt Naruto, majd felöltözött és a fekete után ment, aki időközben kiment teríteni.
– Küldetés miatt kell kint lennünk? – kérdezte reggeli közben Naruto.
– Nem… Nemrég Sakura itt járt, és Ő mondta, hogy egy új nindzsát kell elhoznunk. Te, Kakashi meg én.
– Új nindzsa? – lepődött meg Naruto, úgy, hogy majdnem félrenyelte a reggelit.
– Én is hasonlóképp reagáltam – ütögette meg a fekete a szerelme hátát.
– Uhh, kösz – nyelt egyet a szőke. – Mégis miért jön ide?
– Nem akar a falujában maradni.
– Melyik a faluja?
– Nem tudom… Majd Kakashi elmondja - szólt Sasuke egy vállrántás kíséretében.
– Érdekesnek hangzik.
– Jut eszembe… Ha ebben a hónapban, még egyszer meg mered nézni azt a hülye sorozatot, kihajítom! – szólt Sasuke.
– Már úgyis unom, no meg… Olyan hülyeség a vége. Semmi értelme nincs. Arra jó, hogy párszor végignézd.
– Hála az égnek – tette össze Sasuke a két kezét.
– Nagyon vicces – vágott be a szőke egy fintort. – Azt hiszem, kölcsönadom Konohamarunak.
– Nagyon helyes – bólogatott Sasuke.
– Hé! Kinek is vagy a férje? Nem az én oldalamon kellene állnod?
– Hé… Én melletted állok – védekezett Sasuke. Naruto abbahagyta az ordítozást, majd maga elé meredt.
– Sajnálom.
– Mit? – lepődött meg a fekete.
– Biztos gyerekesnek tartasz meg ilyenek.
– Már megszoktam tőled és amúgy is… Így szeretlek – mosolygott Sasuke.
– El tudom képzelni, mennyire idegesíthetlek ezekkel a gyerekes hülyeségeimmel – hajtotta le a fejét Naruto. Sasuke felállt, és odament a szőkéhez.
– Ez mit sem változtat azon, hogy mennyire szeretlek téged - ölelte meg a fekete Narutót és súgta a fülébe.
– Sasuke – emelte fel a szőke a fejét, majd elhúzódott a feketétől és megcsókolta.
– Annyira szeretlek – motyogta a csókba.
– Én is nagyon szeretlek – motyogta vissza a fekete. Miután megszakadt a csók, Sasuke kiegyenesedett, majd előszedte a felszereléseket.
Narutóé is elő volt készítve.
– Kösz – mosolygott a szőke.
– Mehetünk? – kérdezte a fekete.
– Persze – mosolygott Naruto, majd belekarolt a feketébe és elindultak a Hokage hivatal felé. Mikor megérkeztek, még Kakashi sehol nem volt.
– Megint késik – sóhajtották egyszerre.
– Jó reggelt! – jelent meg Kakashi egy pukkanás kíséretében. – Nos… Indulhatunk?
– Azt hittem, ma is eltéved az élet útjain – szólt Naruto.
– Most még az útra sem volt időm rálépni, nem hogy eltévedni – mondta Kakashi a fejét vakargatva.
– Mégis melyik faluba megyünk? – kérdezte Sasuke.
– A rejtett kő faluba. Úgy háromórányira van innen, ha megfelelő irányba megyünk és átvágunk egy sűrű erdőn.
– Nagyszerű – szólt Naruto, majd elindultak.
– Sensei? Tud valamit az új nindzsáról? – érdeklődött Naruto. Már az erdőben voltak.
– Annyit, hogy a fiú Jounin szinten van és szeret Genjutsut használni – szólt Kakashi.
– Egyedül lesz, vagy csapatba osztják? – kérdezte Sasuke.
– Hát… Őszintén szólva nem tudom. Lehet, hogy egy ideig veletek lesz, hogy megszokja Konohát, aztán átkerül valamelyik osztagba. Attól függ, milyen képességű nindzsa.
– Velünk? Mi ketten szoktunk dolgozni! – szólt Naruto.
– Jaj Naruto, csak pár hétről van szó – szólt Kakashi. Naruto inkább meg se szólalt.
– Tényleg! Kaptam egy levelet Mika-santól – szólt Sasuke Narutónak.
– Attól a Mika-santól? – kérdezte Naruto.
– Ahamm… Azt írta meglátogat, és megnézi, hogy milyen is élőben az én kis Naru-chanom.
– He? - pillantott Naruto értetlenül a feketére.
– Eddig csak fényképről látott és szeretne megismerni – mosolygott Sasuke. – No meg Konoha is érdekli és Tsunade ismeretei is. Sokat tanulhat tőle Sakura és Tsunade is.
– Mikor jön? – mosolygott Naruto. – Felkészülök, hogy illően megköszönhessem neki, hogy megmentette életem szerelmét – vágott be egy „jófiú” pózt. Sasuke ismét elmosolyodott.
– Azt írta, hogy pár nap múlva érkezik, és marad egy jó ideig.
– Nahát… Sasuke sokat mosolyog és mindketten boldogok. Ha visszaemlékszem a régi időkre, amikor még csak veszekedtek – elmélkedett Kakashi, majd elmosolyodott.
~ Visszaemlékezés
– Nem maradtunk le semmiről? – lihegte Naruto.
– Elkéstetek… – szólt Kakashi-sensei.
– Ha nem kellene téged minden reggel kicibálni az ágyból, akkor mindig időben érkeznénk – mondta Sasuke.
– Ugyan már, ez azért túlzás… Miért te nem szoktál elaludni?! – vágott vissza a szőke, és a reakciót várta.
– Nem – szólalt meg az Uchiha, és megint leült az egyik fa árnyékába. Narutóban már felment a pumpa, de próbálta türtőztetni magát.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
– Allergiás vagy valamire Naruto? – kérdezte Ayame.
– Sasukén kívül semmire – válaszolta Naruto, mire Kakashi eleresztett egy mosolyt.
– Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna – húzta össze a szemeit Sasuke.
~ Visszaemlékezés vége
– Hát igen… Azok az idők másabbak voltak – suttogott Kakashi nevetve.
– Min nevet, Sensei? – kérdezte Sasuke.
– Semmin - nevetett. - Mond csak, Naruto…
– Igen?
– Allergiás vagy valamire? – kérdezte Kakashi mosolyogva.
– Nem, nem hiszem… Miért kérdezi? – pillantott a szőke a senseire. Kakashi majdnem elvesztette egyensúlyát a nevetéstől.
– Ennek mi baja? – kérdezte Naruto.
– Nem tudom.
– Nem emlékeztek? - nézett a két fiúra Kakashi.
– Kellene? – kérdezte Sasuke.
– Várjunk csak… Valami dereng, de az már nagyon régen volt – szólt Naruto.
– Miről beszélsz? – kérdezte Sasuke.
– Egyszer Ayame megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire. És azt válaszoltam, hogy rajtad kívül semmire – mosolygott Naruto.
– Hm… Rémlik valami, de ez most, hogy jött ide Sensei?
– Sehogy… Csak ahogy figyeltelek titeket, előjött néhány régi emlék abból az időből, mikor még veszekedtetek és nem tudtatok egymás mellett megmaradni – mosolygott Kakashi.
– Az már elég régen volt – szólt Naruto, majd megcsókolta Sasukét.
– Nocsak… Ott az erdő vége. Nemsokára odaérünk.
– Végre! – sóhajtott Naruto.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése