Sasuto Rasori I. #5 - Új Hokage

Ötödik fejezet - Új Hokage

Egy év telt el azóta, hogy Narutót az Uchiha kimenekítette a kivégzés elől. Naruto kint edzett, mivel nem tudott mást csinálni. Sakura, Shikamaru és Neji küldetést teljesítettek. Konoha határán volt dolguk. Épp arra, ahol a mi szőkénk is edzett. Narutónak nagyon hiányoztak már a barátai, de Sasuke kárpótolta. Az elmúlt év alatt még jobban beleszeretett a feketébe, ahogy Sasuke is a dobéba, de ezt nem adták egymás tudtára. Sakuráék épp arra felé tartottak amerre Naruto is volt. A szőke már nagyon ki volt merülve. A saját csakráját erősítette, hogy ne keljen többé a Kyuubiét használni, így Naruto saját csakrája hála az edzéseknek, kétszeresére növekedett. Nem akarta, hogy újra bekövetkezzen az, amiért el kellett hagynia Konohát. Sakuráék már kiértek az erdőből. Meglátták a házat, amibe Naruto lakik.

– Sakura? – kezdte Neji.

– Igen?

– Ez a ház nem ilyen volt eddig. Olyan mintha lakna benne valaki…

– Igazad van.

– Jobb, ha megnézzük – szólt Shikamaru.

– Menjünk – szólt Sakura és elindult a ház felé. Mikor odaértek, bekopogtak. Nem nyitottak ajtót, de az nyitva volt. Bementek.

– Hűű… Micsoda rendetlenség – rúgott félre Neji egy kajás dobozt.

– Engem ez emlékeztet valakire – szólt Shikamaru. Sakura bólintott, és kicsit elszomorodott.

– Olyan Narutós ez a ház – szólt Sakura síró hangon.

– Menjünk beljebb – javasolta Neji. Beljebb mentek, majd látták az összegyűrt ágyneműt, és… egy narancs-fekete együttest a földön. Sakura ugrott egyet.

– Ez – emelte fel a ruhadarabot.

– Kizárt – szólt Neji.

– De igen – mondta Sakura. Ezt még én varrtam meg neki – mutatott egy foltozott helyre a felsőn. –, amikor elszakadt.

– Lehetetlen. Akkor itt…

– Így van. Én lakok itt – szólt az ajtó felől Naruto, aki tele volt karcolásokkal. Sakura megremegett a hang hallatán, és megfordult.

– Na… Naruto! – szólt, majd felé rohant, és megölelte Narutót.

– Sa… Sakura-chan… megfojtasz…

– Bocsi… Annyira hiányoztál! – engedett a szorításból.

– Ti is nekem – enyhült meg Naruto. Sakura elengedte Narutót, majd Neji és Shikamaru is megölelte Narutót.

– Mióta laksz itt? – kérdezte Shikamaru.

– Mióta eljöttem Konohából.

– Ha ezt hamarabb tudom… Rendesen eszel? – nézett Sakura aggódóan.

– Nyugi! Jól vagyok.

– Mi újság Konohában? – vetette fel a rókavigyorát a szőke.

– Az, mint eddig…

– Mindenki jól van?

– Igen… De mindenkinek nagyon hiányzol – szólt Neji.

– Nem rossz egyedül?

– Nem vagyok egyedül. Azaz… nem mindig – mosolygott Naruto.

– Hogy érted? – néztek rá a többiek.

– Sasuke minden második nap meglátogat.

– Sasuke?

– Ahamm. De gyertek beljebb! Üljetek le – nevetett zavartan mikor meglátta milyen rendetlenség van a konyhában. Gyorsan rendet rakott, majd leültek. Sakura nagyon boldog volt, hogy Naruto egyben van.

– És mi jót csinálsz egész nap? – kérdezte Shikamaru.

– Edzek… A csakrámat sikerült megkétszereznem… Így kicsi az esély, hogy a Kyuubi még egyszer kitörjön. Mióta eljöttem, egyszer sem használtam a Kyuubi csakráját. Sőt! Olyan mintha már nem is lenne…

– Büszke vagyok rád, Naruto – hallatszott egy hang kívülről, amire mindenki felkapta a fejét. Vajon ki lehet a hang tulajdonosa?

– Nektek pedig nem küldetés lenne? – nevetett a hang.

– Tsunade-sama! – ugrottak egyet. Tsunade odament Narutóhoz, és jól megölelte. – Örülök, hogy jól vagy Naruto.

– Én is örülök, hogy látom… Hokage-sama.

– Nem-nem… Csak simán Tsunade – szólt Tsunade, miközben lágy szemekkel pillantott Narutóra. Naruto értetlenül nézett hol Tsunadére, hol a többiekre. Tsunade Sakurára nézett, aki kicsit elpirult.

– Áh! Még nem tudja? Már nem vagyok Hokage.

– Hogy?

– Azaz már nem én vagyok.

– Akkor ki?

– Ott ül melletted – válaszolt Tsunade, mire Sakura még jobban elpirult.

– Shikamaru?

– Másik melletted – szólt Shikamaru Sakura felé biccentve fejét.

– Sakura? Gratulálok! Nem is mondtad…

– Mert te fontosabb voltál – szólt Sakura.

– Miért mondott le Tsunade-sama? – kérdezte Naruto.

– Nem lemondtam, hanem leváltottak.

– Hogy? – dühödött fel Naruto.

– Fellázadtam a büntetésed miatt, és… leváltottak. De kiválaszthattam az utódomat.

– Szemetek – morgott Naruto. – Hogy talált rájuk?

– Sakura a tanítványom… összeköttetésben vagyok vele. De hogy–hogy nem vettük észre, hogy itt vagy?

– Mert Sasuke egy burkot vont a ház köré. Hogy ne találjanak meg. De Sakura-sama átlátott rajta.

– Nem kell a „sama”… Amúgy azt hittem, hogy csak egy akadály.

– Ok – nevetett Naruto. – Milyen küldetésetek van?

– Szövetkezés – húzta el a száját Shikamaru.

– Na, nekünk mennünk kell – szólt Sakura. – De majd meglátogatunk! Tényleg! A két éves büntidet sikerült másfél évre csökkenteni. Úgyhogy hat hónap múlva már hazajöhetsz!

– Tényleg? Az jó lenne… De még hat hónap alatt rengeteg dolgom van. – lett elszánt Naruto tekintete.

– Mégis mi? – kíváncsiskodtak.

– Majd megtudjátok, ha hazamegyek…

– Rendben – szólt Sakura, majd felállt és megölelte Narutót. – Várunk haza. – nézett a lány a kék szemekbe. Mindenki megölelte a szőkét, majd elindultak. Sakura és Tsunade együtt újra felemelték a burkot, majd integetve eltűntek az erdőben. Naruto elszántan gyakorolt tovább.

~ Úgy egy hónappal ezelőtt ~

– Sasuke?

– Hm?

– Mi lenne, ha otthagynád Orochimarut?

– Nem lehet… amíg rajtam van az átokpecsét….

– És az mikor tűnik el?

– Ha az, aki rárakta meghal.

– Értem.

Tehát Naruto nemcsak a Kyuubi miatt edz, hanem azért is, hogy felszabadítsa Sasukét Orochimaru alól. Naruto miután befejezte az edzést, hazament, és nekiállt kaját csinálni. Két személynek terített.

– Hol késik? – tanakodott Naruto aggódva.