Negyedik fejezet - Emlékezetkiesés
– Fenébe! Miattam… Miattam történt – szólt Naruto halkan, majd hazament. Lezuhanyozott, tiszta ruhát vett fel, majd ledőlt az ágyára. Eszébe jutott a virág, amit Sasuke zsebében talált. – El kellene vinnem Tsunadének – szólt halkan, majd felkelt és elindult a kórházba, azt gondolván, hogy biztos ott van.
– Tsunade-sama…
– Naruto?
– Én csak… Ezt oda akarom adni – szólt Naruto, és odaadta a virágot Tsunadének.
– Köszönöm…
– Akkor én megyek is. Pihenek egy kicsit…
– Rendben… és Naruto?
– Hm?
– Minden rendben lesz…
– Remélem – mondta Naruto majd hazament. Ismét lefeküdt az ágyára és szinte azonnal el is aludt. Csak másnap reggel kelt fel, ugyanis kopogtak. Naruto felkelt és kinyitotta az ajtót.
– Sakura?
– Naruto! Sasuke felébredt.
– Komolyan? – derült fel Naruto.
– Igen, de… Van valami.
– Mi?
– Elvesztette az emlékezetét – szólt Sakura a reakciót várva. Narutót hideg víz módjára érte a kijelentés.
– Amnéziája van? És teljesen, vagy csak részleges?
– Nem tudom biztosan…
– Akár semmire sem emlékezhet?
– Valószínűleg nagyon beütötte a fejét.
– És ez vissza fog térni, vagy nem? – aggódott Naruto.
– Fogalmam sincs. Mindent megteszünk. Terápiás kezelés…
– Azonnal meglátogatom!
– Naruto!
– Lehetetlen, hogy ne emlékezzen rám! – kiáltott vissza Naruto.
– …
Halkan benyitott. Sasuke aludt. Óvatosan leült mellé és megfogta a kezét. Lassan behunyta a szemeit.
– Az én hibám – szólt halkan, könnyes szemmel. – Miattam… Ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak – hibáztatta magát a szőke, majd abban a pillanatban Sasuke megszorította Naruto kezét, és felébredt.
– H… Hol vagyok? – kérdezte.
– Sasuke! Kórházban… Megsérültél – nyögte. Tudta, hogy most az jön: „Ki vagy?”
– Kórházban? – nézett egyenesen Naruto könnyes szemeibe. A fiú bólintott.
– Ismerlek? Ismerős vagy, de nem… Nem emlékszem – fogta meg a fejét a fekete. Bevillant egy jelenet. Egy szőke fiú zuhant le a szakadékba és ő utána kiáltott. – NARUTO!!!
– Te… Te vagy Naruto?
– Igen, én.
– Csak erre emlékszem… Bevillant egy kép, hogy zuhansz, és én utánad kiálltok. – szólt a fekete. Naruto megszorította Sasuke kezét.
– Semmi baj. Majd… idővel emlékezni fogsz – mondta akadozva, majd elengedte Sasuke kezét, elfordult és kitört belőle a zokogás. – Sajnálom! Annyira sajnálom! Miattam… miattam történt! Ha nem csúszok meg… Ha jobban odafigyelek – szipogta. Sasuke felült. Bevillant egy kép, ahogy Naruto megpróbálja felhúzni. Aztán egy másik, mikor megcsúszik és lógnak a szirten. Aztán egy újabb, amikor Naruto elengedi a kezét. Majd az utolsó, amin Naruto zuhan és ő utána kiált.
– A fejem… Emlékszem, de csak arra, hogy megpróbálsz felhúzni, aztán megcsúszol. Majd elengeded a kezem és zuhansz lefelé. Ennyi… Sajnálom.
– Sasuke… Pihenned kell. Én… megyek – szólt Naruto, majd felállt, de Sasuke elkapta a kezét.
– Ne menj még…
– Miért? Miattam vesztetted el az emlékezeted! Én… tényleg csak egy Dobe vagyok! – szólt Naruto, majd kirántotta a karját Sasuke kezéből. – Jobb neked, ha nem vagyok melletted… Csak fájdalmat okozok – mondta a szőke, majd sírva kirohant az ajtón.
– NARUTO!!! – kiáltott utána Sasuke. – VÁRJ!!! – próbált felállni Sasuke. Naruto visszafordult.
– Ne menj el… Nem akarok egyedül lenni.
– Sasuke – szólt Naruto majd odament, leült az ágyra és magához szorította szeretett Uchiháját. – Ígérem, mindent megteszek, hogy rendbe jöjj…
– Köszönöm, Naruto.
– Beszélek Sakurával, hogy hazaviszlek. Otthon talán vissza fognak térni az emlékeid.
– Sakura?
– A csapattársunk és a Konoha Hokagéja.
– Konoha, az otthonunk?
– Igen – mosolygott Naruto. – Rendbe jössz – mondta a szőke, majd kiment az ajtón.
– Sakura?
– Naruto! Hogy van Sasuke?
– Nem emlékszik… De szeretném, ha hazaengednéd velem. Otthon talán gyorsabban gyógyul.
– Rendben… De vigyázz rá.
– Ezt kérned sem kell.
– Tudom. Menjetek.
– Köszönöm. Először áthozom a cuccait a saját házából.
– Oké, sok szerencsét.
– Szükségem is lesz rá – mosolygott egy halványat, majd elhagyta a kórházat. Az Uchiha házában összepakolt minden fontosat, majd hazavitte és elpakolta. Aztán visszament a kórházba. Sasuke már útra készen várt rá a szobájában. Naruto erős késztetést érzett rá hogy megcsókolja szerelmét, de nem tudta, hogy emlékszik-e a szerelmükre. Így türtőztette magát.
– Valami baj van? – kérdezte Sasuke.
– Nincs – mosolygott a szőke. – Menjünk – karolt bele Sasukéba. Miután hazaértek, Naruto nekiállt kaját csinálni. Sasuke addig leült bent a kanapéra.
– Nem vagy éhes? – kérdezte Naruto. – Csináltam egy kis rizst, paradicsomszósszal… Lehet, hogy nem olyan, amit te csinálsz, de remélem meg lehet enni.
– Köszönöm…
– Semmiség – szólt Naruto, majd szedett neki, és leültek enni.
– Hm… Finom.
– Direkt a kedvencedet csináltam. Van tea is – mondta Naruto.
– Kedvencem?
– Ahamm… Tényleg nem lett rossz. De a tiéd azért finomabb. Az olyan… Sasukés – nevetett Naruto.
– Mondd csak, mi… izé… Jóban vagyunk?
– Hogy érted?
– Hát… Barátok vagyunk?
– Miért kérdezed?
– Nem tudom… Van egy fura érzés a gyomromban – magyarázta Sasuke. Naruto elmosolyodott.
– Hát tényleg szeret? – gondolta.
– Nem tudom, hogy te hogy érzel… Ezt nem tudom elmondani – nézett Naruto mélyen Sasuke szemeibe.
– Mi ez? Valami furcsa. Ha Narutóra nézek… Ez az érzés… Meg akarom csókolni. Most! – gondolta Sasuke. – Miket gondolok?
– Sasu-chan? Jól vagy? – ment oda aggódva Naruto.
– Jól vagyok… Azt hiszem – nézett Narutóra a fekete.
– Ne ijesztgess – mosolygott Naruto.
– Naruto… Meg… Meg akarlak csókolni.
– Sasuke – mosolygott Naruto és meg sem várta, hogy Sasuke csókolja meg. Miután elváltak, Sasuke megszólalt.
– Nem is tartod furcsának?
– Mit? Hogy meg akartál csókolni?
– Igen – szólt a fekete.
– Nem. Ugyanis… Mi itt élünk együtt.
– Együtt? Úgy együtt?
– Igen… Csak nem akartam mondani. Vártam, amíg te teszel valamit – szólt Naruto.
– Akkor… Mi szeretjük egymást?
– Igen. Vagyis… Azt nem tudom, hogy te hogy érzel, de én nagyon szeretlek – szólt Naruto.
– Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok.
– Dehogyis okozol… Bár nem emlékszel, de én sokkal több gondot okoztam neked – szólt Naruto lehajtott fejjel. - Semmire sem emlékszik… Az együtt töltött idők, a sok szenvedés, amin keresztülmentünk egymásért, a szerelmünk… Mind homályba vész. Emlékezz, Sasuke… Kérlek… Emlékezz gyorsan. Vissza akarlak kapni – suttogta Naruto nagyon halkan, így Sasuke nem hallotta.
– Menjünk fürödni.
– Öhm – pirult el Sasuke.
– Azaz… Menj fürödni. addig én megágyazok. Törülközőt és ruhát találsz a szekrényben.
– Oké – szólt Sasuke majd eltűnt a szobában. Naruto bement a hálóba, és megágyazott, majd levetkőzött, és magára csavart egy törülközőt. Aztán a fürdő előtt várakozott.
– Sasuke elég sokáig van bent – szólt halkan, majd benyitott.
– Sasuke? Minden rendben?
– Persze – nézett ki a zuhanyzófüggöny mögül, aztán meglátta Narutót félmeztelenül, és megcsúszott.
– Sasuke!!! – kiáltott Naruto, de már nem tudta elkapni. Elesett és beverte a fejét a mosdóba, majd elájult. Naruto ölbe vette Sasukét, majd lefektette az ágyra. – Sasuke? Jól vagy? – ébresztgette Naruto a feketét könnybe lábadt szemmel. Sasuke kinyitotta ében szemeit és Narutóra pillantott.
– Naruto…
– Nem tudtalak elkapni, sajnálom – szólt Naruto. – Nagyon fáj a fejed?
– Csak egy kicsit. Mi történt?
– Fürödtél. Túl csendbe voltál, ezért bementem. De te elcsúsztál és beverted a fejed.
– Rémlik valami… Örülök, hogy jól vagy Naruto. Azt hittem lezuhantál.
– Hogy? – lepődött meg Naruto. – Emlékszel?
– Miért? Nem kellene?
– De… Meggyógyultál – szólt Naruto örömtől könnyezve.
– Oi, Naruto… Mi a baj?
– Amikor utánam ugrottál, nagyon beverted a fejed és elveszítetted az emlékezeted.
– Az emlékezetemet? Nem emlékeztem semmire?
– Nem…
– Akkor rég nem mondtam, hogy mennyire szeretlek. Mióta nem csókoltalak meg? – szólt Sasuke.
– Nem tudom… De most bepótolhatod – szólt Naruto és ráfeküdt a feketére, majd megcsókolta. Hosszan csókolóztak, majd kopogtak.
– Ne most! – kiáltott Sasuke, mire benyitott az érkező, aki történetesen Kakashi volt.
– Azt hiszem, már jobban vagytok – mosolygott Kakashi a hálóhoz érve. – Akkor én nem is zavarok – szólt majd elment.
– Végre – szólt Naruto, majd hol vadul és szenvedélyesen, hol lágyan és érzékien térképezték fel egymás száját.
– Tsunade-sama…
– Naruto?
– Én csak… Ezt oda akarom adni – szólt Naruto, és odaadta a virágot Tsunadének.
– Köszönöm…
– Akkor én megyek is. Pihenek egy kicsit…
– Rendben… és Naruto?
– Hm?
– Minden rendben lesz…
– Remélem – mondta Naruto majd hazament. Ismét lefeküdt az ágyára és szinte azonnal el is aludt. Csak másnap reggel kelt fel, ugyanis kopogtak. Naruto felkelt és kinyitotta az ajtót.
– Sakura?
– Naruto! Sasuke felébredt.
– Komolyan? – derült fel Naruto.
– Igen, de… Van valami.
– Mi?
– Elvesztette az emlékezetét – szólt Sakura a reakciót várva. Narutót hideg víz módjára érte a kijelentés.
– Amnéziája van? És teljesen, vagy csak részleges?
– Nem tudom biztosan…
– Akár semmire sem emlékezhet?
– Valószínűleg nagyon beütötte a fejét.
– És ez vissza fog térni, vagy nem? – aggódott Naruto.
– Fogalmam sincs. Mindent megteszünk. Terápiás kezelés…
– Azonnal meglátogatom!
– Naruto!
– Lehetetlen, hogy ne emlékezzen rám! – kiáltott vissza Naruto.
– …
Halkan benyitott. Sasuke aludt. Óvatosan leült mellé és megfogta a kezét. Lassan behunyta a szemeit.
– Az én hibám – szólt halkan, könnyes szemmel. – Miattam… Ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak – hibáztatta magát a szőke, majd abban a pillanatban Sasuke megszorította Naruto kezét, és felébredt.
– H… Hol vagyok? – kérdezte.
– Sasuke! Kórházban… Megsérültél – nyögte. Tudta, hogy most az jön: „Ki vagy?”
– Kórházban? – nézett egyenesen Naruto könnyes szemeibe. A fiú bólintott.
– Ismerlek? Ismerős vagy, de nem… Nem emlékszem – fogta meg a fejét a fekete. Bevillant egy jelenet. Egy szőke fiú zuhant le a szakadékba és ő utána kiáltott. – NARUTO!!!
– Te… Te vagy Naruto?
– Igen, én.
– Csak erre emlékszem… Bevillant egy kép, hogy zuhansz, és én utánad kiálltok. – szólt a fekete. Naruto megszorította Sasuke kezét.
– Semmi baj. Majd… idővel emlékezni fogsz – mondta akadozva, majd elengedte Sasuke kezét, elfordult és kitört belőle a zokogás. – Sajnálom! Annyira sajnálom! Miattam… miattam történt! Ha nem csúszok meg… Ha jobban odafigyelek – szipogta. Sasuke felült. Bevillant egy kép, ahogy Naruto megpróbálja felhúzni. Aztán egy másik, mikor megcsúszik és lógnak a szirten. Aztán egy újabb, amikor Naruto elengedi a kezét. Majd az utolsó, amin Naruto zuhan és ő utána kiált.
– A fejem… Emlékszem, de csak arra, hogy megpróbálsz felhúzni, aztán megcsúszol. Majd elengeded a kezem és zuhansz lefelé. Ennyi… Sajnálom.
– Sasuke… Pihenned kell. Én… megyek – szólt Naruto, majd felállt, de Sasuke elkapta a kezét.
– Ne menj még…
– Miért? Miattam vesztetted el az emlékezeted! Én… tényleg csak egy Dobe vagyok! – szólt Naruto, majd kirántotta a karját Sasuke kezéből. – Jobb neked, ha nem vagyok melletted… Csak fájdalmat okozok – mondta a szőke, majd sírva kirohant az ajtón.
– NARUTO!!! – kiáltott utána Sasuke. – VÁRJ!!! – próbált felállni Sasuke. Naruto visszafordult.
– Ne menj el… Nem akarok egyedül lenni.
– Sasuke – szólt Naruto majd odament, leült az ágyra és magához szorította szeretett Uchiháját. – Ígérem, mindent megteszek, hogy rendbe jöjj…
– Köszönöm, Naruto.
– Beszélek Sakurával, hogy hazaviszlek. Otthon talán vissza fognak térni az emlékeid.
– Sakura?
– A csapattársunk és a Konoha Hokagéja.
– Konoha, az otthonunk?
– Igen – mosolygott Naruto. – Rendbe jössz – mondta a szőke, majd kiment az ajtón.
– Sakura?
– Naruto! Hogy van Sasuke?
– Nem emlékszik… De szeretném, ha hazaengednéd velem. Otthon talán gyorsabban gyógyul.
– Rendben… De vigyázz rá.
– Ezt kérned sem kell.
– Tudom. Menjetek.
– Köszönöm. Először áthozom a cuccait a saját házából.
– Oké, sok szerencsét.
– Szükségem is lesz rá – mosolygott egy halványat, majd elhagyta a kórházat. Az Uchiha házában összepakolt minden fontosat, majd hazavitte és elpakolta. Aztán visszament a kórházba. Sasuke már útra készen várt rá a szobájában. Naruto erős késztetést érzett rá hogy megcsókolja szerelmét, de nem tudta, hogy emlékszik-e a szerelmükre. Így türtőztette magát.
– Valami baj van? – kérdezte Sasuke.
– Nincs – mosolygott a szőke. – Menjünk – karolt bele Sasukéba. Miután hazaértek, Naruto nekiállt kaját csinálni. Sasuke addig leült bent a kanapéra.
– Nem vagy éhes? – kérdezte Naruto. – Csináltam egy kis rizst, paradicsomszósszal… Lehet, hogy nem olyan, amit te csinálsz, de remélem meg lehet enni.
– Köszönöm…
– Semmiség – szólt Naruto, majd szedett neki, és leültek enni.
– Hm… Finom.
– Direkt a kedvencedet csináltam. Van tea is – mondta Naruto.
– Kedvencem?
– Ahamm… Tényleg nem lett rossz. De a tiéd azért finomabb. Az olyan… Sasukés – nevetett Naruto.
– Mondd csak, mi… izé… Jóban vagyunk?
– Hogy érted?
– Hát… Barátok vagyunk?
– Miért kérdezed?
– Nem tudom… Van egy fura érzés a gyomromban – magyarázta Sasuke. Naruto elmosolyodott.
– Hát tényleg szeret? – gondolta.
– Nem tudom, hogy te hogy érzel… Ezt nem tudom elmondani – nézett Naruto mélyen Sasuke szemeibe.
– Mi ez? Valami furcsa. Ha Narutóra nézek… Ez az érzés… Meg akarom csókolni. Most! – gondolta Sasuke. – Miket gondolok?
– Sasu-chan? Jól vagy? – ment oda aggódva Naruto.
– Jól vagyok… Azt hiszem – nézett Narutóra a fekete.
– Ne ijesztgess – mosolygott Naruto.
– Naruto… Meg… Meg akarlak csókolni.
– Sasuke – mosolygott Naruto és meg sem várta, hogy Sasuke csókolja meg. Miután elváltak, Sasuke megszólalt.
– Nem is tartod furcsának?
– Mit? Hogy meg akartál csókolni?
– Igen – szólt a fekete.
– Nem. Ugyanis… Mi itt élünk együtt.
– Együtt? Úgy együtt?
– Igen… Csak nem akartam mondani. Vártam, amíg te teszel valamit – szólt Naruto.
– Akkor… Mi szeretjük egymást?
– Igen. Vagyis… Azt nem tudom, hogy te hogy érzel, de én nagyon szeretlek – szólt Naruto.
– Sajnálom, hogy ennyi gondot okozok.
– Dehogyis okozol… Bár nem emlékszel, de én sokkal több gondot okoztam neked – szólt Naruto lehajtott fejjel. - Semmire sem emlékszik… Az együtt töltött idők, a sok szenvedés, amin keresztülmentünk egymásért, a szerelmünk… Mind homályba vész. Emlékezz, Sasuke… Kérlek… Emlékezz gyorsan. Vissza akarlak kapni – suttogta Naruto nagyon halkan, így Sasuke nem hallotta.
– Menjünk fürödni.
– Öhm – pirult el Sasuke.
– Azaz… Menj fürödni. addig én megágyazok. Törülközőt és ruhát találsz a szekrényben.
– Oké – szólt Sasuke majd eltűnt a szobában. Naruto bement a hálóba, és megágyazott, majd levetkőzött, és magára csavart egy törülközőt. Aztán a fürdő előtt várakozott.
– Sasuke elég sokáig van bent – szólt halkan, majd benyitott.
– Sasuke? Minden rendben?
– Persze – nézett ki a zuhanyzófüggöny mögül, aztán meglátta Narutót félmeztelenül, és megcsúszott.
– Sasuke!!! – kiáltott Naruto, de már nem tudta elkapni. Elesett és beverte a fejét a mosdóba, majd elájult. Naruto ölbe vette Sasukét, majd lefektette az ágyra. – Sasuke? Jól vagy? – ébresztgette Naruto a feketét könnybe lábadt szemmel. Sasuke kinyitotta ében szemeit és Narutóra pillantott.
– Naruto…
– Nem tudtalak elkapni, sajnálom – szólt Naruto. – Nagyon fáj a fejed?
– Csak egy kicsit. Mi történt?
– Fürödtél. Túl csendbe voltál, ezért bementem. De te elcsúsztál és beverted a fejed.
– Rémlik valami… Örülök, hogy jól vagy Naruto. Azt hittem lezuhantál.
– Hogy? – lepődött meg Naruto. – Emlékszel?
– Miért? Nem kellene?
– De… Meggyógyultál – szólt Naruto örömtől könnyezve.
– Oi, Naruto… Mi a baj?
– Amikor utánam ugrottál, nagyon beverted a fejed és elveszítetted az emlékezeted.
– Az emlékezetemet? Nem emlékeztem semmire?
– Nem…
– Akkor rég nem mondtam, hogy mennyire szeretlek. Mióta nem csókoltalak meg? – szólt Sasuke.
– Nem tudom… De most bepótolhatod – szólt Naruto és ráfeküdt a feketére, majd megcsókolta. Hosszan csókolóztak, majd kopogtak.
– Ne most! – kiáltott Sasuke, mire benyitott az érkező, aki történetesen Kakashi volt.
– Azt hiszem, már jobban vagytok – mosolygott Kakashi a hálóhoz érve. – Akkor én nem is zavarok – szólt majd elment.
– Végre – szólt Naruto, majd hol vadul és szenvedélyesen, hol lágyan és érzékien térképezték fel egymás száját.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése