Sasuto Rasori I. #4 - Köszönöm, Usoratonkachi

Negyedik fejezet - Köszönöm, Usoratonkachi

Naruto felállt, majd kiment a konyhába. Sasuke nem vette észre. A szőke az ajtóból figyelte Sasukét, aki mélyen elgondolkozva készítette az ebédet.

– Olyan, mint régen. Sasuke itt van velem. Csak a helyszín más, és az, hogy odakint nem a nyüzsgő Konoha van. De Sakura-chan sincs itt. Vajon jól vannak? – gondolkozott el Naruto, majd gondolatai visszatértek a feketére. – Vajon mennyit változott mióta elment? Olyan távol vagy Sasuke… Nagyon távol, mégis oly közel. Itt vagy tőlem egy karnyújtásnyira, de nem érlek el sehogy sem. Te vagy a legjobb barátom, és mégsem ismerlek. Miért nem beszélsz nyitottan az érzéseidről? Engem nagyon is érdekel, hogy mi van veled. Csak nem veszed észre. Nem veszed észre a nyilvánvalót – gondolta Naruto.

– Jó lesz? – kérdezte Sasuke.

– Hm? Bocs elgondolkoztam…

– Jó lesz a rizs?

– Persze.

– Valami baj van?

– Leszámítva, hogy többé nincs falum, nincs – sóhajtotta Naruto. Sasuke elhúzta a száját.

– Izé… Vissza kell majd menned ugye? – kérdezte Naruto szomorúan.

– Most ne ezzel törődj.

– Én… Örülök, hogy itt vagy – mosolygott a szőke.

– Hn – szólt Sasuke és visszafordult a kajához.

– Nem értem miért viselkedsz így.

– Miért? Hogy viselkedek?

– Ridegen, mégis… Törődsz velem. Mi lett veled Sasuke?

– Semmi, csak…

– Csak?

– Semmi – válaszolt a fekete, mire Naruto felhúzta a szemöldökét.

– Miért válaszolod mindenre ugyanazt? Miért nem tudsz legalább egyszer normálisan válaszolni? – szólt Naruto és berohant a szobába. Leült, és csak némán meredt maga elé. Sasuke utána ment.

– Mert nincs mit mondanom.

– Már miért ne lenne? Három és fél évig távol voltál, és nincs mit mondanod? Annyi mindent mesélhetnél! Hogy milyen Orochimarunál, eszel-e ott rendesen, vagy hogy mi van veled!

– Mert úgysem érdekelne…

– A fenébe is Teme! Azért kérdezem, mert érdekel! Mert tudni akarom, hogy mivel jobb ott, mint velem! Konohában! A barátaiddal! Mit tud adni az a szemét, amit én nem!

– Naruto…

– Tudnod kellene, hogy én egyáltalán nem haragszom amiért elmentél, csak fáj! Fáj, hogy nem tudom miért tetted! Azért mert nem szereted Konohát, vagy mert engem utálsz? Mert ne add be nekem hogy csak az erő miatt, mert Konohában is épp úgy remek nindzsa vált volna belőled!

– Honnan veszed?

– Mert tehetséges nindzsa vagy! Mindig is az voltál! És nem azért mert Uchiha vagy, vagy a Sharingan miatt, hanem mert jó nindzsává akartál válni! Én azért tekintettelek a riválisomnak, mert felnéztem rád! Nem azért mert utáltalak… Mindig is olyan akartam lenni, mint te… De te ezt soha nem vetted észre. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy Uchiha vagy! Én saját magadért vagyok a barátod, nem a neved miatt.

– Szerinted én jó nindzsa vagyok? Elhagytam a falut. Elárultalak titeket! – rivallt rá a fekete.

– És?

– Mit és! Elárultam mindenkit! – robbant ki hirtelen Sasuke.

– Én akkor sem tudok rád haragudni… Mindenki hibázik… Én akkor követtem el életem legnagyobb hibáját, amikor elengedtelek. Nem voltam elég erős hogy visszatartsalak, és ezért bűntudatom van! Épp ezért nem akartam már Hokage lenni! Mert hogy lehet olyasvalaki Hokage, aki a legjobb barátját sem tudja megmenteni?

– Naruto, nem a te hibád… Semmi sem a te hibád!

– Majd akkor elhiszem, ha elmondod, hogy mi a francért kellett elmenned!

– A bosszúm miatt…

– És arra nem gondolsz, hogy mi is segítenénk? A hetes csapat? Soha nem voltál egyedül és most sem vagy! Mégis mindent egyedül akarsz végigcsinálni.

– Semmi közötök az én bosszúmhoz – morgott Sasuke. Narutónál itt betelt a pohár. Megrángatta Sasuke vállát.

– Idefigyelj te egoista idióta! Lehet, hogy nincs semmi közöm a bosszúdhoz, de a barátod vagyok, még ha te nem is tekintesz annak. És akármit csinálsz, én mindig utánad fogok loholni. Az sem érdekel, ha a világ végére mész, akkor is utánad megyek.

– Miért? – lepődött meg az Uchiha.

– Mert ezt jelenti a Barátság. És akkor is segíteni fogok neked, ha te nem akarod – nézett Naruto egyenesen az ében szemekbe. Sasuke erre nem tudott mit mondani. Valami ilyesmi érzés futott át rajta is, amikor megtudta az ítéletet. Erős kényszert érzett arra, hogy megmentse a dobét. A szíve cselekedett.

– Ez lenne a barátság? – gondolta Sasuke. – És az a fura érzés mikor az arcát látom… Az is a barátság miatt van? – gondolkozott tovább. Naruto kirohant, majd a fekete utánaszaladt egy kis habozás után.

– NARUTO! Hová mész? – rohant utána. Kirohant a bejárati ajtón. Sehol nem látta Narutót. Visszament a házba.

– Ezt is elszúrtam. Mint mindent az életemben – szólt Sasuke, majd észrevette a szőkét a konyhában, aki már az ötödik pohár vizét itta.

– Naruto?

– Bocs – lihegte. – De a sok beszédben majdnem megfulladtam.

– Én… Azt hittem, hogy elrohantál.

– Utánad akartam kiáltani, de majdnem megfulladtam a vízbe – köhögött a szőke.

– … K…

– Sasuke? Valami baj van? Vörös az arcod…

– K…köszönöm, Usoratonkachi - nézett félre Sasuke. Naruto meglepett fejét egy halvány mosoly váltotta fel.

– Szívesen Sasuke… Én is köszönöm. – mondta Naruto, majd odament, és átkarolta kedvenc Uchiháját, aki még jobban elpirult.

– Sasuke? Jól vagy?

– Aha – szólt, majd visszaváltott a sápadt arcszínre. – Mi a fene van velem? – gondolta Sasuke.

– Tényleg! Lekapcsoltam a kaját, mert majdnem odaégett – vetette fel rókavigyorát a szőke.

– Elfeledkeztem róla…

– Együnk? – csillogott Naruto szeme.

– Együnk – szólt Sasuke és kiszabadulva Naruto karjából szedett kaját mindkettőjüknek.

– Kár, hogy el kell menned – szólt Naruto kaja után. – Mi lesz velem itt egyedül?

– Nem lesz olyan rossz.

– Aha… Egész nap ülök és nézek ki a fejemből. És mi lesz ha megtalálnak?

– Nem fognak. Egy burkot fogok a környék köré vonni – szólt a fekete.

– De akkor is…

– Vissza kell mennem.

– Tudom – sóhajtott Naruto szomorú szemekkel. – Tudom… Megint magamra hagysz. Sasuke szíve majd’ megszakadt a szomorú szemek láttán. – Már megint ez az érzés… Neem. Vagy mégis? Csak nem szerettem bele? Te jó ég – gondolta Sasuke.

– Majd kitalálok valamit – szólt Sasuke egy kis idő után. – Csak ne légy szomorú.

– Mi lesz velem Sasuke? Életem végéig itt kell lennem egyedül?

– Ne mondj ilyet…

– Nem akarom, hogy elmenj.

– Naruto – suttogta Sasuke, majd odament Narutóhoz és megölelte. – Mi a fenét csinálok?! Én megőrültem… De olyan jó meleg – gondolta Sasuke. Naruto meglepődött ugyan, de aztán mélyen belefúrta arcát Sasukébe.

– Ugye minden rendben lesz?

– Ha rajtam múlik, igen – szólt Sasuke, és még szorosabban magához szorította a szőkét.

– Olyan jó puha vagy Sasuke – dunnyogta Naruto Sasuke mellkasába.

– Te is. – Na, ez hülyén jött ki – gondolta Sasuke. Sasuke miután rájött mit is csinál, elengedte Narutót.

– Sasuke?

– Ööö… mindjárt jövök! – szólt Sasuke, és berohant a fürdőszobába. Majd magára zárta az ajtót. Naruto csak mosolygott.

– Én teljesen megbolondultam. Én… Megöleltem Narutót és még élveztem is – gondolta Sasuke. – Ilyen nincs. Még hogy én szerelmes legyek. Lehetetlen. És pont Narutóba? Áh… Ami megtörtént, megtörtént. Ha megtudja, akkor… De olyan volt mintha Ő is élvezné. Puhának nevezett. Olyan édes! Olyan vagyok, mint Sakura. Te jó ég, már Naru azt hiszi, hogy lehúztam magam a WC-n. Várjunk csak, Naru? Kezdek bedilizni – gondolta magában Sasuke.

– Érdekes… olyan mintha Sasuke megváltozott volna. De jó irányba. Olyan puha volt… Mi lehet velem? Mikor Sakura-chan ölelget, akkor nem érzem ezt. Ez… Olyan más volt. Olyan... Sasukés. Annyira hiányzott… Már a puszta jelenléte is megnyugtat. Tudom, hogy Ő vigyázz rám… Mi ez az érzés? Fura, mégis jó. Amikor megölelt, azt kívántam bárcsak soha ne kellene elválnunk. Te jó ég… Hol van már? Csak nem esett baja? – gondolta Naruto, és a fürdőszobához rohant.

– Sasuke? – kopogott. – Jól vagy? Sasuke?

– Semmi baj – nyitott ajtót.

– Huhh… Megijedtem – szólt Naruto. Sasuke kissé elmosolyodott Naruto aggódó arcát látva.

– Tényleg beleszerettem – gondolta a fekete. – Te meg olyan csendbe voltál.

– Csak gondolkoztam.

– Min?

– Hogy mennyire hiányoztál, és hogy mennyire szeretlek – gondolta Naruto. – Ezen-azon – szólt. – Hé… te az előbb elmosolyodtál.

– Én? Dehogy is… Képzelődsz.

– Nem hiszem. Tényleg láttam.

– Káprázott a szemed – szólt Sasuke majd kikerülte a fiút, és bement a hálóba. Megágyazott a két ágyon. Naruto utána ment.

– Igazad van… Nekem is majd’ leragad a szemem – mondta Naruto, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. – Én megyek először! – vigyorgott a szöszi, és eltűnt a fürdőszobában. Sasuke elmosolyodott. Mennyire hiányzott neki ez a vigyor és azok a boldog szemek…

– Semmi kétség – gondolta a szöszi zuhanyzás közben. – Szerelmes vagyok Sasukébe… De félek, hogyha elmondom neki, elmegy. Nem tudom, hogy Ő hogy érez – gondolta. Észre sem vette, hogy már fél órája bent van.

– Naruto? Jól vagy?

– Persze! – szólt Naruto, majd megtörölközött, és magára csavarta a törölközőt. Majd kiment a fürdőből.

– Azt hittem, hogy – kezdte volna Sasuke, de elállt a szava meglátván a félmeztelen Narutót.

– Jól vagy?

– Persze – szólt, és berohant a fürdőbe. Jól bezárta az ajtót. – Te jó ég… – gondolta Sasuke. Naruto megrántotta a vállát, majd ruha után kutatott. Majd egy fekete nadrág, és egy narancssárga póló mellett döntött. Felöltözött, majd lefeküdt. Nemsokára el is aludt. Sasuke miután kijött, látta, hogy a szőke már alszik. Aztán meglátta a narancs pólót.

– Nincs Naruto, narancssárga nélkül – gondolta Sasuke mosolyogva, majd felvett egy kék pólót és egy fekete rövid gatyát, aztán lefeküdt ő is. Nem nagyon tudott aludni. Sokat gondolkozott, majd arra eszmélt fel, hogy a szőke az Ő nevét duruzsolja álmában.

– Sasuke… Ne menj még… Ne hagyj egyedül… Kérlek!

– Naruto… Sajnálom – suttogta, majd megállapította az alvó szösziről, hogy még 17 évesen is olyan édesen alszik, mint régen. Erre elmosolyodott, majd nemsokára ő is elaludt.

Másnap hamar felkeltek. Sasukénak mennie kellett, aminek Naruto nem nagyon örült. De a fekete megígérte, hogy amint tudja, meglátogatja. Valamint elmondta, hogy két év után a büntetése érvénytelen lesz. Erre egy kicsit felvidult a szöszi. Így teltek a hetek. Sasuke kétnaponta látogatta Narutót, és hozott neki friss élelmiszereket. Orochimaru nem nagyon örült ennek, de kénytelen volt elengedni Sasukét, mert nem akart szembekerülni vele.