Harmadik fejezet - Mika-san érkezése
Nemsokára elállt az eső és a kis csapat visszaindult Konohába. Egy-két óra múlva meg is érkeztek. Ashitaka megkapta a konohai fejpántját és kapott egy házat is. Mika-san ismét küldött egy levelet, hogy két nap múlva érkezik. Sasuke és Naruto pedig nekiálltak kitakarítani a fekete házát, hogy ott szállásolják el Mika-sant.
– Hűű… Hogy itt mekkora por van – szólt a szőke köhögve.
– Akármilyen por is van, ki kell takarítanunk – szólt Sasuke.
– Igaz… Várjunk csak! Van egy ötletem! – szólt a szőke. – Csinálok pár klónt és majd ők feltakarítják a port. Aztán már könnyű dolgunk lesz – vigyorgott a szőke, majd csinált néhány klónt és beküldte őket a házba.
– Milyen igaz – mosolygott Sasuke. Miután a nagyja por eltűnt, a két fiú nekiállt kitakarítani a házat.
– Hmm… Szép munka volt – bólogatott Naruto, mikor készen lettek.
– A mi csapatmunkánk messze a legjobb az egész faluban – szólt a fekete magához ölelve a szőkét.
– Remélem Mika-sannak megfelel – mosolygott Naruto.
– A kunyhója után teljesen biztos vagyok benne – bólintott Sasuke. Narutónak megkordult a gyomra, majd mindketten felnevettek.
– Nézzünk be Ichirakuhoz – mosolygott Sasuke.
– Benne vagyok – szólt Naruto, majd elindultak a Rámen-birodalom felé.
Miután bementek, és rendeltek, meglátták Ashitakát, aki egyedül evett az egyik asztalnál. Odamentek.
– Csak így egyedül? – szólt Naruto. Ashitaka megrántotta a vállát.
– Mivel nem sok embert ismerek a faluban, igen.
– Leülhetünk? – kérdezte Sasuke.
– Persze – bólintott a barna. Miután a fiúk leültek nekiálltak enni.
– Azt hiszem holnap érkezik Mika-san – szólt Sasuke.
– Már alig várom – mosolygott Naruto. Sasuke elmosolyodott, majd leszedett egy kis tésztát a szőke arcáról. Naruto felvetette rókavigyorát és evett tovább.
– Szerintem nemsokára küldetést kapunk – szólt Sasuke.
– Honnan veszed? – kérdezte Naruto.
– Nem tudom… Valami azt súgja – gondolkozott el Sasuke. Ekkor Shikamaru rohant be a Rámeneshez.
– Nem láttátok Inót? – idegeskedett Shikamaru.
– Nem láttuk… Valami baj van? – kérdezte Naruto.
– Nem, csak veszekedtünk és elrohant.
– Szerintem nézd meg Sakuránál. Biztos elment kibeszélni a lelkét – szólt Sasuke.
– Milyen igaz. Kösz! – szólt Shikamaru, majd elrohant.
– Hát igen… Inót nem könnyű lenyűgözni – szólt Naruto.
– Igaz – mosolygott Sasuke. – De szerencsére engem elfelejtett.
– Meg is kapná a magáét ha nem – nevetett Naruto.
– Az az Ino… Hogy néz ki? – érdeklődött Ashitaka.
– Hosszú szőke haja van és kék szeme – válaszolt Naruto.
– Értem… Akit én láttam, annak barna haja volt, ami kétoldalt kis kontyba volt fogva.
– Az TenTen lesz – mosolygott Sasuke.
– Épp veszekedett egy hosszú barna hajú fiúval.
– Hát igen… Neji is mindig kihúzza a gyufát – nevetett Naruto.
– Úgy látszik ti mindenkit ismertek – mosolygott Ashitaka.
– Még szép! Hisz itt élünk mióta az eszünket tudjuk. No meg… Ritkán jönnek új emberek – szólt Sasuke.
– Remélem hamar beilleszkedek… Nem nagyon szeretnék kirekesztett lenni – sóhajtott Ashitaka.
– Szerintem befogadnak. Persze amíg nem csinálsz hülyeséget – mondta a szőke.
– Hülyeséget?
– Igen… Nos… Tudni kell a konohaiakról, hogy szeretik a rendet és nem repdesnek az örömtől, ha valaki miatt ez megszakad – magyarázta Naruto.
– Főleg az árulókat nem szeretik… – motyogta Sasuke. – Nagyon nehezen tudod visszaszerezni a bizalmukat. - Naruto megértően pillantott a feketére.
– Értem… Igyekszem – szólt Ashitaka. Miután befejezték, Ashitaka ment a maga útjára, a fiúk pedig elmentek Sakurához.
– Üdv! – köszöntötte őket Sakura. Narutóék csak rámosolyogtak.
– Mi járatban?
– Csak közölni szerettük volna, hogy Mika-san holnapra várható – szólt Sasuke.
– Remek! Mikorra pontosan?
– A délelőtt folyamán – mondta Sasuke.
– Rendben… Addigra mindent elintézek.
– Rendbe hoztuk Sasuke lakását, hogy Mika-sannak legyen hol laknia amíg itt lesz – szólt Naruto.
– Nagyszerű. Így is bajba voltam vele, hogy hová tegyem – mosolygott Sakura.
– Akkor nem is zavarunk – szólt Naruto, majd elköszöntek és elhagyták a Hokage hivatalt.
– Mit csináljunk? – kérdezte Naruto. – Semmi dolgunk nincs…
– Nekem lenne pár ötletem – húzta Sasuke perverz mosolyra a száját.
– Sasu-chan, te kis – mosolygott Naruto, majd karon ragadta szerelmét, és hazaráncigálta. Ashitaka fura tekintettel nézett utánuk.
Amint hazaértek, Naruto belökte a feketét az ajtón és forró csókolózásba kezdtek. Majd Sasuke felkapta kedvesét, és a hálószobába vette az útját. Majd letette Narutót. Sasuke közel hajolt a szőkéhez úgy, hogy ajkait csak pár centire voltak egymástól. Sasuke keze óvatosan becsusszant Naruto pólója alá, majd kezébe vette az egyik mellbimbót és csipkedni kezdte. Odahajolt a szöszi füléhez és belebúgta: – Szeretlek…
– Én is szeretlek – suttogta Naruto vágytól, és szerelemtől égő szemekkel. A fekete keze lejjebb csúszott egyenesen Naruto nadrágjába.
– Sasukeh! – nyögött fel Naruto, mikor Sasuke megszorította a férfiasságát. Az idősebb elmosolyodott, és húzogatni kezdte a hímtagot. A szőke zihálva vette a levegőt, míg a fekete egyre gyorsította kézmozdulatait. Nem kellett sok idő, Naruto egy hangos nyögés kíséretében elélvezett.
– Ne hagyd abba – suttogta a szőke.
– Dehogy hagyom – suttogta Naruto fülébe szenvedélyesen a fekete. Sasuke levette a ruháit, majd újra lecsapott az ajkaira, és behatolást kért nyelvével a szőke szájába. Naruto engedett a puha, simogató ajkak csábításának. Érezte ahogy a másik nyelve átkúszik az ő szájába és kényeztetni kezdi a nyelvét, lassú táncra hívva azt. A szőke visszacsókolt, és először vadan, majd lassan csókolták egymást. Semmit nem észleltek maguk körül. Csak maguk voltak, a szerelmükkel, és a vágyukkal. A csóknak végül a levegőhiány vetett véget. A szőke zihálva, kipirultan nézett Sasukéra, aki csak elmosolyodott és a szöszi nyakát és vállait vette célba. Eleinte csak az ajkát érintette a puha bőrfelülethez, majd nyelve is csatlakozott. Erősen szívta a napbarnított nyakat, otthagyva egy–egy foltot. Lustán haladt egyre lejjebb a szőke mellkasa felé. Leérve oda, az egyik már félig megkeményedett mellbimbót a szájába vette és nyalogatni, szívni kezdte. Jutalma halk sóhajtozás volt. Mikor elég keménynek ítélte meg, áttért a másikra és ott is elvégezte ugyanezt. Ennek végeztével lekúszott az izmos hasfalhoz, melyet nyalogatni kezdett. Ezután levette a szőke minden ruháját, majd szétfeszítette a szőke fiú lábait és a belső combját kezdte csókokkal borítani. Naruto egyre hangosabban sóhajtozott Sasuke keze, illetve szája alatt. Az Uchiha fiú nem kímélte a kis szőkét, teljes egészében bekapta Naruto férfiasságát és enyhén ráharapott. Persze nem maradt el a következménye, a szőke hangosan felnyögött. Sasuke ezt jó jelnek érezte, így nyelvével játszani kezdett a hímtaggal. Naruto egyre hangosabban nyögött, ahogy a fekete fiú tempója gyorsult. Nem telt el sok idő, a szöszi ismét elélvezett egyenesen a fekete hajú szájába. Sasuke lenyelte a folyadékot és felkúszott Naruto arcához. Teljesen feltüzelte a kisebb teste, bőre nedvessége, az élvezete hangjai, a vágytól égő kék szeme. A fekete három ujját Naruto szájába tette, aki készségesen benyálazta azt. Sasuke megemelte a szőkét körözni kezdett Naruto bejárata körül. Először egy ujját, majd kettőt tolt a fiú ánuszába. Naruto felnyögött az érzéstől. Fájdalmat ha érzett is, azt elnyomta a vágy, és a szenvedély. Majd a fekete a harmadik ujját is társította az előbbi kettőhöz. Mikor kellően kitágította Narutót, belehatolt a számára sokat jelentő testbe. A szőke felnyögött. A szűk forróság a férfiassága körül bódítóan hatott a feketére. Naruto homlokát az idősebb fiú vállára hajtotta és halk sóhaj hagyta el ajkait. Sasukét ez rángatta vissza a valóságba. Csókolgatni kezdte a kisebb fiú nyakát és fülét. Lassan ölébe húzta Narutót, aki ahogy leült hangosan nyögött egyet, mivel az Uchiha tövig benne volt. Sasuke ennél a pontnál vesztette el a fejét. Lenyomta a szőkét az ágyra majd a hasára fordította, ő pedig föltérdelt. Két kezével megragadta a fiatalabb csípőjét és ellentétesen kezdte mozgatni, mint ahogy ő mozgott. Naruto kiáltásai betöltötték a szobát.
– Sah…suh..keh! – nyögte a szőke. – Gyorshabbanh!
A fekete eleget tett a kérésnek, majd egyre gyorsabb tempót diktált. A szőke felemelkedett kutya pózba. A szenvedély neki is elborította az elméjét és a nyögést nem tudta abbahagyni. Sasuke egyre gyorsított a tempón, már csak Narutót érzékelte. Érezte, ahogy a kisebb összerezzen, mikor eltalált egy pontot. Elmosolyodott, és a lehető legerősebben találta el újra ugyanazt a pontot. Elméje hátsó részében még hallani vélte Naruto kiáltását, de ez eltörpült amellett az érzés mellett, amelyet akkor érzett, mikor Naruto elélvezett. Érezte az izmokat összeszűkülni férfiassága körül. Az orgazmus elviselhetetlen érzést keltett egész énjében. Csodálatos érzés volt mindkettőjüknek. Zihálva omlott a földön fekvő izzadt testre. Mindkét kezével támaszkodott, hogy ne nehezedjen teljes súlyával Narutóra, aki még mindig az orgazmus hatása alatt állt. Mindketten felnyögtek, mikor Sasuke kicsúszott a szösziből. Percek teltek el, míg visszanyerték egyenletes légzésüket. Sasuke magához vonta Narutót és átölelte. A szöszi a mellkasát használta párnának, amin halványan elmosolyodott.
– Szeretlek, Sasuhkeh… – sóhajtotta a szőke, majd magához ölelte szerelmét.
– Én is szeretlek, Naruto – mondta a fekete, majd magukra vonták a takarót és egymás karjaiban aludtak el.
Másnap reggel Naruto ébredt előbb. Kinyitotta gyönyörű kék szemeit, majd elmosolyodott a mellkasán nyugvó Sasukét látva. Végigsimított a fekete porcelán bőrén, mire a másik egy halk „Naru-chan”–t hallatott. A szőke óvatosan lefejtette magáról az ölelő karokat, majd ugyanígy leemelte Sasuke fejét magáról. Egy gyors puszit nyomott szerelme ajkaira, majd a fürdőszoba felé vette útját. Megengedte a vizet, majd bekente magát tusfürdővel. Aztán ajtónyílásra lett figyelmes. Nemsokára megjelent a zuhany alatt Sasuke is.
– Jó reggelt – búgta a fekete.
– Neked is – szólt a szőke, majd bevonta a feketét maga mellé. Megcsókolta, majd a fekete testét is bekente tusfürdővel. Lágyan dörzsölte a fekete bőrét, majd mikor a másik hátának minden részével kész volt, átnyúlt a fekete hóna alatt, és a mellkasát kezdte dörzsölni. Sasuke halk sóhajjal válaszolt a finom érintésekre. Mikor befejezték, a feketén volt a sor. Ő is végigdörzsölte Naruto testét, majd mikor mindketten lezuhanyoztak, törülközőt csavartak maguk köré. Aztán elhagyták a fürdőszobát. 10 perc múlva, már mindketten felöltözve reggeliztek a konyhában. Mindketten mosolyogtak. Az előzőnap történtekre emlékezve mindkettőjük szemében ismét vágyat lehetett felfedezni. De sajnos nem értek rá ilyesmire. Mikor befejezték, egy hosszú csók után elindultak a Hokage hivatal felé.
– Csak nem izgatott vagy? – kérdezte Sasuke a szőkétől mikor odaértek.
– Nagyon… De… Még mindig nem tudom, hogy köszönjem meg neki…
– Jön az majd magától – mosolygott a fekete. Úgy tíz perc múlva egy öreg anyóka jelent meg Konoha kapujában. A fiúk rögtön elé rohantak.
– Üdvözlöm Konohában… Mika-san – mosolygott Sasuke.
– Üdv Sasuke. Nahát… Jobban nézel ki mint mikor elengedtelek – mosolygott Mika-san is. – Te lennél Naruto? – nézett a szőkére.
– Igen. Naruto Uzumaki Uchiha szolgálatára – mosolygott Naruto.
– Örülök, hogy megismerhetlek. Sasuke rengeteget mesélt rólad.
– Ő is mesélt magáról – szólt Naruto. – Nagyon hálás vagyok azért amit tett. Ha bármiben a segítségére lehetek, csak szóljon. Örökre lekötelezett – mondta a szőke hálásan.
– Ugyan… Szívesen tettem.
– Naruto – lepődött meg a fekete, majd szeretetteljesen elmosolyodott.
– Gondolom elfáradt és éhes is lehet – szólt Naruto.
– Nem igazán… Inkább szétnéznék a faluban – mosolygott Mika–san.
– Hová szeretne menni? – kérdezte Sasuke.
– Nem tudom. Mindent meg szeretnék nézni, de rátok bízom magam. Viszont először el kellene menni a Hokagéhez.
– Igaz – mondták, majd elindultak Sakurához.
– Üdvözlöm Konohában, Mika-san – hajolt meg Sakura. – A falu nevében, szeretném megköszönni, hogy megmentette Sasuke életét. Ha bármire szüksége van, szóljon – szólt Sakura mosolyogva.
– Nem tudom miért hálálkodik itt mindenki. Nem telt nagy erőfeszítésbe, és amúgy is szívesen tettem.
– De a tettével nem csak Sasuke életét mentette meg, hanem az enyémet is – szólt Naruto, majd hátulról átkarolta a feketét. – És mindkettőnk boldogságát.
– Ugyan – pirult el az anyó.
– Ne legyen szerény – szólt Sakura. – Jut eszembe! Sasuke, Naruto… – fordult a fiúk felé. – Ashitaka keresett titeket, hogy edzetek egy kicsit. Szegény végigrohangálta az egész falut.
– Először elvisszük Mika-sant Tsunadéhoz, aztán megkeressük – szólt Sasuke.
– Akkor mehetünk? – nézett Naruto Mika-sanra.
– Persze… Nagyon kíváncsi vagyok erre a Tsunadére – mosolygott.
Tsunadénél:
– Üdvözöljük Konohában… Mika-san – hajolt meg Tsunade. – Szeretném megköszö…
– Elég már na! – pirult el az anyó. – Nem kell megköszönni. Szívesen tettem.
– Mika-san – mosolygott el Naruto.
– Tsunade-sama… El kellene mennünk egy kis időre. Tudna foglalkozni addig Mika-sannal? – kérdezte Sasuke.
– Persze. Úgyis rengeteg mindent szeretnék neki megmutatni – mosolygott Tsunade.
– Köszönjük – szóltak, majd elindultak megkeresni Ashitakát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése