Legújabb bejegyzés

Lelkem egy darabja by Senna Rowen Snape

| 2018. január 25., csütörtök
További bejegyzések »
Lelkem egy darabja by Senna Rowen Snape

Igazából nem vers, csak kikívánkozott belőlem egy gondolat, három Dorama megnézése után.

 


"Miért élünk? Miért hajszoljuk folyton a boldogságot, mintha bármi vigaszt is nyújtana a fájdalmak után? Miért fontos az, hogy találjunk valamit, amibe kapaszkodhatunk?

Életünk minden egyes perce olyan, mintha csupán szavakat pakolnánk egymás mellé, és azt hihetnénk könyvet írtunk. De nem. Ennyitől nem lesz könyv a szavakból, ahogy az ilyen percek sem tevődnek össze egy életté. Egy boldog életté. Egy olyan életté, amit mindig is élni akarnánk.
Néha eltűnődöm azon, hogy min kellene változtatnom az életemben. Hogy miért érzem néha oly üresnek magam, mint az ég, ahonnan az összes csillag lehullott.

Ha akarnám, tudnék változtatni, de már nem tudom, hogy mi az, amin kellene. Már nem tudom, hogy mi is tehetne boldoggá, mi az, amibe kapaszkodhatnék. A fény, amit eddig magam előtt láttam és célul tűztem ki magam elé, egyszerre csak eltűnt. 

Céltalanul bolyongok az életem ösvényén, hol jobbra, hol balra kanyarodva, mintha nem is lenne már cél előttem.

Már nem tesznek boldoggá azok a dolgok, amikért eddig éltem. Már nem találom szépnek az álmokat, amiket eddig szépnek véltem. Már nem hoznak nyugalmat azok a dallamok, amik eddig melegséggel töltötték el a szívemet.

Talán ez az a pillanat, amikor felnőtté válik az ember. Ha így van... 

Miért ne maradhatnék örökre gyermek?"

Lelkem egy darabja by Senna Rowen Snape

Bejegyezte: Senna Rowen
Dátum: 2018. január 25., csütörtök
Megjegyzések: 0 megjegyzés
Cimkék:

Búcsú Édesanyámtól by Senna Rowen Snape

| 2018. január 24., szerda
További bejegyzések »
Búcsú Édesanyámtól by Senna Rowen Snape


Lelkem gyász színébe borult,
hallom suttogó hangját -
hiszen ezer darabra hullt,
mikor az a szív megállt.

Szúr, tép, mar és ég?
Megfogalmazni az érzést,
az nem menne még.

De érzem, hogy belülről éget,
s ennek még
a könnyek sem vethetnek véget.

Elmém más helyre vonult,
hallom már a szív szavát -
Minket összeköt a múlt,
ahogy nézem lelkem tavát.

De tudom már rég,
Hogy az a pár emlék
sosem lesz elég.

Lelked órája megállt,
szólít az öröklét,
szívverésed pedig leállt -
ennyi volt a földi lét.

Emléked mélyen bennem él,
s talán megtört szívem -
ha nem is sír, de még remél.

Porból lettünk, s porrá leszünk,
csak az Ég tudja, hogy mivé lettünk -
se éltünkben, se holtunkban,
egymás kezét nem eresztjük.

Hamu a hamuval, szellem a szellemmel,
porrá lettél te már, Isten kegyelmével.
Holtak a holtakkal, élők az élőkkel,
e hulló könnycseppem téged most átölel.

Búcsúzóul érted,
csak egyetlen dolgot kérek.

Drága Édesanyám,
Álmodj szépeket.

Búcsú Édesanyámtól by Senna Rowen Snape

Bejegyezte: Senna Rowen
Dátum: 2018. január 24., szerda
Megjegyzések: 0 megjegyzés
Cimkék:
▲Tetejére▲