Vers Anyáknapjára (2016)
Ezen a szép tavaszi napon mit is mondhatnék egyebet,
csendes lépteid hosszú utadon kísérje melengető szeretet.
Ahogy a levelek táncolnak és pattog a tűz,
a vér mely tőled fakad, örökre hozzád fűz.
Még ha el is válnak útjaink, jusson azért eszedbe,
mindig a gyermeked maradok, s az emlékeken merengve,
emlékezz majd mindarra mit együtt átéltünk,
hiszen az emlék az egyetlen, melyből tudjuk, hogy éltünk.
Az egyetlen biztos pont az egész életünkben,
hogy életet adunk, s a melegség a szívünkben.
Mert barátból, rokonból, szerelemből több van,
de mint mind tudjuk, Anyából csak egy van!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése