Ha szeretetre vágysz #11 - Ahol a virágok nyílnak

Tizenegyedik fejezet - Ahol a virágok nyílnak

Sasuke odabent a sötétben hirtelen fényt látott. Elindult kifelé. Mikor kiért megpillantotta Kanaét aki aggódva nézte a sebeit. Sasuke ámulva nézte szerelme szemét.

– Sharingan? – mondta Sasuke meglepődve.

– Majd elmondom – szólt Kanae, és megölelte Sasukét.

– Sajnálom, hogy szó nélkül mentem el…

– Nem gond… Tényleg.

– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte Sasuke a karján lévő sebet fogva.

– Egy kis segítséggel – mondta és a hasára tette Sasuke kezét.

– Hogy? Tényleg…

– Igen tényleg… Innen van a sharingan is – szólt, és megcsókolta Sasukét.

– Jól vagy? – kérdezte Kanae aggódó arccal.

– Persze – szólt.

– Szóval erről van szó… Kanae és Sasuke… Egy pár? Grr – gondolta Itachi. – Hé! Még mindig itt vagyok! – ordított és Kanaéra támadt. Kanae épp ellentámadásba kezdett volna, de Sasuke rátámadt Itachira.

– Nem engedem, hogy bántsd őket! – kiáltotta Sasuke. – CHIDORI!

Ám Itachi gyorsabb volt Sasuke sebei miatt, így kitért, és Sasuke oldalába fúrt két kunait. A fiú rögtön összeesett.

– Sasuke… SASUKE! – ordított Kanae, és a kezéből egy hatalmas sugárnyalábot küldött Itachira. Aki nem tudott kitérni előle. Semmivé lett. – Sasuke!!! – kiáltott Kanae, és odarohant a szerelméhez. – Sasuke… Tarts ki – szólt könnyes szemmel.

– Ka…na…e… Annyira…sajnálom…De… Boldog vagyok… hogy… te… és… a gyermekünk él…

– Ne beszélj bolondokat! Rendbe fogsz… jönni… Meglátod – csuklott el Kanae hangja, és könnyei Sasuke mellkasára hulltak.

– Szeretlek… Kanae… Légy boldog.

– Nem… Nem engedlek! Hallod? Nem! Nélküled nem tudok élni! Ne add fel!

– Sajnálom Kanae… Már… nincs…hozzá erőm – mondta Sasuke, és lecsukódott a szeme.

– NE! SASUKE! – ordította Kanae és hirtelen egy virágos réten találta magát. Körülnézett. Tekintete Sasukét kereste. Megállt, és lehajtotta a fejét. Sírt. Ám akkor érezte, hogy két kar fonódik köré. Megfordult, és Sasuke állt ott.

– Sasuke! – kiáltotta Kanae, és megölelte Sasukét.

– Jól vagy? Azt hittem… Azt hittem…

– Jól hitted – suttogta Sasuke.

– Mi?

– Ez a szellemvilág mezsgyéje.

– Akkor… hát… tényleg elveszítettelek? – mondta Kanae, és szemébe könnyek gyűltek.

– Nem… nem veszítettél el… De el kell válnunk. De én várok rád. Ha neked is eljön az idő, együtt leszünk. De kérlek… ne ontsd ki az életed. Ne öld meg magad.

– Sasuke… Én… Nem akarom, hogy elmenj! Vissza foglak hozni.

– Nem tudsz.

– Meg fogom próbálni! Nem veszíthetlek el! És a gyermekünk? Neki mit mondok majd??

– Az igazat… Hogy a szülei szerették egymást, de a sors közbeszólt. Ennek így kellett lennie,

– A fenéket kellett így lennie! Itachi miatt van minden! Mondd… miért támadtál rá?

– Ha nem támadok, akkor neked esik bajod…

– Sasuke… én… hiányoztál – suttogta Kanae, és megölelte a szerelmét.

– Te is nekem – mondta Sasuke és megcsókolta Kanaét.

– Most már ideje menni – szólt egy feketeruhás alak a távolról. – Már túl sokat búcsúztok.

– Ne szólj bele! – kiáltott Kanae könnyes szemmel. – Te meg ki a fene vagy?

– Ő a halál angyala – szólt Sasuke.