Ha szeretetre vágysz #15 - Kómába zárt próba

| 2017. május 22., hétfő

Tizenötödik fejezet - Kómába zárt próba

Tsunade elvitte őket a kórházba, és figyelte az állapotukat. Másnap reggel Tsunade elhíresztelte, hogy Sasuke él. Mindenki ledöbbent a hír hallatára, és senki sem értette, hogy hogyan lehet ez. Hiszen meghalt. Dél körül Sasuke ébredezett. – H..hol vagyok…?
– Pihenned kell – szólt Tsunade. – Konohában vagy a korházban.
– Konohában? – pattant fel Sasuke.
– Igen.
– De… hogyan? Az egyik pillanatban még a szellemvilágban voltam, most meg itt? De hát meghaltam! – értetlenkedett Sasuke.
– Igen… meghaltál… De Kanae visszahozott. Nem tudom, hogy hogyan, de visszahozott. Örülök, hogy itt vagy – mondta Tsunade és megölelte Sasukét.
– Köszönöm… Kanae jól van??
– Nem mondhatni… Él, de kómában van.
– Hogy?
– Akármit is csinált az éjjel a holttesteddel, ez lehet a mellékhatása.
– De ugye felépül?
– Nem tudom… Ilyet még nem láttam. Olyan mintha aludna. De nem ébred fel. Na most hagylak pihenni.
– Már jól vagyok… Melyik kórterembe van Kanae?
– 11-es.
– Meglátogathatom?
– Persze, menj csak…
– Köszönöm – szólt Sasuke, és felöltözött. Kiment a kórteremből, és Kakashiba ütközött.
– Sasuke… Hát tényleg igaz – suttogta és megölelte a fiút. – Az én hibám volt… Nem kellett volna egyedül elküldeni.
– Nem a maga hibája. Nem tudhatta, hogy Itachi ott lesz. De most meg kell néznem Kanaét – mondta és szaladt Kanaéhoz.
– Hihetetlen… Hogy lehetséges? – gondolta Kakashi.
– Hol vagyok? – kérdezte Kanae, és e felhők fölött lebegve találta magát.
– Az én birodalmamban – szólt egy hang.
– Ki vagy te? Mi van Sasukével? – kérdezte Kanae aggodalmasan.
– Hehh… azt sem tudod hol vagy, vagy hogy élsz-e még, de már Sasukéről kérdezel?
– Semmi nem érdekel, csak hogy ő jól legyen.
– Amúgy él – szólt a férfihang, és előlépett. Hosszú fehér haja volt, és kék szemei. Teljesen belehabarodott volna akárki aki megpillantja.
– Él? Hát sikerült… sikerült a varázslat?
– Amint látod, de… Hogy volt erőd megidézni az újjászületés varázslatát?
– Nem tudom… Őszintén nem is érdekelt. Csak őt hozzam vissza.
– Bátor vagy – szólt a férfi és Kanae mélyen szemébe nézett. – El sem hiszem… Semmi kétség nincs a szívében, csak őszinte szerelem. Azért teszek egy próbát – gondolta és bűbájt bocsátott Kanaéra. – Na? Vajon most is Sasukét szereted, vagy engem? Ha még mindig Sasukét szereted, akkor visszaengedlek. Ha engem, akkor velem maradsz – gondolta, és elmosolyodott.
– Uh…
– Mi a baj? – kérdezte a férfi. Kanae a férfi szemébe nézett.
– Egy pillanatra olyan furcsán éreztem magam… De elmúlt – mondta és elmosolyodott. – Sajnálom…
– Na tessék – gondolta. – Ennyit a tiszta szerelemről.
– Sajnálom de vissza kell mennem… Hogyan juthatok vissza? – kérdezte Kanae. – Látnom kell Sasukét.
– Hogy? – döbbent le a férfi. – Vissza akarsz menni?
– Igen… Látnom kell, hogy jól van.
– Értem… tehát szereted őt.
– Nem… nem szeretem.
– Mi?
– Ez több szeretetnél és szerelemnél… Sokkal több. Nélküle nem tudok élni… Ha tudnék, akkor beletörődtem volna a halálába. De nem tudtam. Meg kellett próbálnom mindent annak érdekében, hogy megmentsem… Még a halál angyalával is harcoltam, de becsapott.
– A halál angyalával? Kihívtad őt?
– Sasuke élete volt a tét, de csalt, és elvitte őt.
– Csak a fekete mágia volt az egyetlen út.
– Látom igazán tiszták az érzéseid a fiú iránt. Visszaküldelek – szólt a férfi, és rátette a kezét Kanae fejére. Majd a lány elájult. Sasuke Kanae ágyánál ült, és fogta a kezét.
– Hogyan keltettél életre? Hogy csináltad? – gondolta Sasuke behunyt szemmel, majd gyorsan kinyitotta, ugyanis Kanae megszorította a kezét.
– Köh-köh…
– Kanae!
– Sasuke? Hát élsz?? Annyira boldog vagyok…
– Hát még én – mondta Sasuke és megcsókolta szerelmét. – Hogyan? Hogyan sikerült…
– Fekete mágiával…
– Mágiával? De hogyan?
– Nem tudom, de nem is érdekel… Élsz, és számomra ez a legfontosabb.
– Annyira… Annyira szeretlek.
– Én is…  Soha többé nem engedlek el egyedül – mondta Kanae, és megcsókolta Sasukét.
– Remélem is – motyogta, és visszacsókolt.
– Öhm.
– Tsunade-sama! – mosolygott Kanae.
– Látom felébredtél.
– Én…
– Ne mondj semmit… Maradjon a ti titkotok – szólt Tsunade.
– Köszönöm – szólt Kanae.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

▲Tetejére▲