Halottak napjára (2012)
Emlékek lombjait még fújdogálja a szél,
itt vannak bennem, lelkemben örökké él.
Minden szerettem egy-egy csillag az égen,
ahogy engem is az övék, őket is beragyogja fényem.
Ezen napon rájuk emlékezem, mint minden ember talán,
gyertyát gyújtok, mik égnek porig egy-egy könnycsepp után.
De még itt vannak - a szívemben, csak szemeimmel nem látom,
s hogy merre sodor nélkülük az élet, én nem láthatom.
Szívemben ezen napon mérhetetlen gyász ül,
s szemeimből a bánat könnye kicsordulni készül.
De ott lesznek, ha akarom, bármerre is nézek,
akkor is ha néha szomorúak a felvillanó képek.
Ott lesznek az emlékekben és a lelkemben talán,
és nem lesz olyan alkalom, hogy én ne akarnám.
Mosolyuk előttem lesz, oly kedvesen és tisztán,
nem számít az merre sodor, mi lesz az utam során.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése