Egy álom véget ér
Az egyetlen mi örök, a fájdalom mit érzek,
ha nem vagy velem, s peregnek a képek.
Mit átéltünk egyszer, újra átélem,
nélküled oly szürke, üres az életem.
De hiába élek az emlékeimben,
hiába kereslek téged az években.
Szép volt, de elmúlt; mégis sírok,
sírok, mert nem tudom miért nem írok.
Egy levél talán rendbe tenne mindent,
de a sötétség engem ellepett már itt lent.
Te lennél a fény sötét napjaimban,
te lennél az élet a szürke hónapokban.
De nincs tovább, s innen csak egy út vezet,
felejtés és könnyek, de ez csak a kezdet.
Bánat és fájdalom amíg csak élek,
hiába keresek mást, hogyha félek.
Csalódás először, csalódás másodszor,
örökös hazugság, s ki tudja még hányszor
fog majd a fájdalom betemetni engem,
de nincs már kiút, mert kétségbe estem.
Árnyékod mindenütt kísért, hol élek,
de nem hallod szavam, hiába beszélek.
Suttogok halkan, mint azon az éjjelen,
amikor magamban átkoztam az életem.
Hiába álmodok, mert elsüllyed a tér,
mert mint te is tudod, egy álom véget ér...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése