Halálszagú szerelem
Írta: Senna Rowen
Negyedik fejezet - Ha az emlékek fájnak
– Lehet halálos egy szerelem? Mert ha igen, a miénk az.
– Inkább halálszagú. Mert nem az érzésbe halsz bele, hanem abba, hogy elveszíted.
– Sasuke? Mivel… csak élettelen dolgokat foghatsz meg, a bőrömet nem érintheted, ha nem fedi semmi. Megölelni meg tudsz, de ha azt akarod, hogy kölcsönösen öleljük egymást, akkor fel kell venned valami ruhát. Az enyéim közül – szólt Nagato.
– Gondolod, hogy így sikerülhet?
– Egy próbát megér – nyitotta ki a szekrényét Nagato. – Hm… – kotorászott, majd egy fekete hosszú ujjú vékony póló, és egy laza sötétkék hosszú sportnadrágot vett ki. – Ezek elég véknyak, de sokat fednek – szólt, majd megvárta, míg Sasuke felveszi őket.
– Nem is tudom, Nagato… – nézett végig magán a fekete.
– Nagyszerűen nézel ki – mosolygott a szőke egy-két könnycseppet társítva.
– Nagato… Ne sírj… – jött közelebb Sasuke.
– Jól vagyok… tényleg – eredtek el a szőke könnyei.
– Mi a baj? – kérdezte Sasuke.
– Már azt sem tudom. Nem tudom mit érzek. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, és nem tudom mi tévő legyek.
– Tudom mire gondolsz. Nem emlékszem, hogy a shinigami éveim alatt lett volna bennem annyi érzelem, mint most – szólt Sasuke.
– Nem tudom eldönteni, hogy melyik az erősebb… – szipogta Nagato.
– Nagato…
– Az biztos, hogy szeretlek téged, Sasuke… De hogy ez miféle szeretet, azt nem tudom – szólt Nagato letörölve a könnyeit. Sasuke elmosolyodott.
– Sasuke? Én… Azt hiszem, hogy már régen is szerettelek téged. Mielőtt meghaltál – mondta Nagato. Sasuke bólintott, majd ismét megkísérelte megsimogatni a szőke arcát. Nagato behunyta a szemeit.
– Ha behunyom a szemem, és koncentrálok, olyan mintha érezném az ujjaid – suttogta Nagato. Sasuke elhúzta a kezét, majd ajkával közelített a szőkéjéhez. Halovány csók volt, és a szőke sem érzett mást, csak egy enyhe bizsergést. Sasuke szemei könnybe lábadtak.
– Annyira sajnálom, Nagato.
– Nincs mit, Sasuke. Itt vagy velem és ez elég – szólt Nagato, majd kesztyűbe megfogta Sasuke kesztyűs kezét.
– Milyen meleg a kezed – szólt Sasuke érezve a szőke tenyerének melegét az anyagon keresztül. Sasuke a másik kezét is kesztyűbe dugva végigsimított Nagato arcán. A szőke behunyt szemmel élvezte az érintést.
– Úgy látszik működik – nyitotta ki a szemeit a szőke, majd megölelte a feketét. A fekete átkarolta a szőkét, ahol az anyag engedte.
– Érzem a szíved dobogását – suttogta Sasuke.
– Már csak az boldogít, hogy ha meghalok, elvileg csak lélek leszek. Akkor akár meg is csókolhatjuk egymást – szólt Nagato.
– Tévedsz, ha azt hiszed ezek után nem foglak megmenteni.
– Sasuke…
– NAGATO!!!!!! – hallottak lentről egy síró, felettébb ideges hangot.
– Anya? – engedte el Sasukét a szőke. – Megnézem. Mindjárt jövök – indult el a szőke.
– Jó – válaszolt a fekete.
– Mi a baj, Anya? – nézett kérdőn az édesanyjára a szőke.
– Mit kerestél a rendőrségen? Minek kellett neked Sasuke kartonja? Egyáltalán honnan tudtad, hogy ki ő, ha egyszer nem emlékszel semmire! – sírt az anyja.
– Anya… Én…
– A szív sosem felejt igaz? Rá emlékszel. Rám nem. Tudtam, hogy mennyire szeretted őt, de hogy ennyire… – akadt el Aiko hangja.
– Szerettem?
– Persze. Szerelmesek voltatok. Imádtátok egymást. Mikor meghalt, egyszerűen megszűntél létezni. Inkább őt sirattad mint apádat. Nem ettél, ki sem jöttél a szobából. Azért költöztünk el Osakából, mert nem tudtál ott élni. Minden rá emlékeztetett. Egy bolt előtt sem tudtunk elmenni úgy, hogy ne ő jutott volna az eszedbe! – sírt Aiko. Sasuke a lépcső tetején hallgatta a veszekedést.
– Amnézia ide vagy oda, eszedbe jutott. Mégis hogy lehet ez? Semmire nem emlékszel, de rá igen? Hát nem elég az én szeretetem? Már arra is gondoltam, hogy jobb lett volna ha én megyek Sasuke helyett – folytak végig a könnyek Aiko arcán.
– Anya… én…
– Egy anya mindig a legjobbat akarja a fiának. Nem igaz?
– Anya… – ölelte át Nagato az anyját.
– Annyira sajnálom, Nagato… Ha nem küldöm el őket… Elmesélek neked valamit. Sasuke aznap maradni akart. Mondtam, hogy dolgod van, inkább menjen haza a szüleivel. Apád velük ment, mert valamit otthagyott… Azt hiszem. Ha akkor én nem küldöm el Sasukét, ő még mindig él. Én öltem meg őt. Én vettem el tőled. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak. Ha láttad volna magad a halála után – törölte le a könnyeit Aiko. – Mint egy zombi. Olyan rossz volt így látnom téged… Hidd el én nem akartam…
– Elhiszem, anya. Tudod mit? Pihenj le, és majd később megbeszéljük – vezette be Nagato Aikót a hálószobába.
– Csak pihenj – zárta be az ajtót a szőke, majd felment, és lerogyott az ajtaja előtt. Sírni kezdett. Nem hisztizni, hanem úgy, ahogy a lelki fájdalom miatt szoktak.
– Miért? Miért történik ez velem? Sasuke…
– Itt vagyok – guggolt le a shinigami a fiú mellé.
– Hallottad?
– Igen – kezdett el Sasuke is könnyezni.
– Lehet halálos egy szerelem? Mert ha igen, a miénk az.
– Inkább halálszagú. Mert nem az érzésbe halsz bele, hanem abba, hogy elveszíted – szólt Sasuke, majd megölelte a szőkét.
– Nem egy világból vagyunk, de visszakaptalak.
– Nem, Nagato. Nem kaptuk vissza egymást, mivel nem egy síkon vagyunk.
– Akkor tegyünk róla, hogy egy síkon legyünk – szólt Nagato.
– Meg akarsz halni? Miattam?
– Sasuke? Visszatért az emlékezetem…
– Mi?
– Emlékszem minden egyes együtt töltött pillanatunkra. A csókjainkra, az ígéreteinkre, a szavaidra… A hangra ahogy a nevemet suttogod, ahogy hozzámérsz, és perzsel az érintésed. Ahogy tervezgetjük, hogy örökre együtt leszünk… Mindenre. Főleg a fájdalomra, ami utánad maradt.
– Nagato…
– Veled akarok lenni. Akárhol, csak veled.
– Bárcsak ne én kaptalak volna… Én nem tudom a halálodat okozni. Sem átkísérni. Nem tudok neked ártani. Túlságosan szeretlek ahhoz – könnyezett Sasuke.
– Ártani? Hülyéskedsz? Az minden vágyam, hogy veled lehessek.
– Nem tehetem, Nagato – szólt Sasuke. – Nem ölhetlek meg.
– Nem ölsz meg. Te csak átkísérsz. Meghalok én magamtól is.
– Ha meghalsz, mindössze annyi ideig lehetünk együtt, amíg elbúcsúzunk. Aztán át kell kelned. Megéri? – kérdezte Sasuke.
– Halálisten leszek. És együtt maradunk.
– Nagato… És ha nem engedik meg? – kérdezte Sasuke.
– Nem tudjuk, amíg nem próbáljuk.
– Ha a te emlékezetedet is kitörlik a halálod után… Értelmetlen az egész. Értsd meg. Ennek így kellett lennie. Csak a sors fintora, hogy ismét találkoztunk – szólt Sasuke. – Fáj, de így helyes.
– Ki tudja mennyi időm van hátra – szólt Nagato. – Egy hónap múlva, egy hét múlva, ma? Egyre megy.
– 3 hónap lenne még – sütötte le a szemét Sasuke.
– 3 hónap? Mond… Végig velem maradnál?
– Az utolsó pillanatig – szólt Sasuke.
– Rendben. Megvárom. De csak miattad. Mert te így akarod – hunyta be a szemét a szőke.
– Nagato…
– Gondolod, hogy így sikerülhet?
– Egy próbát megér – nyitotta ki a szekrényét Nagato. – Hm… – kotorászott, majd egy fekete hosszú ujjú vékony póló, és egy laza sötétkék hosszú sportnadrágot vett ki. – Ezek elég véknyak, de sokat fednek – szólt, majd megvárta, míg Sasuke felveszi őket.
– Nem is tudom, Nagato… – nézett végig magán a fekete.
– Nagyszerűen nézel ki – mosolygott a szőke egy-két könnycseppet társítva.
– Nagato… Ne sírj… – jött közelebb Sasuke.
– Jól vagyok… tényleg – eredtek el a szőke könnyei.
– Mi a baj? – kérdezte Sasuke.
– Már azt sem tudom. Nem tudom mit érzek. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, és nem tudom mi tévő legyek.
– Tudom mire gondolsz. Nem emlékszem, hogy a shinigami éveim alatt lett volna bennem annyi érzelem, mint most – szólt Sasuke.
– Nem tudom eldönteni, hogy melyik az erősebb… – szipogta Nagato.
– Nagato…
– Az biztos, hogy szeretlek téged, Sasuke… De hogy ez miféle szeretet, azt nem tudom – szólt Nagato letörölve a könnyeit. Sasuke elmosolyodott.
– Sasuke? Én… Azt hiszem, hogy már régen is szerettelek téged. Mielőtt meghaltál – mondta Nagato. Sasuke bólintott, majd ismét megkísérelte megsimogatni a szőke arcát. Nagato behunyta a szemeit.
– Ha behunyom a szemem, és koncentrálok, olyan mintha érezném az ujjaid – suttogta Nagato. Sasuke elhúzta a kezét, majd ajkával közelített a szőkéjéhez. Halovány csók volt, és a szőke sem érzett mást, csak egy enyhe bizsergést. Sasuke szemei könnybe lábadtak.
– Annyira sajnálom, Nagato.
– Nincs mit, Sasuke. Itt vagy velem és ez elég – szólt Nagato, majd kesztyűbe megfogta Sasuke kesztyűs kezét.
– Milyen meleg a kezed – szólt Sasuke érezve a szőke tenyerének melegét az anyagon keresztül. Sasuke a másik kezét is kesztyűbe dugva végigsimított Nagato arcán. A szőke behunyt szemmel élvezte az érintést.
– Úgy látszik működik – nyitotta ki a szemeit a szőke, majd megölelte a feketét. A fekete átkarolta a szőkét, ahol az anyag engedte.
– Érzem a szíved dobogását – suttogta Sasuke.
– Már csak az boldogít, hogy ha meghalok, elvileg csak lélek leszek. Akkor akár meg is csókolhatjuk egymást – szólt Nagato.
– Tévedsz, ha azt hiszed ezek után nem foglak megmenteni.
– Sasuke…
– NAGATO!!!!!! – hallottak lentről egy síró, felettébb ideges hangot.
– Anya? – engedte el Sasukét a szőke. – Megnézem. Mindjárt jövök – indult el a szőke.
– Jó – válaszolt a fekete.
– Mi a baj, Anya? – nézett kérdőn az édesanyjára a szőke.
– Mit kerestél a rendőrségen? Minek kellett neked Sasuke kartonja? Egyáltalán honnan tudtad, hogy ki ő, ha egyszer nem emlékszel semmire! – sírt az anyja.
– Anya… Én…
– A szív sosem felejt igaz? Rá emlékszel. Rám nem. Tudtam, hogy mennyire szeretted őt, de hogy ennyire… – akadt el Aiko hangja.
– Szerettem?
– Persze. Szerelmesek voltatok. Imádtátok egymást. Mikor meghalt, egyszerűen megszűntél létezni. Inkább őt sirattad mint apádat. Nem ettél, ki sem jöttél a szobából. Azért költöztünk el Osakából, mert nem tudtál ott élni. Minden rá emlékeztetett. Egy bolt előtt sem tudtunk elmenni úgy, hogy ne ő jutott volna az eszedbe! – sírt Aiko. Sasuke a lépcső tetején hallgatta a veszekedést.
– Amnézia ide vagy oda, eszedbe jutott. Mégis hogy lehet ez? Semmire nem emlékszel, de rá igen? Hát nem elég az én szeretetem? Már arra is gondoltam, hogy jobb lett volna ha én megyek Sasuke helyett – folytak végig a könnyek Aiko arcán.
– Anya… én…
– Egy anya mindig a legjobbat akarja a fiának. Nem igaz?
– Anya… – ölelte át Nagato az anyját.
– Annyira sajnálom, Nagato… Ha nem küldöm el őket… Elmesélek neked valamit. Sasuke aznap maradni akart. Mondtam, hogy dolgod van, inkább menjen haza a szüleivel. Apád velük ment, mert valamit otthagyott… Azt hiszem. Ha akkor én nem küldöm el Sasukét, ő még mindig él. Én öltem meg őt. Én vettem el tőled. Ezt sosem bocsájtom meg magamnak. Ha láttad volna magad a halála után – törölte le a könnyeit Aiko. – Mint egy zombi. Olyan rossz volt így látnom téged… Hidd el én nem akartam…
– Elhiszem, anya. Tudod mit? Pihenj le, és majd később megbeszéljük – vezette be Nagato Aikót a hálószobába.
– Csak pihenj – zárta be az ajtót a szőke, majd felment, és lerogyott az ajtaja előtt. Sírni kezdett. Nem hisztizni, hanem úgy, ahogy a lelki fájdalom miatt szoktak.
– Miért? Miért történik ez velem? Sasuke…
– Itt vagyok – guggolt le a shinigami a fiú mellé.
– Hallottad?
– Igen – kezdett el Sasuke is könnyezni.
– Lehet halálos egy szerelem? Mert ha igen, a miénk az.
– Inkább halálszagú. Mert nem az érzésbe halsz bele, hanem abba, hogy elveszíted – szólt Sasuke, majd megölelte a szőkét.
– Nem egy világból vagyunk, de visszakaptalak.
– Nem, Nagato. Nem kaptuk vissza egymást, mivel nem egy síkon vagyunk.
– Akkor tegyünk róla, hogy egy síkon legyünk – szólt Nagato.
– Meg akarsz halni? Miattam?
– Sasuke? Visszatért az emlékezetem…
– Mi?
– Emlékszem minden egyes együtt töltött pillanatunkra. A csókjainkra, az ígéreteinkre, a szavaidra… A hangra ahogy a nevemet suttogod, ahogy hozzámérsz, és perzsel az érintésed. Ahogy tervezgetjük, hogy örökre együtt leszünk… Mindenre. Főleg a fájdalomra, ami utánad maradt.
– Nagato…
– Veled akarok lenni. Akárhol, csak veled.
– Bárcsak ne én kaptalak volna… Én nem tudom a halálodat okozni. Sem átkísérni. Nem tudok neked ártani. Túlságosan szeretlek ahhoz – könnyezett Sasuke.
– Ártani? Hülyéskedsz? Az minden vágyam, hogy veled lehessek.
– Nem tehetem, Nagato – szólt Sasuke. – Nem ölhetlek meg.
– Nem ölsz meg. Te csak átkísérsz. Meghalok én magamtól is.
– Ha meghalsz, mindössze annyi ideig lehetünk együtt, amíg elbúcsúzunk. Aztán át kell kelned. Megéri? – kérdezte Sasuke.
– Halálisten leszek. És együtt maradunk.
– Nagato… És ha nem engedik meg? – kérdezte Sasuke.
– Nem tudjuk, amíg nem próbáljuk.
– Ha a te emlékezetedet is kitörlik a halálod után… Értelmetlen az egész. Értsd meg. Ennek így kellett lennie. Csak a sors fintora, hogy ismét találkoztunk – szólt Sasuke. – Fáj, de így helyes.
– Ki tudja mennyi időm van hátra – szólt Nagato. – Egy hónap múlva, egy hét múlva, ma? Egyre megy.
– 3 hónap lenne még – sütötte le a szemét Sasuke.
– 3 hónap? Mond… Végig velem maradnál?
– Az utolsó pillanatig – szólt Sasuke.
– Rendben. Megvárom. De csak miattad. Mert te így akarod – hunyta be a szemét a szőke.
– Nagato…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése