Cím: Angyalok örökléte
Kategória: Nem Anime, Novellák
Műfaj: Dráma, Romantikus, Fantasy
Szereplők: Saját Szereplők
Figyelmeztetések: szereplő halála
Fejezetszám: 1 - Befejezett: igen - Korhatár: R-16
Ismertető:
HOLDFÉNY PÁLYÁZATON INDULT MŰVEM!
Két angyal, fekete és fehér. Ellentétek, mégis vonzzák egymást; különböznek, mégis összetartoznak.
Ez is egy olyan napnak indult mint a többi. A nap hétágra sütött úgy, ahogyan a felhők felett mindig is. Semmi rendellenes nem volt sem a kastélyban, sem a szabadban. Rei ott ült az asztala mögött és nagyokat sóhajtott gondolatmenete közben. Ébenfekete haja a válláig ért, a frufruja pedig rakoncátlanul a szintén sötét, szinte ébenfekete szemeibe hullott. Hirtelen, mégis elegánsan hátradobta a zavaró tényezőt, aztán olyan gyorsan, hogy szinte szabad szemmel nem is látni, az ablak mellett termett. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd csapott néhányat a sötét szárnyaival. Igen.
Rei egy fekete angyal volt, mégpedig az utolsó a fajtájából. Egykoron az ő otthona is a Mennyben volt, Uriel, Mihael és a többi fehér szárnyú angyal mellett, azonban száműzték onnan. Mivel vissza nem mehetett, keresett egy módot arra, hogy tovább élhessen. Hogy túlélhesse. Halk lépteket hallott a földszintről és mint mindig, tudta, hogy Sonja lesz az. Tudta, hisz ő volt az egyetlen, aki vele élt. Vagyis, ha nem is vele, ideje jó részét vele töltötte tekintve, hogy Sonja az asszisztense volt odafent és a mostani helyén is megmaradt a beosztásában. Kopogtak, majd egy szőke nő lépett be az ajtón.
Valóban Sonja volt.
- Rei – hajolt meg tisztelettudóan a nő.
- Sonja – biccentett a fekete angyal, majd kérdő tekintettel pillantott a nőre. Látszott rajta, hogy sok mondandója van. - Híreket hoztál?
- Igen – lépett az ablakhoz a nő, majd bamba tekintettel pásztázta végig az udvart körülölelő szépséges természetet. - Baj van.
- Baj az mindig van – szólt Rei. - Csak nem mindegy, hogy mekkora.
- Polgárháború. - Sonja csak ezt az egy szót volt képes kinyögni.
- Hol? - szűkült össze Rei szeme, majd higgadtan helyet foglalt a székén.
- A Mennyben. Nézd, Rei, én tudom, hogy téged már nem érdekel az, ami odafent folyik, de ha bármit is tehetsz, kérlek tedd meg! - bukott ki Sonjából hirtelen.
- Mégis mit tegyek? Elárultak, emlékszel? Mégis mi az, amiért képes lennék segíteni nekik bármiben is? - dobbantott egyet idegesen a férfi. - Eldobtak, mint egy rongyot!
- Tudom. Teljesen megértem az érzéseidet, de...
- Semmit semmit sem tudsz az én érzéseimről. Ugyan, Sonja! Fiatal vagyok, tudom, de nem vagyok hülye. A magam 400 évével is el tudom dönteni, hogy mi helyes.
- És az, hogy segíts a családodon, az nem az. Ugye? - lépett közelebb az asztalhoz a nő.
- Ők nem a családom! A családom már kihalt és ezt javarészt nekik köszönhetem. Szóval ne mond azt nekem, hogy mentsem meg azokat, akik tönkretették az életem!
- Persze, ha Senna kérne rá, akkor meg tennéd! - lett dühös Sonja. - Rám miért nem hallgatsz soha? Velem miért nem beszéled meg a dolgaid?
- Mert nem értenéd őket és kérlek ne fogd Sennára a saját magad okozta problémáidat. - Rei hirtelen az ablaknál termett. - Nem érdekel, hogy mibe keverednek odafent, mert már semmi közöm hozzájuk. Sennának ehhez pedig semmi köze nincsen.
- Persze! Legalább magadnak ne hazudj! Mikor láttad őt utoljára? Kettő vagy három éve? Miért nincs itt, mikor szükséged lenne rá? - kérdezte idegesen a nő, majd morgott egyet.
- Háborúban van, Sonja. Kötelessége van. - Rei közben a kint szálló pillangókat nézte, s úgy érezte, bár csak ő is olyan lehetne mint ők.
- Az nem kötelessége, hogy melletted legyen? Ha már ennyire megbízol benne-
- Elég volt. - Rei hirtelen megfordult és dühös tekintettel meredt a szőke nőre. - Érts meg, hogy most az ő fajtája van kihalóban. Nem szeretném, hogy ő is úgy végezze, mint én. - Segítettem volna neki, de visszautasította, így az a legkevesebb, amit tehetek érte, hogy bízom benne. És bízom benne. Miért ne tenném? Sokkal tartozom neki. Sőt, az életemmel. - Sonja könnybe lábadt szemekkel hallgatta végig az elhangzottakat.
- Értem. Szóval egy pink szárnyú angyalka többet jelent neked, mint én, aki mindig melletted volt – morogta a nő.
- Te is tudod, hogy Senna mennyit jelent nekem és ez – húzott elő Rei a felsője alól egy antik, óarany nyakéket – bizonyítja ezt.
- Tudom, hogy alkutok van, de egy fekete angyal és egy pink? - sóhajtott Sonja. - Ez az alku nem jelenti azt, hogy érte kell élned.
- Nem én élek érte, hanem ő él értem. És nem pink angyal – szólt Rei.
- Egy rangját vesztett arkangyal, így jobb? Azért lett lila a szárnya, nem igaz? Leesett a Mennyből és ezt csak magának köszönheti.
- Semmit sem tudsz róla! - kiáltott dühösen Rei. - Ne ítélkezz felette, mert nem ismered! Nem tudod, hogy mit és miért tett, így ne vonj le következtetéseket.
- Persze, te meg véded! - Hirtelen egy hatalmas fénysugár jelent meg a szobában.
- Rólam van szó? - hallottak egy női hangot. - Köh-köh.
- Senna! - termett Rei rögtön az érkező mellett és még idejében elkapta esés közben. - Mi történt? - pillantott a sok sebből vérző Sennára, majd azonnal gyógyítani kezdte. Sikertelenül.
- Hagyd, felesleges... Angyalpengék okozták – köhögött közben. - Bár összetörtem, de... Győztünk – mosolygott a fekete hajú lány. Szürke szemeiben boldogság látszódott. Hogy a győzelem miatt, vagy amiatt, hogy újra látja Reit, talán még ő maga sem tudta.
- Hiányoztál – szólalt meg Rei, majd a kanapéra fektette Sennát. Sonja mordult egyet, majd elhagyta a szobát.
- Te is nekem, Rei – szólt Senna, miközben buzgón rányomta a tenyerét az egyik legjobban vérző sebére. - Sajnálom, hogy nem jöttem korábban, de... szükségük volt rám.
- Semmi baj. Ellátom a sebeidet, ne mozogj. - Rei óvatosan ellátta, majd bekötözte Senna sebeit. - Mi történt?
- Sokan voltak. Rengetegen. Mi már fogyatkoztunk, de ők még több erősítést hívtak. Azt hittem, elveszítjük a harcot, aztán...
- Aztán?
- Megjelent Uriel. - Senna félrenézett miközben kiejtette a nevet.
- Uriel..? Mit keresett a te háborúdban? - kérdezte Rei hitetlenkedve.
- Meggyógyított, aztán eltűnt. Mindenkit meggyógyított. Én nem kérem, tényleg! Csak... jött és ment. Így győztünk. - Senna szemeiben bűntudat volt. Tudta, hogy Rei nem szereti, ha szóba hozza a „Fentieket”.
- Szóval Uriel – állt fel Rei. - De mégis miért? - pillantott Sennára, majd csapott egyet a szárnyával. - Polgárháború van odafent nem? Akkor miért nem azzal törődik?
- Nem tudom, Rei, tényleg nem tudom! - hunyta be a szemeit a nő. - Sajnálom. - Rei lágy szemekkel pillantott Sennára.
- Nincs mit sajnálnod, Senna. Tényleg nincs.
- Nem haragszol? Nem utálsz? Nem... küldesz el a fenébe? - nézett fel Reire a lila szárnyú angyal.
- Miért küldenélek? Jó tudom, gyűlölöm őket, de... Amiért megmentettek, eggyel tatozom nekik.
- Hogy?
- Nem tudtalak megtalálni. Kerestelek, hogy segítsek. Féltem, hogy valami bajod esik és én nem vagyok melletted – sütötte le a szemeit Rei. - De nem találtalak.
- Rei...
- Nézd, Senna – ült le Rei. - Én nem tudom, hogy te mit gondolsz az alkunkról. Hálás vagyok neked, tényleg. De, ha csak ezen múlna, én már nem biztos, hogy melletted lennék.
- Ezt hogy érted? Rei, nem kell mellettem lenned, ha nem akarsz. Nem kötöttelek magamhoz, tudtom szerint. Szabad vagy. Azért mentettelek meg, mert meg akartalak menteni és nem kérek semmit cserébe, élheted az életedet is akár - szólt Senna. Remélte, hogy már tisztázta a dolgokat, de úgy tűnt, mégsem.
- Senna, a fél lelked bennem van, az én fél lelkem pedig benned. Ha akkor nem olvasztod egybe a lelkeinket, meghalok. De, nem erről van szó – mosolyodott el Rei.
- Akkor miről? Rei, én végeztem a fentiekkel és te is. Ez csak egy... baleset.
- Nem is erről van szó, félreérted. Én csak annyit akartam ebből kihozni, hogy nem az alkunk miatt vagyok veled. - Rei kereste a megfelelő szavakat, de sehogy sem találta meg. - Tudom, hogy én fekete angyal vagyok, te pedig „bukott” arkangyal és tudom, hogy ez elvileg tilos lenne, de...
- Rei, fogalmam sincs mit akarsz ebből kihozni. Nem beszélnél érthetően? Eléggé fáradt vagyok ehhez – szólt Senna.
- Senna, én szeretlek téged. Mindaz, amin keresztülmentünk együtt, amióta csak találkoztunk, összeköt minket. Az alkunk is és még sok más egyéb dolog. De...
- A legjobban az érzéseink kötnek össze minket, mert mindig visszajövök, bárhol is legyek és te is. - Senna elmosolyodott. Régen rájött már, hogy Rei érzései nem éppen barátiak iránta, de azt nem hitte, hogy ezt valaha szóvá is fogja tenni. Nem úgy ismerte.
- Pontosan így van és mindig várunk egymásra, bármennyi idő is teljen el közben.
- Örökkévaló szerelem? - kérdezte Senna inkább magától.
- Talán. - Rei ismét a megfelelő szavakat kereste. - Mondd, Senna, képes lennél arra, hogy végtelen éveinket együtt töltsük? - tette fel Rei a kérdést, amire remélte, hogy pontos választ kap.
- Rei, nem úgy ismerlek, mint aki egy ilyen beszélgetést könnyen össze tud hozni – mosolygott a nő.
- Tudod, engem soha sem érdekelt a fajunk különbségei. Próbáltam vigyázni rád, mert valamivel idősebb vagyok. Együtt éreztem veled, ezért megmentettelek. De amióta ismerjük egymást, én is megszerettelek. Talán csak idő kérdése volt, hogy mikor derülnek ki az érzéseink. Ezért igen, képes lennék veled élni. Az örökkévalóságig.
Az angyalok élete örök. Ha csak meg nem ölik őket a megfelelő fegyverrel, az életük végtelen. Ezt az örök életet egy kapcsolatban leélni csak annak sikerülhet, akik igazából szeretik és megértik egymást. Örök életük során sok mindent látnak, tesznek és éreznek, ezért talán nekik a legnehezebb beilleszkedni az új környezetbe. A mi halandó életünk ezért csodálatos, hiszen mindig van mit veszítenünk, az életünk véges és ez arra ösztönöz, hogy minél boldogabbak legyünk. A véges életünk vezet minket csekély utunkon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése