Rowen-Snape Krónikák #5 - Iskolakezdés… A Beauxbatonsben?

Ötödik fejezet - Iskolakezdés… A Beauxbatonsben?

1979. augusztus 31. Abszol út
A tizenegy éves Senna Rowen éppen az apjával Richarddal Ollivander pálcaboltjába tartott. Richard a lányt a franciaországi Mágus-akadémiára iratta, a Beauxbatonsbe. Tekintettel a Londonban uralkodó helyzetre, ami a Sötét Nagyúr miatt fennállt, ez volt egy – gyermekeit egyedül nevelő – apától a legreálisabb döntés. Az már más dolog, hogy Senna nem nézte ezt jó szemmel. Igaz, a tanévkezdéshez kellő dolgokat Londonban veszik meg, másnap indul a járat Franciaországba. A nyolc éves Melanie, Senna húga addig az anyai nagyszülőknél van, amig ezt elintézik.
- Apa, nem értem miért kell nekem odamennem. A Roxfortba szeretnék járni, mióta az eszemet tudom! – morgott Senna.
- Tudom. De amig ez a helyzet van Londonban, nem biztonságos. Ígérem, ha minden rendbe jön, roxforti diák leszel – nyugtatta Richard.
- Így hogy találkozok azzal, akivel kell? – kérdezte Senna suttogva.
- Kislányom, ez az egész csak fantázia – mosolygott Richard.
- Szerintem meg nem. Mond, Avery bácsi miért nem jött? – kérdezte Senna, mire Richard arca elkomorodott.
- Tudod, Avery bácsi nem jön többet.
- Meghalt?
- Nem, de talán számunkra már igen – szólt Richard. Örült, hogy megérkeztek, mert így nem kellett tovább vesézni a dolgot. Avery Deloth még Elizabeth halála után halálfalónak állt és Voldemort eszméit kezdte követni. Nem szükséges ezt neki még tudni.
- Áh, üdvözlöm – mosolygott Ollivander, amint meglátta Richardot. – Elizabeth és Richard lánya, ha nem tévedek.
- Senna vagyok, uram – mosolygott a lány.
- mintha tegnap lett volna, hogy a szülei betértek hozzám az első pálcájukért – nevetett a férfi. – Na gyere, van itt számodra valamim – szólt, majd eltűnt a polcok között. Senna közelebb lépett, majd várta, mikor jön vissza.
Három pálcát tett le Ollivander a pultra a dobozával együtt. A három pálca közül, csak egy tűnt úgy, mintha engedelmeskedne.
- Ez, Cérdrusfa, főnixtoll és 12 és fél hüvelyk.  Működik, de mégsem lenne jó első pálcának. Esetleg tartaléknak – magyarázta Ollivander. – De érdekes. A szüleid pálcájának hasonlatai egyik sem. Akkor nézzük – tűnt el megint a polcok között.
- Apa?
- Nincs baj kicsim. Kicsit nehezen megy – mosolygott Richard, ám valójában ő sem értette mi van.
- Apa? Bizsereg a kezem – szólt Senna.
- Mi?
- Bizsereg? – jött elő Ollivander. – Akkor hívd.
- Hívja? – kérdezte Richard.
- Igen. Ezek szerint van itt egy pálca, ami elfogadta őt. Csak nem tudni melyik. Hívd egy Invitoval. Rajta – mosolygott Ollivander.
- Hát oké – suttogta Senna. – Invito Pálca! – Ám nem történt egyéb, csak remegett az egyik oszlop. - Invito Pálca! – szólalt meg határozottan, mire elborult az egész oszlop pálcasor és egyetlen pálca landolt Senna kezébe. – Hűha!
- Mi történt? – kérdezte Richard. – Nem varázsolt még soha pálca nélkül.
- Több oka lehet – jött közelebb a férfi. – Nézzük csak… Magyalfa, sárkányszívizomhúr és 13 hüvelyk. Hm… Milyen érzés?
- Kellemes tapintása van, pont beleillik a tenyerembe.
- Hm… Érdekes. Felettébb érdekes.
- Mégis mi olyan érdekes? – kérdezte Senna.
- Emlékszem minden pálcára, amit valaha eladtam. És ennek a pálcának a testvére Perselus Piton pálcája.
- Perselus Piton..? – ejtette ki a számára oly kellemesen csengő nevet. – Ki Ő?
- Ő most végzett a Roxfortban. Tehetséges Bájital mester lesz belőle majd, bizony ám – mosolygott Ollivander.
- Perselus Piton és bájitaltan – pillantott a pálcára Senna elmerengve. – Ezt a pálcát szeretném – mondta.
- Még szép, ő is téged szeretne – mosolygott Ollivander.
- Perselus Piton – ejtette ki mosolyogva a nevet Senna. – Hamarosan… találkozunk.