Rowen-Snape Krónikák #3 - Az ok, amiért gyűlölöm Pottert

Harmadik fejezet - Az ok, amiért gyűlölöm Pottert

1975. május 17. Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, London
Perselus Piton nem értette, hogy mit imád annyira Lilly azon a semmirekellő Potter kölykön. Potter és a barátai miatt Lilly már szinte egyáltalán nem is foglalkozik vele, nem hogy még barátkozzanak is. Mégis hogy fajult idáig a dolog?  Bár az RBF vizsgákra való felkészülés kicsit elfeledtette vele a dolgokat, így utána már megint többet foglalkozik velük, mint kéne.
- Mr. Piton! – hallott egy hangot maga mögül a fiú. – Áh, Lumpsluck professzor – fordult meg. – Mit tehetek Önért?
- Lesz egy kis összejövetel a hétvégén, szeretném ha eljönne – vigyorgott Lumpsluck.
- Ott leszek – bólintott Perselus. – Ha most megbocsájt, órám lesz.
- Persze, menjen csak. – Perselus elindult ki a kastályból, az udvaron át éppen az átváltozás tanterem felé.

- Nézzétek, ott van Pipogyusz – vigyorgott James, majd a Tekergőkkel együtt elállták Perselus útját.
- Hogy ityeg, Pipogyusz? – kérdezte a falnak támaszkodva Sirius Black, nyomában Remus Lupinnal és Peterrel.
- Mit akartok? – kérdezte Perselus kicsit sem kedvesen. Tudta, hogy ha eldurran az agya, abból bajok lesznek.
- Tudjuk, hogy Lilly után futkosol – jött közelebb James. – Azt is tudjuk, hogy sárvérűnek nevezted nemrég.
- Semmi közötök hozzá! – szólt Perselus összeszorított fogakkal. Ő nem úgy akarta azt a napot. Egyáltalán nem, csak kicsúszott a száján veszekedés közben. De senkit sem érdekel a magyarázat.
- Ajánljuk, hogy tartsd magad távol Lillytől, Pipogyusz – vette elő James, Remus és Sirius is a pálcájukat.
- Nem ti fogjátok megmondani, hogy mit tehetek és mit nem – vicsorgott Perselus. Több sem kellett a fiúknak.
- Wingardium leviosa! – kiáltott James, pálcát fogva Perselusra, ami rögtön felemelte a fiút az égbe.
- Eresszetek el! – kiáltott Perselus, mire Sirius folytatta. Pálcáját Perselusra fogta, majd többször megpörgette őt a levegőben, nem egyszer nekiütköztetve őt a fának. Vérző arccal kalimpált a levegőben, hátha eléri a pálcáját. Amint elérte, Capitulatus-t küldött Siriusra, de elejtette a pálcát.
- Te kis..! – húzta össze a szemei James, majd átkot akart küldeni, de abban a pillanatban egy távolról érkező bűbáj kirepítette a kezéből a pálcát. A pálca nélkül James nem tudta fentartani a bűbájt, ezért Perselus lezuhant.
- Elég legyen! – kiálltott a megmentő lány, Lilly személyében. – Mégis mit csináltok Perselussal? Azonnal hagyjátok abba!
- Mi csak… - védekezett volna James, ám az érkező Dumbledore professzor beléfagyasztotta a szót.
- Miss Evans, kísérje el Mr. Pitont a gyengélkedőre. Maguk pedig – nézett a négy jó madárra. – Büntető munka egy hétig.
- De én nem is csináltam semmit! – védekezett Peter.
- Az lehet – tolta feljebb Albus a szemüvegét. – De esze ágában sem volt segíteni, így ez ugyanolyan, mintha csinálta volna.
Perselus óvatosan feltápászkodott. Lilly odament segíteni neki, azonban Perselus ellökte a kezét.
- Egyedül is fel tudok menni – morogta. – Eddig is. Mindig is. Most is – indult el egyedül felfelé. Albus és Lilly szomorú szemekkel nézett utána.

- Perselus? – kukkantott be Albus a fiú hálószobájának ajtaján.
- Menjen el – suttogta Perselus. A professzor beljebb jött.
- Hidd el, szükség van ilyenkor egy emberre, akivel beszélgetni tudsz – ült Perselus ágyának szélére. A fiú összekuporodva feküdt az ágyon, felhúzva térdeit. Albus óvatosan megérintette a vállát. - Hát jó. Akkor megyek. Tudod hol találsz – állt volna fel, de Perselus megszólalt.
- Miért?
- Mit miért, fiam?
- Miért van itt? Miért kell ezt nekem elviselnem? Mintha bármiről is tehetnék! – szorította össze Perselus a fogait.
- Ez ellen nem lehet mit tenni fiam. Csak annyit, hogy erősebb leszel. Erősebb, mint bármelyik másik és elrejteni a haragod.
- De mi értelme? – ült fel a fiú.
- Úgy nem leszel sebezhető. És egyszer, majd jön valaki, aki ennek ellenére is lát téged olyannak, amilyen vagy – borzolta össze Perselus haját a professzor.
- És ki lesz az?
- Ó, azt nem tudni még. De tudni fogod. Itt – érintette meg Albus Perselus mellkasát.
- Mikor?
- Majd, ha eljön az idő, fiam. Majd, ha eljön az idő. – Perselus bólintott.
- Várni fogom. – Albus elmosolyodott.

- Citromport?