Guillotine by Senna Rowen Snape

Guillotine by Senna Rowen Snape

Nem tudhattuk még, ez még nem elég
hogy a kihunyt reményt nem táplálja a fény
Hogyan érezhetted, ami örökké csak rossz volt
messze távozik, mint halottól a vakfolt

Kedvesem a régi tónál miért is keresnéd
a szerelmemet oly'bá tűnik, elnyelte az ég
Végbemenő folytonosság örökkön időre
hisz a csapból nem folyik csak a sör meg a lőre

Hazudtam az életről, hisz mindig reméltél
folyton csak zokszó nélkül örökkön henyél
Kit szőlő vesszején felaggattál anno
most sűrűn, hevesen megveri a Jankó

Elveszett a bánat, még a sír is nyikorog
hevesen és búsan sistereg a vaskorong
Kisiklik a csavar és a fém majd leesik
így történt, hogy egyszer a tested is átdöfik

Megébredt a halál, hív dallamos hangja
örökké üldöz, s ezt csak a látszat akarja
Hullámos hajába bele-bele kap a szél
Ő is tudja már, hogy hiába sír s remél.