Lelkem egy darabja by Senna Rowen Snape

Lelkem egy darabja by Senna Rowen Snape

Igazából nem vers, csak kikívánkozott belőlem egy gondolat, három Dorama megnézése után.

 

"Miért élünk? Miért hajszoljuk folyton a boldogságot, mintha bármi vigaszt is nyújtana a fájdalmak után? Miért fontos az, hogy találjunk valamit, amibe kapaszkodhatunk?

Életünk minden egyes perce olyan, mintha csupán szavakat pakolnánk egymás mellé, és azt hihetnénk könyvet írtunk. De nem. Ennyitől nem lesz könyv a szavakból, ahogy az ilyen percek sem tevődnek össze egy életté. Egy boldog életté. Egy olyan életté, amit mindig is élni akarnánk.

Néha eltűnődöm azon, hogy min kellene változtatnom az életemben. Hogy miért érzem néha oly üresnek magam, mint az ég, ahonnan az összes csillag lehullott.

Ha akarnám, tudnék változtatni, de már nem tudom, hogy mi az, amin kellene. Már nem tudom, hogy mi is tehetne boldoggá, mi az, amibe kapaszkodhatnék. A fény, amit eddig magam előtt láttam és célul tűztem ki magam elé, egyszerre csak eltűnt. 

Céltalanul bolyongok az életem ösvényén, hol jobbra, hol balra kanyarodva, mintha nem is lenne már cél előttem.

Már nem tesznek boldoggá azok a dolgok, amikért eddig éltem. Már nem találom szépnek az álmokat, amiket eddig szépnek véltem. Már nem hoznak nyugalmat azok a dallamok, amik eddig melegséggel töltötték el a szívemet.

Talán ez az a pillanat, amikor felnőtté válik az ember. Ha így van... 

Miért ne maradhatnék örökre gyermek?"