Búcsú Édesanyámtól by Senna Rowen Snape
Lelkem gyász színébe borult,
hallom suttogó hangját -
hiszen ezer darabra hullt,
mikor az a szív megállt.
Szúr, tép, mar és ég?
Megfogalmazni az érzést,
az nem menne még.
De érzem, hogy belülről éget,
s ennek még
a könnyek sem vethetnek véget.
Elmém más helyre vonult,
hallom már a szív szavát -
Minket összeköt a múlt,
ahogy nézem lelkem tavát.
De tudom már rég,
Hogy az a pár emlék
sosem lesz elég.
Lelked órája megállt,
szólít az öröklét,
szívverésed pedig leállt -
ennyi volt a földi lét.
Emléked mélyen bennem él,
s talán megtört szívem -
ha nem is sír, de még remél.
Porból lettünk, s porrá leszünk,
csak az Ég tudja, hogy mivé lettünk -
se éltünkben, se holtunkban,
egymás kezét nem eresztjük.
Hamu a hamuval, szellem a szellemmel,
porrá lettél te már, Isten kegyelmével.
Holtak a holtakkal, élők az élőkkel,
e hulló könnycseppem téged most átölel.
Búcsúzóul érted,
csak egyetlen dolgot kérek.
Drága Édesanyám,
Álmodj szépeket.
hallom suttogó hangját -
hiszen ezer darabra hullt,
mikor az a szív megállt.
Szúr, tép, mar és ég?
Megfogalmazni az érzést,
az nem menne még.
De érzem, hogy belülről éget,
s ennek még
a könnyek sem vethetnek véget.
Elmém más helyre vonult,
hallom már a szív szavát -
Minket összeköt a múlt,
ahogy nézem lelkem tavát.
De tudom már rég,
Hogy az a pár emlék
sosem lesz elég.
Lelked órája megállt,
szólít az öröklét,
szívverésed pedig leállt -
ennyi volt a földi lét.
Emléked mélyen bennem él,
s talán megtört szívem -
ha nem is sír, de még remél.
Porból lettünk, s porrá leszünk,
csak az Ég tudja, hogy mivé lettünk -
se éltünkben, se holtunkban,
egymás kezét nem eresztjük.
Hamu a hamuval, szellem a szellemmel,
porrá lettél te már, Isten kegyelmével.
Holtak a holtakkal, élők az élőkkel,
e hulló könnycseppem téged most átölel.
Búcsúzóul érted,
csak egyetlen dolgot kérek.
Drága Édesanyám,
Álmodj szépeket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése