Első fejezet - Prológus
Ez is egy átlagos nap volt, mint a többi tavaszi délután. A Konoha High gimiben éppen a nyári szünet előtti hét volt, ami azt jelentette, hogy itt vannak a félévi vizsgák. Ugye, mint minden rendes tanuló – legalábbis a nagy része – felkészült rendesen és nem az utolsó hétvégére hagyta a tanulnivalót. Sajnos Uzumaki Naruto nem eközé a diákok közé tartozott.
A nap már hétágra sütött, kint jó idő volt, a fagyizók és kávézók tömve voltak fiatalokkal, hiszen az időjárás is jelezte, hogy a nyár beköszöntött. Egy szőke srác azonban nem csatlakozott a baráti köréhez, hanem a szobájában ült az ágyán, körülvéve könyvekkel és füzetekkel. Igen, ez a srác Naruto volt. Mivel elhanyagolta a tanulást, csak ezen a hétvégén volt esélye, hogy legalább egy közepes osztályzatú tudást az agyába tömörítsen.
Mint mindenért, ezért is a legjobb barátját, Sasukét okolta, amiért nem segített neki a tanulásban. Azonban gondolatmenete után rájött, hogy ez csak egy kifogás arra, hogy lusta volt és mindig talált mást, amivel elütötte az időt, amikor lett volna ideje tanulni.
Naruto már körülbelül egy órája ült egy helyben a matekkönyvét bújva, amikor a gyomra hangos korgással jelezte, hogy ideje ennie valamit. Péntek késő délután volt, de a nap még mindig az égen volt. A szőke feltápászkodott az ágyáról, majd az ablakhoz sétálva kihúzta a sötétítőt. A hirtelen ért fényre összeszűkült a szeme, aztán mikor megszokta a fényt, kinézett az ablakon. A ház előtt álló fa felett éppen el lehetett látni a parkba, ahol megannyi fiatalt látott mászkálni, vagy heverészni a fűben, valamint egy-két pár is lent volt, egy-egy padot elfoglalva. Ahogy a párokat nézte, belegondolt abba, hogy nem is volt még barátnője. Nem is igazán vágyik rá, pedig lenne olyan lány, aki szívesen járna a szőkével. Közéjük tartozott Hinata is, a Hyuuga család egyetlen lánya. A családja egy jól menő szemészeti magánrendelőt vezet és nem egy kórházból irányítják hozzájuk a pácienseket. Azonban Narutót ez egy cseppet sem zavarta. Vagy ott volt Sakura, akit többek között a barátjának nevezhet. Miután a lány szerelmet vallott Sasukénak, de a fiú elküldte, barátkozni kezdett a szőkével. Hogy mi célja volt vele, azt a szőke sem tudta. Hogy Narutón keresztül akart-e közelebb kerülni Sasukéhoz, vagy csak a fiú barátságát akarta, azt nem tudni, de a szőke kifejezetten örült a lány barátságának, ezért nem is firtatta a dolgot. Van még pár lány, akit ismer, de kizártnak tekintette, hogy bármelyikük is szóba jöhetne ezen a téren. Ott volt még Yamanaka Ino, akinek az édesanyja egy virágboltot vezet, vagy Ten Ten, akinek a családja több generációk óta foglalkozik régi fegyverekkel. Igazából Inót inkább el tudta képzelni Shikamaru oldalán, Ten Ten meg köztudott volt, hogy a Hyuuga fiúért, Nejiért van oda. Tehát nincs is miről beszélni.
A szőke gyomra még egyet korgott, jelt adva, hogy tényleg össze kellene már koccannia a hűtő nevezetű egyénnel, odalent a konyhában. Megadva magát a gyomrának, elhagyta a szobáját és a lépcső felé vette az irányt, ami egyenesen a konyhába vezetett. Odalépett a hűtő elé és megnézte, hogy rejt-e magában valami ehetőt. Tudta szerint az édesanyja ma későn ér haza, ilyenkor pedig általában bevásárol mielőtt dolgozni megy. Igaza is volt, az édesanyja feltöltötte a készletet. Alaposan megnézte a választékot, majd elkezdett szemezni egy adag instant rámennel, de letett róla. Úgy gondolta, hogy most valami laktatóbb kell. Szétnézett még alaposabban és megtalálta a tegnapi rizsgombóc maradékát a hűtőben. Kivette, majd elfogyasztotta, aztán elindult a szobája felé, hogy végre befejezze a matekot és áttérhessen egy másik tantárgyra. Muszáj volt. Ha minden úgy megy, ahogy számolta, akkor a vasárnapja szabad lesz és lóghat egy kicsit Sasukéval. Mostanában nem sokat mentek együtt sehová, hiszen a fekete hajú barátja is tanult. Sasuke pedig azt mondta, hogy azért akar mihamarabb végezni, hogy a többi ideje szabad maradjon. Úgyis itt lesz a nyári szünet, amit – feltehetőleg – úgyis együtt töltenek majd. Naruto megadta magát, hiszen nem ajánlatos visszaszólni egy Uchihának. Abból csak a baj van, és jó ha tudjuk, hogy az Uchihák nagyon dühösek tudnak lenni. Így hát Naruto is vette a lapot és neki ült tanulni. Remélte, hogy ha már eddig békén hagyta a feketét, vasárnap azért ráér. A szőke a szobájába érve mellőzte az efféle gondolatait, hogy koncentrálni tudjon, majd ismét visszatért a gonosz tankönyvekhez. A tankönyvek – szerinte – gonoszok, de megfogadta, hogy nem fognak ki rajta.
Sasuke a szobájában ült a számítógépe előtt, közben igazgatva a ventilátor lapátjait, hogy maga felé irányuljanak. Csak egy póló volt rajta és egy alsónadrág. Utálta a meleget. A számítógép asztal sarkán toronyba álltak a tankönyvek, amikkel végzett. Hála az égnek sikerült mindent megtanulnia és most marad egy kis ideje hűsölni. Igaz várta, hogy végezzen, de így meg unatkozott. Unalmas volt Naruto nélkül. Tudta, hogy a szőke most – feltehetőleg – tanul. Nagyon jól tudta, hogy Naruto elég nehezen tanul meg dolgokat, így remélte, hogy azért sikerül neki annyit megtanulni, hogy sikeres vizsgát tegyen. Már lassan egy hete, hogy iskola után nem futottak össze. Az iskolában pedig a szüneteken kívül nem igazán van alkalmuk beszélgetni. Sasuke sóhajtott egyet. Miért is zavarja ez ennyire? Felvett egy folyadékkal teli üveget az asztal mellől a földről, majd nagyokat kortyolt belőle. Talán meg kellene néznie, hogy halad a tanulással. Talán.
– Sasuke, drágám! - hallott lentről egy hangot, ami sikeresen ki is zökkentette a gondolataiból. - A Nara fiú keres telefonon!
– Megyek, Anya! - kiabált vissza a fekete, majd sietősen leszaladt az előszobába.
– Azt mondta, hogy szeretné, ha elmagyaráznál neki valamit – szólt Mikoto, Sasuke édesanyja.
– Biztos a matek – szólt Sasuke, majd elvette a telefont. - Shikamaru, mi a gond? - szólt bele.
– Sasuke, de örülök, hogy elértelek! - hallotta megkönnyebbült hangját.
– Ja, én is örülök. Csak nem a tanulással van valami? - kérdezte Sasuke.
– Dehogy, csak anyukádnak mondtam azt. Figyelj, szükségem lenne a segítségedre – kezdte Shikamaru.
– Hallgatlak – sóhajtotta Sasuke.
– Tudod, Inónak nemsokára lesz a születésnapja és meg szeretném lepni egy bulival – folytatta. - Tudom, hogy nagy kérés, de te talán tudsz egy olyan helyet, ahol esetleg megtarthatnánk. Csak a hellyel van a gond.
– Hn – reagálta le Sasuke a hallottakat. - Megnézem, hogy mit tehetek. Pont a nyári szünet első hétvégéjén van, ugye?
– Igen. Nagy segítség lenne. Narutóval már beszéltem, mert ugye körülbelül ugyanazokat a helyeket ismeritek, de széttanulta az agyát és fel sem fogta szerintem, hogy mit beszéltem – szólt Shikamaru.
– Akkor még mindig tanul? - kérdezte meglepetten Sasuke.
– Igen – válaszolt a barna. - De teljesen készen van. Magyarázott valamit, hogy vasárnapra meg kell lennie, de nem mondta, hogy miért.
– Hn. Akkor majd utánanézek a helynek. - Sasuke agya ide-oda cikázott. - Lesz valami vasárnap? - gondolta.
– Oké – szólt Shikamaru. - Köszönöm, haver. Tényleg kellemetlen lenne, ha csak a hely nem lenne meg. Na megyek, még átnézek pár anyagot.
– Ugyan. Rendben, én azt hiszem, hogy átnézek Narutóhoz. Hátha kell neki valamiben segíteni. - Ahhoz képest, hogy épp Narutónak mondta azt, hogy kibírják a vizsgaidőszakot, neki kezdett el hiányozni a szőke. Miután Sasuke letette a telefont, máris elkezdte húzni a cipőjét. Az édesanyja rögtön észrevette, hogy menni készül.
– Narutóhoz mész? - kérdezte Mikoto.
– Igen – válaszolta Sasuke.
– Át vinnél neki egy könyvet? A múltkor, amikor itt járt, azt mondta, hogy szeretné elolvasni. Megtaláltam a könyvtárban, így gondoltam kiveszem neki. Egy pillanat és hozom – szólt Mikoto, majd beszaladt a nappaliba és kihozta a könyvet. Sasuke elvette a könyvet, majd elolvasta a címét: „Álmok és Jelentéseik”
– Sose hittem volna, hogy Narutót érdeklik az álmok – szólt meglepetten Sasuke. - Nem szokta elmondani, hogy mit álmodott.
– Nekem azt mondta, hogy van egy visszatérő álma és meg szeretné nézni, hogy mit jelent. - Mikoto elmosolyodott, majd megveregette a fia vállát. - Na menj, mentsd meg Narutót a könyvek fogságából.
– Rendben – bólintott Sasuke, majd adott egy puszit az édesanyjának és elhagyta a házat.
Naruto az ágyán feküdt, a könyvei pedig mind a földön voltak. Elege volt. Annak ellenére, hogy azt mondta, befejezi a matekot, egy idióta példa miatt teljesen összezavarodott. Ezután arra jutott, hogy pihen egy kicsit, hátha azért nem fogta fel, mert fáradt. A plafonra meredt. A falak mindenhol narancssárgák voltak, a sötétítő pedig fekete. Annak ellenére, ahogy hangzik, egész hangulatos volt a szoba. Bár elhatározta, hogy lepihen egy kicsit, mégis arra jutott, hogy elmegy lezuhanyozni. Nem akarta bevallani, de unatkozott. A készülődés közben arra gondolt, hogy milyen érzés is az, amikor éppen Sasuke agyát húzza. Az Uchiha eléggé fel tudja kapni a vizet, ha valami olyasmi jön szóba, amit nem szeret nyilvánosságra hozni. Olyankor Sasuke mindig bevágja a durcát, de később csak nevetnek az egészen.
Naruto levette a ruháit, majd beállt a zuhany alá. A víz épphogy langyos volt, hisz a nyári meleg miatt jól esett a testének a hűvös víz. Lehunyta a szemeit és sóhajtott egyet. A világon semmiért sem mondaná meg, de igenis hiányzott neki Sasuke. Mivel mostanában keveset voltak együtt, nem tudtak beszélgetni. Pedig épp rászánta magát, hogy elmesélje neki az álmát, amit már napok óta álmodik. Úgy gondolta, Sasukére is tartozik, hiszen ő is szerepel az álmában. Magára kent egy adag tusfürdőt, majd lemosakodott. Ekkor kopogásra lett figyelmes. Gyorsan kiszállt a kádból, majd magáracsavart egy törülközőt. Ahogy kilépett a fürdőből, észrevette, hogy az érkező már be is engedte magát.
– Yo, Usoratonkachi – köszönt az érkező.
– Szia, Teme – mosolyodott el Naruto. - Mi járatban?
– Gondoltam megnézlek, nem falt-e fel valamelyik tankönyv – szólt Sasuke. Naruto elnevette magát. Észre sem vette, hogy egy szál törülközőben, mezítláb áll a fürdő előtt. - Csak nem meleged volt? - kérdezte Sasuke a szőkét nézve, majd Naruto értetlenkedve lenézett, hogy mit néz annyira a fekete. Miután rájött, hogy egy szál törülközőbe van, elvörösödött és bólintott.
– Aha – nevetett. - Mindjárt felöltözök – szólt Naruto, majd visszament a fürdőbe és felöltözött. Pár perc múlva már felöltözve állt Sasuke előtt. - Kérsz valamit inni?
– Nem, köszi – szólt Sasuke. - Mond csak, hogy haladsz a tanulással? - Naruto elhúzta a száját.
– Ne is kérdezd. A matek teljesen felidegesített.
– Gondoltam – sóhajtott Sasuke.
– Mi? - kérdezett vissza mérgesen Naruto. - Ha tudni akarod, egész jól ment, csak egyetlen eggyel volt bajom! - szólt durcásan.
– Hé, nem mondtam semmit arra, hogy talán buta lennél vagy ilyesmi – védekezett Sasuke. Tudta, hogy ilyenkor a szőke mindig ide lyukad ki. - Csak érdekelt, hogy mi van veled, de ha zavarlak, akár el is mehetek – szólt csalódottan Sasuke, majd elfordult és épp indult volna a bejárathoz, amikor Naruto elkapta a csuklóját.
– Még csak most jöttél – szólt Naruto halkan, mintha ezzel magyarázná a marasztalását. - Biztos nem iszol valamit? - kérdezte Naruto, amikor megpillantotta a könyvet Sasuke „szabad” kezében, hiszen még mindig fogta a fekete csuklóját.
– Ja ez? - kérdezte Sasuke, majd a szőke felé nyújtotta a könyvet. - Anya küldte. Azt mondta, hogy ezt kerested, ő meg megtalálta a könyvtárban, kivette és mondta, hogy hozzam el neked. - Naruto elengedte Sasukét, majd elvette a könyvet.
– Tényleg – mosolygott Naruto. - Én nem találtam sehol. - Sasuke összehúzott szemöldökkel pillantott Narutóra.
– Nem is tudtam, hogy visszatérő álmaid vannak – szólt a fekete.
– Azért, mert mostanában nem beszélgettünk annyit – magyarázta meg a szőke. - Ha meg épp találkoztunk, más volt a téma. - Sasuke bűntudatot érzett amiatt, hogy mostanában elhanyagolta a szőkét.
– Sajnálom, hogy nem tudtam veled annyit foglalkozni.
– Ugyan – szólt Naruto. - Tudom, hogy fontosak a vizsgák. Én megértem.
– Tudom, de akkor is szakíthattam volna időt rád – mondta Sasuke.
– Ezen nem akarok vitázni, mert sehová sem jutnánk. - Naruto mosollyal az arcán nézett Sasuke szemeibe. A fekete is elmosolyodott.
– Nahát, rég láttalak mosolyogni – szólt Naruto.
– Örülj neki, hogy látsz. Csak keveseknek adatik meg ez a kiváltság - mondta Sasuke. - Tudod mit? Most maradok és bepótoljuk a beszélgetéseket, amik elmaradtak, jó? - Naruto azt sem tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen. Jól hallotta?
– Persze – válaszolta Naruto meglepetten. - De nem akarsz még tanulni?
– Nem érdekel az egész, ha emiatt a veled való kapcsolatom romlik meg – mondta Sasuke. - Szóval, mit is álmodtál? - indult el felfelé a lépcsőn, egyenesen a szőke szobája felé. Naruto csak állt, és Sasukét nézte. Vagyis azt a helyet, ahol eddig állt. - Naruto? - állt meg Sasuke, majd visszanézett a szőkére.
– Sasuke – akadt el Naruto hangja. - Ezt komolyan mondtad?
– Mármint mit?
– Hogy többet érek neked, mint a vizsga – válaszolta Naruto.
– Igen. Miért ne mondtam volna komolyan? - Sasuke nem értette, hogy miért furcsállja ezt a szőke. Jó, tényleg nem mondta így még soha, de a szőke pontosan tudja, hogy ő a legjobb barátja a feketének. De Sasuke sem gondolta, hogy ezek a szavak milyen jól estek Narutónak.
– Semmi, csak – kezdte a szőke. - Furcsa volt ezt így hallani tőled. Nem vallanak rád az ilyen megnyilvánulások.
– Nem, tényleg nem – szólt Sasuke. - Na, jössz már? Kíváncsi vagyok arra az álomra. - Naruto bólintott, majd követte a feketét.
A nap már hétágra sütött, kint jó idő volt, a fagyizók és kávézók tömve voltak fiatalokkal, hiszen az időjárás is jelezte, hogy a nyár beköszöntött. Egy szőke srác azonban nem csatlakozott a baráti köréhez, hanem a szobájában ült az ágyán, körülvéve könyvekkel és füzetekkel. Igen, ez a srác Naruto volt. Mivel elhanyagolta a tanulást, csak ezen a hétvégén volt esélye, hogy legalább egy közepes osztályzatú tudást az agyába tömörítsen.
Mint mindenért, ezért is a legjobb barátját, Sasukét okolta, amiért nem segített neki a tanulásban. Azonban gondolatmenete után rájött, hogy ez csak egy kifogás arra, hogy lusta volt és mindig talált mást, amivel elütötte az időt, amikor lett volna ideje tanulni.
Naruto már körülbelül egy órája ült egy helyben a matekkönyvét bújva, amikor a gyomra hangos korgással jelezte, hogy ideje ennie valamit. Péntek késő délután volt, de a nap még mindig az égen volt. A szőke feltápászkodott az ágyáról, majd az ablakhoz sétálva kihúzta a sötétítőt. A hirtelen ért fényre összeszűkült a szeme, aztán mikor megszokta a fényt, kinézett az ablakon. A ház előtt álló fa felett éppen el lehetett látni a parkba, ahol megannyi fiatalt látott mászkálni, vagy heverészni a fűben, valamint egy-két pár is lent volt, egy-egy padot elfoglalva. Ahogy a párokat nézte, belegondolt abba, hogy nem is volt még barátnője. Nem is igazán vágyik rá, pedig lenne olyan lány, aki szívesen járna a szőkével. Közéjük tartozott Hinata is, a Hyuuga család egyetlen lánya. A családja egy jól menő szemészeti magánrendelőt vezet és nem egy kórházból irányítják hozzájuk a pácienseket. Azonban Narutót ez egy cseppet sem zavarta. Vagy ott volt Sakura, akit többek között a barátjának nevezhet. Miután a lány szerelmet vallott Sasukénak, de a fiú elküldte, barátkozni kezdett a szőkével. Hogy mi célja volt vele, azt a szőke sem tudta. Hogy Narutón keresztül akart-e közelebb kerülni Sasukéhoz, vagy csak a fiú barátságát akarta, azt nem tudni, de a szőke kifejezetten örült a lány barátságának, ezért nem is firtatta a dolgot. Van még pár lány, akit ismer, de kizártnak tekintette, hogy bármelyikük is szóba jöhetne ezen a téren. Ott volt még Yamanaka Ino, akinek az édesanyja egy virágboltot vezet, vagy Ten Ten, akinek a családja több generációk óta foglalkozik régi fegyverekkel. Igazából Inót inkább el tudta képzelni Shikamaru oldalán, Ten Ten meg köztudott volt, hogy a Hyuuga fiúért, Nejiért van oda. Tehát nincs is miről beszélni.
A szőke gyomra még egyet korgott, jelt adva, hogy tényleg össze kellene már koccannia a hűtő nevezetű egyénnel, odalent a konyhában. Megadva magát a gyomrának, elhagyta a szobáját és a lépcső felé vette az irányt, ami egyenesen a konyhába vezetett. Odalépett a hűtő elé és megnézte, hogy rejt-e magában valami ehetőt. Tudta szerint az édesanyja ma későn ér haza, ilyenkor pedig általában bevásárol mielőtt dolgozni megy. Igaza is volt, az édesanyja feltöltötte a készletet. Alaposan megnézte a választékot, majd elkezdett szemezni egy adag instant rámennel, de letett róla. Úgy gondolta, hogy most valami laktatóbb kell. Szétnézett még alaposabban és megtalálta a tegnapi rizsgombóc maradékát a hűtőben. Kivette, majd elfogyasztotta, aztán elindult a szobája felé, hogy végre befejezze a matekot és áttérhessen egy másik tantárgyra. Muszáj volt. Ha minden úgy megy, ahogy számolta, akkor a vasárnapja szabad lesz és lóghat egy kicsit Sasukéval. Mostanában nem sokat mentek együtt sehová, hiszen a fekete hajú barátja is tanult. Sasuke pedig azt mondta, hogy azért akar mihamarabb végezni, hogy a többi ideje szabad maradjon. Úgyis itt lesz a nyári szünet, amit – feltehetőleg – úgyis együtt töltenek majd. Naruto megadta magát, hiszen nem ajánlatos visszaszólni egy Uchihának. Abból csak a baj van, és jó ha tudjuk, hogy az Uchihák nagyon dühösek tudnak lenni. Így hát Naruto is vette a lapot és neki ült tanulni. Remélte, hogy ha már eddig békén hagyta a feketét, vasárnap azért ráér. A szőke a szobájába érve mellőzte az efféle gondolatait, hogy koncentrálni tudjon, majd ismét visszatért a gonosz tankönyvekhez. A tankönyvek – szerinte – gonoszok, de megfogadta, hogy nem fognak ki rajta.
Sasuke a szobájában ült a számítógépe előtt, közben igazgatva a ventilátor lapátjait, hogy maga felé irányuljanak. Csak egy póló volt rajta és egy alsónadrág. Utálta a meleget. A számítógép asztal sarkán toronyba álltak a tankönyvek, amikkel végzett. Hála az égnek sikerült mindent megtanulnia és most marad egy kis ideje hűsölni. Igaz várta, hogy végezzen, de így meg unatkozott. Unalmas volt Naruto nélkül. Tudta, hogy a szőke most – feltehetőleg – tanul. Nagyon jól tudta, hogy Naruto elég nehezen tanul meg dolgokat, így remélte, hogy azért sikerül neki annyit megtanulni, hogy sikeres vizsgát tegyen. Már lassan egy hete, hogy iskola után nem futottak össze. Az iskolában pedig a szüneteken kívül nem igazán van alkalmuk beszélgetni. Sasuke sóhajtott egyet. Miért is zavarja ez ennyire? Felvett egy folyadékkal teli üveget az asztal mellől a földről, majd nagyokat kortyolt belőle. Talán meg kellene néznie, hogy halad a tanulással. Talán.
– Sasuke, drágám! - hallott lentről egy hangot, ami sikeresen ki is zökkentette a gondolataiból. - A Nara fiú keres telefonon!
– Megyek, Anya! - kiabált vissza a fekete, majd sietősen leszaladt az előszobába.
– Azt mondta, hogy szeretné, ha elmagyaráznál neki valamit – szólt Mikoto, Sasuke édesanyja.
– Biztos a matek – szólt Sasuke, majd elvette a telefont. - Shikamaru, mi a gond? - szólt bele.
– Sasuke, de örülök, hogy elértelek! - hallotta megkönnyebbült hangját.
– Ja, én is örülök. Csak nem a tanulással van valami? - kérdezte Sasuke.
– Dehogy, csak anyukádnak mondtam azt. Figyelj, szükségem lenne a segítségedre – kezdte Shikamaru.
– Hallgatlak – sóhajtotta Sasuke.
– Tudod, Inónak nemsokára lesz a születésnapja és meg szeretném lepni egy bulival – folytatta. - Tudom, hogy nagy kérés, de te talán tudsz egy olyan helyet, ahol esetleg megtarthatnánk. Csak a hellyel van a gond.
– Hn – reagálta le Sasuke a hallottakat. - Megnézem, hogy mit tehetek. Pont a nyári szünet első hétvégéjén van, ugye?
– Igen. Nagy segítség lenne. Narutóval már beszéltem, mert ugye körülbelül ugyanazokat a helyeket ismeritek, de széttanulta az agyát és fel sem fogta szerintem, hogy mit beszéltem – szólt Shikamaru.
– Akkor még mindig tanul? - kérdezte meglepetten Sasuke.
– Igen – válaszolt a barna. - De teljesen készen van. Magyarázott valamit, hogy vasárnapra meg kell lennie, de nem mondta, hogy miért.
– Hn. Akkor majd utánanézek a helynek. - Sasuke agya ide-oda cikázott. - Lesz valami vasárnap? - gondolta.
– Oké – szólt Shikamaru. - Köszönöm, haver. Tényleg kellemetlen lenne, ha csak a hely nem lenne meg. Na megyek, még átnézek pár anyagot.
– Ugyan. Rendben, én azt hiszem, hogy átnézek Narutóhoz. Hátha kell neki valamiben segíteni. - Ahhoz képest, hogy épp Narutónak mondta azt, hogy kibírják a vizsgaidőszakot, neki kezdett el hiányozni a szőke. Miután Sasuke letette a telefont, máris elkezdte húzni a cipőjét. Az édesanyja rögtön észrevette, hogy menni készül.
– Narutóhoz mész? - kérdezte Mikoto.
– Igen – válaszolta Sasuke.
– Át vinnél neki egy könyvet? A múltkor, amikor itt járt, azt mondta, hogy szeretné elolvasni. Megtaláltam a könyvtárban, így gondoltam kiveszem neki. Egy pillanat és hozom – szólt Mikoto, majd beszaladt a nappaliba és kihozta a könyvet. Sasuke elvette a könyvet, majd elolvasta a címét: „Álmok és Jelentéseik”
– Sose hittem volna, hogy Narutót érdeklik az álmok – szólt meglepetten Sasuke. - Nem szokta elmondani, hogy mit álmodott.
– Nekem azt mondta, hogy van egy visszatérő álma és meg szeretné nézni, hogy mit jelent. - Mikoto elmosolyodott, majd megveregette a fia vállát. - Na menj, mentsd meg Narutót a könyvek fogságából.
– Rendben – bólintott Sasuke, majd adott egy puszit az édesanyjának és elhagyta a házat.
Naruto az ágyán feküdt, a könyvei pedig mind a földön voltak. Elege volt. Annak ellenére, hogy azt mondta, befejezi a matekot, egy idióta példa miatt teljesen összezavarodott. Ezután arra jutott, hogy pihen egy kicsit, hátha azért nem fogta fel, mert fáradt. A plafonra meredt. A falak mindenhol narancssárgák voltak, a sötétítő pedig fekete. Annak ellenére, ahogy hangzik, egész hangulatos volt a szoba. Bár elhatározta, hogy lepihen egy kicsit, mégis arra jutott, hogy elmegy lezuhanyozni. Nem akarta bevallani, de unatkozott. A készülődés közben arra gondolt, hogy milyen érzés is az, amikor éppen Sasuke agyát húzza. Az Uchiha eléggé fel tudja kapni a vizet, ha valami olyasmi jön szóba, amit nem szeret nyilvánosságra hozni. Olyankor Sasuke mindig bevágja a durcát, de később csak nevetnek az egészen.
Naruto levette a ruháit, majd beállt a zuhany alá. A víz épphogy langyos volt, hisz a nyári meleg miatt jól esett a testének a hűvös víz. Lehunyta a szemeit és sóhajtott egyet. A világon semmiért sem mondaná meg, de igenis hiányzott neki Sasuke. Mivel mostanában keveset voltak együtt, nem tudtak beszélgetni. Pedig épp rászánta magát, hogy elmesélje neki az álmát, amit már napok óta álmodik. Úgy gondolta, Sasukére is tartozik, hiszen ő is szerepel az álmában. Magára kent egy adag tusfürdőt, majd lemosakodott. Ekkor kopogásra lett figyelmes. Gyorsan kiszállt a kádból, majd magáracsavart egy törülközőt. Ahogy kilépett a fürdőből, észrevette, hogy az érkező már be is engedte magát.
– Yo, Usoratonkachi – köszönt az érkező.
– Szia, Teme – mosolyodott el Naruto. - Mi járatban?
– Gondoltam megnézlek, nem falt-e fel valamelyik tankönyv – szólt Sasuke. Naruto elnevette magát. Észre sem vette, hogy egy szál törülközőben, mezítláb áll a fürdő előtt. - Csak nem meleged volt? - kérdezte Sasuke a szőkét nézve, majd Naruto értetlenkedve lenézett, hogy mit néz annyira a fekete. Miután rájött, hogy egy szál törülközőbe van, elvörösödött és bólintott.
– Aha – nevetett. - Mindjárt felöltözök – szólt Naruto, majd visszament a fürdőbe és felöltözött. Pár perc múlva már felöltözve állt Sasuke előtt. - Kérsz valamit inni?
– Nem, köszi – szólt Sasuke. - Mond csak, hogy haladsz a tanulással? - Naruto elhúzta a száját.
– Ne is kérdezd. A matek teljesen felidegesített.
– Gondoltam – sóhajtott Sasuke.
– Mi? - kérdezett vissza mérgesen Naruto. - Ha tudni akarod, egész jól ment, csak egyetlen eggyel volt bajom! - szólt durcásan.
– Hé, nem mondtam semmit arra, hogy talán buta lennél vagy ilyesmi – védekezett Sasuke. Tudta, hogy ilyenkor a szőke mindig ide lyukad ki. - Csak érdekelt, hogy mi van veled, de ha zavarlak, akár el is mehetek – szólt csalódottan Sasuke, majd elfordult és épp indult volna a bejárathoz, amikor Naruto elkapta a csuklóját.
– Még csak most jöttél – szólt Naruto halkan, mintha ezzel magyarázná a marasztalását. - Biztos nem iszol valamit? - kérdezte Naruto, amikor megpillantotta a könyvet Sasuke „szabad” kezében, hiszen még mindig fogta a fekete csuklóját.
– Ja ez? - kérdezte Sasuke, majd a szőke felé nyújtotta a könyvet. - Anya küldte. Azt mondta, hogy ezt kerested, ő meg megtalálta a könyvtárban, kivette és mondta, hogy hozzam el neked. - Naruto elengedte Sasukét, majd elvette a könyvet.
– Tényleg – mosolygott Naruto. - Én nem találtam sehol. - Sasuke összehúzott szemöldökkel pillantott Narutóra.
– Nem is tudtam, hogy visszatérő álmaid vannak – szólt a fekete.
– Azért, mert mostanában nem beszélgettünk annyit – magyarázta meg a szőke. - Ha meg épp találkoztunk, más volt a téma. - Sasuke bűntudatot érzett amiatt, hogy mostanában elhanyagolta a szőkét.
– Sajnálom, hogy nem tudtam veled annyit foglalkozni.
– Ugyan – szólt Naruto. - Tudom, hogy fontosak a vizsgák. Én megértem.
– Tudom, de akkor is szakíthattam volna időt rád – mondta Sasuke.
– Ezen nem akarok vitázni, mert sehová sem jutnánk. - Naruto mosollyal az arcán nézett Sasuke szemeibe. A fekete is elmosolyodott.
– Nahát, rég láttalak mosolyogni – szólt Naruto.
– Örülj neki, hogy látsz. Csak keveseknek adatik meg ez a kiváltság - mondta Sasuke. - Tudod mit? Most maradok és bepótoljuk a beszélgetéseket, amik elmaradtak, jó? - Naruto azt sem tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen. Jól hallotta?
– Persze – válaszolta Naruto meglepetten. - De nem akarsz még tanulni?
– Nem érdekel az egész, ha emiatt a veled való kapcsolatom romlik meg – mondta Sasuke. - Szóval, mit is álmodtál? - indult el felfelé a lépcsőn, egyenesen a szőke szobája felé. Naruto csak állt, és Sasukét nézte. Vagyis azt a helyet, ahol eddig állt. - Naruto? - állt meg Sasuke, majd visszanézett a szőkére.
– Sasuke – akadt el Naruto hangja. - Ezt komolyan mondtad?
– Mármint mit?
– Hogy többet érek neked, mint a vizsga – válaszolta Naruto.
– Igen. Miért ne mondtam volna komolyan? - Sasuke nem értette, hogy miért furcsállja ezt a szőke. Jó, tényleg nem mondta így még soha, de a szőke pontosan tudja, hogy ő a legjobb barátja a feketének. De Sasuke sem gondolta, hogy ezek a szavak milyen jól estek Narutónak.
– Semmi, csak – kezdte a szőke. - Furcsa volt ezt így hallani tőled. Nem vallanak rád az ilyen megnyilvánulások.
– Nem, tényleg nem – szólt Sasuke. - Na, jössz már? Kíváncsi vagyok arra az álomra. - Naruto bólintott, majd követte a feketét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése