Memories - Don't remember! by Senna Rowen Snape

Memories - Don't remember! by Senna Rowen Snape

Cím: Memories - Don't remember!

Kategória: Anime, Naruto

Műfaj: Tragédia, Dráma

Szereplők: Saját szereplő, Uchiha Itachi, Uchiha Sasuke

Figyelmeztetések: Szereplő halála

Fejezetszám: 1 - Befejezett: igen - Korhatár: R-12

Ismertető:

Senna világ életében imádta Itachit. S bár a legvégére a fiú is szerette őt, ez mégsem volt elég, hogy eltántorítsa a céljától, miszerint meg fog halni az öccse, Sasuke kezei által.

Álmok, amely romba dőltek a fiú halálával, de az emlékek megmaradtak. És Senna emlékezik..

Egy lány ült a parton. Szemeiből forró könnyek hullottak. Nem értette. Nem értette, hogy miért döntött így Itachi. Mire volt jó, hogy ennyi éven át elhallgatta az igazságot az öccse elől, és még az utolsó találkozásukkor sem mondta el. Főleg azt nem, hogy neki miért nem szólt. Nem osztotta meg vele a tervét. Mikor utoljára látta elmenni, el sem köszönt tőle. Talán még meg is állíthatta volna, ha tud róla. De nem. Nem szólt semmit. Az öccse végzett vele és ő még el sem búcsúzott. Pedig... nem egyszer a fiú tudtára adta, hogy mennyire szereti őt. Hogy megbízhat benne, és bármit megtesz, hogy segítsen neki. Erre ő megöleti magát.

A lány lassan felállt, felnézett az égre és csendben visszasírta azokat az időket amikor még Itachi mellette volt.

- Itachi!

- Senna... - fordult hátra az említett. - Korán jöttél - nevetett rá.

- Nem bírtam otthon ülni.

- Féltél, hogy itt hagylak? - mosolygott a fiú és intett a lánynak, hogy kövesse.

- Nem. Vagyis... Nem - mosolygott a lány.

- Persze. Na gyere. Ha már itt vagy, akkor menjünk - indult el az erdő felé. Senna utánaindult. Közben végig az előtte haladő fiút figyelte lágy szemekkel. 

Senna mindig is felnézett a fiúra, amióta csak ismerte. Csodálta a kitartását, az erejét, a higgadtságát és azt, hogy sosem mutatta ki a fájdalmát. Viszont azt nem értette, hogy Itachi miért olyan kedves vele, ha senki mással nem az. Mitől más ő a fiúnak, mint bárki. Ismerte a fiú multját, a lelkét és sokmindent meg is osztottak egymással. Senna csak azért lépett be az Akatsukiba, hogy Itachi mellett maradhasson. Ezt a fiú is jól tudta. Örült neki. Ez a szeretet később szerelemmé változott. Még mindig az Akatsuki tagjai voltak, de amellett megvoltak a saját céljaik is. Persze a Bijuuk elfogása kicsit nyugtalanította Sennát.

- Nem értem ezt - kezdte Senna. - Miért kell a bijuukat is belekeverni ebbe?

- Hallottad a főnököt? - húzta fel a szemöldökét Itachi.

- Igen, de... Nem értem miért - hajtotta le a fejét Senna.

- Ez a parancs. Na... Ne vágj már ilyen képet - fogta meg a lány állát Itachi.

- És ha Sasukével is összefutunk? A Kyuubi keresése és Sasuke...

- Tudom - vágott közbe Itachi.

- Ha neked támad? Bántani fogod? Vagy elmenekülsz? - kérdezte Senna.

- Nem tudom!

- Talán ha elmondanád neki...

- NEM! Nem azért gürcöltem ennyit és mentem keresztül annyi mindenen, hogy most megfutamodjak!

- Én... Sajnálom - fordította el a fejét Senna.

- Ne haragudj. Az én hibám. Te csak segíteni akarsz. - enyhült meg Itachi pillantása.

- Itachi... - suttogta a lány a fiú szemeibe nézve.

- Én is szeretlek. És nem lesz semmi baj - válaszlta Itachi a még fel sem tett kérdésre. Senna elmosolyodott. 

Néhány hónappal később Itachi majdnem teljesen elveszítette a látását. A Mangekyou fénye kihúnyt. Egyetlen remény a testvéri kötelék lett volna.

- Ugye nem? - ijedt meg Senna.

- Dehogy is. Előbb halok meg, minthogy Sasukét bántsam - szólt Itachi.

- Most mi lesz? - ölelte meg Senna a fiút.

- Nem tudom. Tényleg nem tudom - szólt Itachi fájdalmasan.

- Én melletted maradok, akármi is lesz - suttogta Senna sírva.

- Tudom, és köszönöm.

- Szeretlek...

- Én is téged - szorította magához Itachi a lányt. - Ha vége lesz ennek az egésznek, elveszlek feleségül. Elköltözünk Aigakuréba, és teszünk a világra - szólt Itachi.

- Oké, csak aztán be is tartsd - nevetett Senna fájdalmasan.

- Bízhatsz bennem.

- Tudom - szorította magához Senna is a fiút. 

Nem sokkal később Itachi indulni készült Sasukéhez. 

- Hová mész? - jött ki Senna a fiú után.

- Van egy kis dolgom. Nemsokára jövök - szólt Itachi hátra sem nézve.

- De...

- Nyugi. Tényleg nemsokára jövök.

- Rendben. Csak gyere vissza épségben - mosolygott a lány.

Itachi bólintott, de nem fordult hátra.

- Szeretlek, Senna és sajnálom - motyogta Itachi maga elé könnyes szemmel, majd hirtelen köddé vált. Senna nem értette a fiú viselkedését, de már nem tudott rákérdezni. Itachi nagyon jól tudta, hogy kevés esélye van Sasuke ellen. Főleg úgy, hogy szinte teljesen megvakult. De úgy érezte, mindazok után amit az öccse átélt miatta, annyit megérdemel, hogy ő vegye el az életét. 

Senna magára maradt, majd mikor már nem tudott tétlenül ülni, Itachi után eredt. Ám a nyomokat követve már csak Itachi holttestére bukkant. Mellette pedig Sasuke feküdt eszméletlenül. Senna sírva magához ölelte halott szerelmét.

- Itachi... Miért? Miért nem szóltál? Ha hamarabb ideérek - csuklott el a lány hangja. Szemei ködösek voltak a sírástól. Zokogva borult rá Itachi mellkasára és átkozta magát, amiért nem vette észre szerelme tervét. Sasuke épp ébredezett. Kinyitotta szemeit és Sennára meredt.

- Bolond Uchiha! Hogy tehetted ezt velem? - morgott Senna könnyei közt, ököllel a földet csapkodva. Sasuke szomorú szemekkel pillantott bányja holttestére. A mocorgásra Senna felkapta a fejét és Sasukére pillantott. A fiú azt hitte, hogy rá fog támadni, de meglepetésére a lány megszólalt.

- Nem hittem volna, hogy képes erre... és idáig el fognak fajulni a dolgok.

Sasuke nem értette, hogy a lány miért nem haragszik rá.

- De te is hibás vagy - folytatta a lány. - Mert épp olyan vak vagy, mint Itachi volt - szólt sírva Senna, majd felállt ölében halott szerelmével. - Ha tudtam volna mire készül - szorította ökölbe a kezét. De aztán ránézett szerelme arcára. Arra az arcra amely a legkedvesebb számára a világon. Itachi most békésen feküdt Senna ölében.

- Jobb így neki. Többé nem fáj neki a múlt, nem mardossa a bűntudat és végre begyógyulhatnak azok a sebek, melyeket én sem tudtam begyógyítani - ért hozzá Itachi szemeihez. - Lehet, hogy a vakság tette ilyen önfeláldozóvá, vagy valami más... Már nem tudjuk meg - szólt Senna.

- Vakság? - szólalt meg Sasuke.

- Már szinte semmit sem látott - nézett Itachira a lány. - De nem számít. Végre elérted a célod és tovább élhetsz bosszú nélkül. 

- Itachi is így akarta - tette még hozzá. Sasuke lesütötte a szemeit.

- Ezt akartad nem? Menj! Felejtsd el őt! - rivallt rá Senna.

- Mintha az olyan könnyű lenne - mondta Sasuke.

- Menj már! Látni sem bírlak... Takarodj innen! - ordított Senna. Sasuke megijedt és hátrált. Mélyen érintették Senna szavai.

- Szeretted, nem igaz? - szólalt meg kis habozás után a fiatalabbik Uchiha. Senna könnyei ismét eleredtek és zokogva megszólalt.

- Mit számít az már? Csak magamat áltattam. Hiú reményeket tápláltam a közös életünkről. Pedig ígéretet tett és én hittem neki. Teljes szívemből vele akartam lenni. Csak rá volt szükségem. Mihez kezdjek most nélküle? Ez a sok emlék... Itachi.. - pillantott a fiú sápadt arcára. - Menjünk haza...

- Haza?

- Ha eszedbe jut, és úgy érzed meg szeretnéd látogatni, az aigakurei temetőben megtalálod - szólt Senna.

- Aigakure? Rendben - bólintott Sasuke, majd végignézte, ahogy Senna és Itachi látótávolságon kívülre kerülnek. 

Az emlékek megrohamozták a lányt. Már három hónapja, hogy Itachit eltemette, mégis mintha tegnap lett volna. Sasuke ritkán ugyan, de azért megnézi hogy van, és Itachi sírjához is ellátogat néha.

- Olyan üres az életem nélküled - szólt Senna a tavon játszó hattyúkat nézve. - De talán végre el tudlak engedni és elindulhatok egy új holnap felé...