Ég Veled

 

Ég Veled

Emlékszem még, nem is olyan rég,
Magadhoz szorítva, vártál egy szóra,
Ami kettőnk életét, örökre egymásba fonja.

Egy gyönyörű reggelen,
mikor fogtad a két kezem,
Elmondtam hogy neked, mindig helyed lesz mellettem,
és hogy azt kívánom, örökké itt legyél velem.

Boldogan vetettem magamat a karodba,
Kiáltva hogy szeretlek, közben várva a válaszra,
s te kiejtve ezt a gyönyörű szótagot,
ajkad az ajkamon keresett egy pontot,
és ahogy a nyelved az enyémet ölelte,
úgy loptad be magadat, még jobban a szívembe.
Tudtam, ez a kapcsolat egyszer majd megszakad,
de azt sohasem gondoltam, hogy te leszel ki elhagy.

Sok boldog év után, egy szürke éjszakán,
szomorúan kopogtattak a házunk ajtaján…
A szívem kihagyott egy-egy ütemet,
Mikor újra meg újra, elmondták az üzenetet.
Zokogva borultam a barátnőm nyakába,
Vigasztalni próbált, akkor is ha hiába.
Nincs többé… búgtam a barátnőm fülébe,
S szomorú könnyek gyűltek a szemembe.
Rájöttem hogy vége, örökre itt hagytál,
és csak hazugság volt, amit akkor éjjel mondtál.
Megígérted hogy soha, soha nem hagysz el engem,
mégis te vagy az aki itt hagyott engem.
Egyedül maradtam, tudom és érzem,
soha többé nem leszek, boldog az életben.
De az együtt töltött idők boldog emléke
örökké megmarad, mélyen a szívembe.

Most itt állok a sírodnál, és bámulok a semmibe,
De rád gondolok, könnyes szemeimet törölgetve.
Tudom hogy szerettél, és én is szerettelek,
de sajnos ez a vonat, még a haláloddal elment.
Én itt maradtam, és lekéstem róla,
Tudom az én hibám, de nem tehetek róla.
Elmentél, itt hagytál, de nem okollak érte,
szeretlek, még akkor is, ha nekünk már örökre vége.
A szívemben mindig, az első helyen fogsz állni,
De tovább kell lépnem, itt nem szabad megállni.
Az élet megy tovább, túl kell tennem magam,
Mert ha nem is vagy itt, én betartom a szavam!